Kétszer is nagy kihagyott lehetőségeken múlott a magyarok Eb-döntője

A magyar labdarúgó-válogatott nem volt ott az első Európa-bajnokságon, amelyet akkor még Európai Nemzetek Kupájának hívtak, mert elbukott a selejtezőn. A másodikra azonban kijutott, és ott nem szerepelt rosszul, bronzérmet nyert. Négy évvel később egyszerre unalmas és különleges kontinenstornát volt kénytelen kihagyni a csapat a nyolcaddöntő kudarca után, majd újabb négy év múlva már ismét ott lehetett a négyes döntőben, ahol nagy lehetőségeket szalasztott el. A közvélemény csalódott volt, és nem tudta, visszasírjuk még azt a tornát… A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Bene Ferenc gólt lőtt 1964-ben a spanyolok ellen, a hosszabbításban viszont három ziccert is kihagyott. Fotó: Archív

A harmadik helyért zajló összecsapás előtt Baróti Lajos öt helyen is változtatott csapatán: Mátrai helyett Novák lett a jobbhátvéd, Sárosi helyett Ihász Kálmán a balhátvéd, Solymosi bekerült a fedezetsorba, elöl Farkas és Varga alkotta a jobbszárnyat, Bene pedig balösszekötőbe került. Ő szerzett korán vezetést, de a kevés dán akció egyikéből Carl Bertelsen a 82. percben egalizált – jöhetett a hosszabbítás. A magyarok felpörögtek a ráadásra, amelynek a második felében Novák előbb értékesítette az Albert buktatásáért megítélt tizenegyest, majd szabadrúgásból lőtt a dánok kapujába, ezzel nyertünk 3:1-re.

Két érem egy évben

Csupán érdekesség, hogy a magyar válogatott a története során csak 1964-ben nyert ugyanabban az esztendőben két érmet világversenyen: Tokióban olimpiai aranyat, Madridban Eb-bronzot. Utóbbin az elsőséget végül a spanyolok ünnepelhették meg: a 6. percben Pereda vezetést szerzett nekik, a szovjet Galimzjan Huszainov két percre rá kiegyenlített, majd hosszú unalmas szakaszt követően a 84. percben Pereda pontos beadását Marcelino szép mozdulattal, elvetődve juttatta Lev Jasin hálójába – győztek a spanyolok 2:1-re.

A spanyolok a serleggel  Fotó: archív

Négy évvel később harmincegy válogatott nevezett a tornára (amelyet először hívtak Európa-bajnokságnak Európai Nemzetek Kupája helyett), először indult az NSZK és Skócia, de egyikük sem jutott tovább a selejtezőcsoportjából. Igen, a selejtezőből, a magas létszám miatt ugyanis nyolc csoportot alakítottak ki, és ezek győztesei kerültek tovább a legjobb nyolc közé, ahol a régi szisztéma szerint, egyenes kieséssel döntöttek a négyes döntőbe jutásról. A magyar együttes az NDK, Hollandia és Dánia előtt megnyerte a csoportját, a negyeddöntőben viszont a Szovjetunió Moszkvában 3:0-val válaszolt a budapesti 0:2-re, aminek közel százezren örültek a Luzsnyikiben. 

Giacinto Facchetti, az olaszok csapatkapitánya a serleggel Fotó: Getty Images

Maga a négyes torna maga volt az unalom, mindössze hét gól esett, mégis különleges és emlékezetes lett. Ott volt Olaszország – mint házigazda –, a friss világbajnok Anglia, Jugoszlávia, és egymás után harmadszor a Szovjetunió. Az első elődöntőben nagy meglepetésre a jugók 1:0-ra legyőzték az angolokat, a másikon pedig nem született gól. A kiírás értelmében pénzfeldobás döntött, a szerencse pedig az olaszokat pártolta. A pénzfeldobást egyébként kétszer is el kellett végezni, az első pénzérme ugyanis begurult a zuhanyzó rácsa alá, később megtalálták, és állítólag a szovjeteknek kedvezett volna… 
A bronzmérkőzésen Anglia 2:0-ra múlta felül a szovjeteket, a finálét pedig kétszer is lejátszották. Az elsőn a hosszabbítás után is 1:1-et mutatott az eredményjelző, ezért 48 óra múlva ismét egymásnak feszültek az olaszok és a jugoszlávok, ekkor aztán az olaszok Gigi Riva, valamint Pietro Anastasi találatával 2:0-ra győztek, és Európa-bajnokok lettek.

Szőke volt a megmentő

A magyar válogatott nagy reményekkel kezdte el a selejtezőket az 1972-es tornára, és jól is kezdett Norvégiában, ahol 3-1-re nyert, ám a folytatás nem volt túl biztató a hazai, franciák elleni 1-1-gyel és bulgáriai 3-0-s vereséggel. Ezután lett Illovszky Rudolf a szövetségi kapitány, a csapat visszavágott a bolgároknak (2-0), majd Párizsban parádézva nyert újra 2-0-ra, végül a Népstadionban lelépte 4-0-ra a norvégokat. 

A dráma ezután következett. A negyeddöntőben Romániával hozta össze a csapatot a sors, és itthon csak 1-1-es eredményt sikerült összehozni a visszavágóra, a mi gólunkat Branikovits László, a románokét Szatmári Lajos szerezte… Bukarestben Szőke István és Kocsis Lajos révén kétszer is vezetett a csapat, a románok azonban mindkétszer egyenlítettek, és mert akkor nem számított az idegenben szerzett több gól, harmadik mérkőzés döntött semleges helyszínen.

 A két csapat három nappal később, 1972. május 17-én Belgrádban csapott ismét össze, Kocsis Lajos és Alexandru Neagu gyors gólváltása után már a hosszabbítást várta, amikor Szőke István belőtte az Eb négyes döntőt érő találatot.

Szőke Istvánt (7) ünneplik a társak Belgrádban Fotó: archív

Az NSZK úgy jutott el oda, hogy a negyeddöntő során fennállása egyik legjobb játékával a Wembley-ben győzte le 3-1-re Angliát, majd a visszavágón is nyert 2-1-re. Belgium és a már törzsvendégnek számító Szovjetunió alkotta még a mezőnyt, előbbi lett a házigazda, utóbbi pedig a magyar válogatott ellenfele az elődöntőben. Illovszky Rudolf elsősorban rutinos játékosoknak szavazott bizalmat, ám a tapasztalat ezúttal nem segített.  Pedig a csapat jól játszott, és miután az 52. percben Konykov szép kapáslövéssel a hálóba talált, bőven akadt alkalom az egyenlítésre. A legnagyobb a 80. percben, amikor Dunai II Antal buktatásáért tizenegyest ítélt a játékvezető, Zámbó Sándor lövését azonban Rudakov kapus kivédte.

 

Visszasírt kudarc

A másik ágon bejött a papírforma, a bombaerős német válogatott Gerd Müller két góljával 2-1-re legyőzte a házigazda belgákat, így utóbbiakkal játszottuk mi a bronzmeccset. Ennek az első 30 percét átaludtuk, a belgák el is húztak 2-0-ra, a második nagy potya gól volt, aztán hiába szépített Kű Lajos büntetőből a második félidő elején, a folytatásban nem jött össze az egyenlítés, így elúszott a harmadik hely is. 

Gerd Müller ontotta gólokat Fotó: archív

Ezt az Eb-t az NSZK nyerte, a fináléban 3-0-ra lelépte a szovjeteket, Gerd Müller ezen a meccsen is két gólig jutott, és két évvel a vb után után az Eb-n is gólkirályi címet szerzett. Ez a német válogatott két évvel később világbajnok is lett, így kétségtelenül a legjobb válogatott jutott fel Brüsszelben a kontinens csúcsára. Ami pedig a magyart illeti, itthon a közvélemény csalódottan fogadta a negyedik helyet. Senki sem hitte volna, hogy 44 éven át visszasírjuk a Belgiumban rendezett tornát, mert 2016-ig ott sem leszünk az Európa-bajnokságon, hiába bővült később nyolcra, majd tizenhatra a mezőny…