Lesújtó adat, hogy a magyar válogatott a keretértéke alapján (165 millió) a 24 csapatos Eb-mezőnyben mindössze a 19. helyen áll , abban a körben, ahová Albánia és Georgia is tartozik. Az elmúlt két év remek eredményei ismeretében ezt nehéz elfogadni, ugyanakkor a számok végső soron csak alátámasztják azt, amit eddig is tudtunk: Marco Rossi olyan közeget teremt a válogatottnál, amelyben a játékosok többsége képes erőn felül teljesíteni.
Mindez természetesen nem varázsütésre történik, hanem a folyamatos alkalmazkodás és tanulás eredménye. Rossi immáron hat éve vezeti a magyar válogatottat, és a mélypontot már 2019 novemberében elérte, amikor Walesben simán kikapott 2-0-ra, és ezzel eldőlt, hogy az akkori Eb-selejtezőkön csak a negyedik helyen végzett, a csoportjában pedig egyedül Azerbajdzsánt tudta megelőzni.
Akkor még a lemondását is a belengette Rossi, aki komoly képességbeli hiányosságokról beszélt, és bár néhány játékost ezután lecserélt, az akkoriak közül többen a jelenlegi válogatottban is alapemberek (Gulácsi Péter, Willi Orbán, Lang Ádám, Nagy Ádám, Sallai Roland, Szoboszlai Dominik). Ha javult is a játékosminőség azóta, annyit biztosan nem, amennyit az elért eredmények, erről árulkodik a válogatott Eb-ellenfelekhez viszonyított szerény keretértéke is.
Pep Guardiola filozófiája helyett brazil utat követünk
Ami viszont jelentősen változott, az Rossi edzői megközelítése. 2020-ban első körben a korábbi 4-2-3-1-es felállást 3-5-2-re változtatta, amellyel az esélytelennek tartott Honvédból bajnokcsapatot csinált 2017-ben. A 2021-es Európa-bajnokságon még ez a stabil védekezésre alapuló hozzáállás hozott sikert, csupán perceken múlt az utolsó, németek elleni meccsen a továbbjutás az Eb halálcsoportjából.
Az akkori játékot az elmúlt két évben tovább fejlesztette Rossi, ami az Anglia ellen Wolverhamptonban aratott 4-0-s győzelemben csúcsosodott ki, tavaly pedig veretlenséget és csoportgyőzelmet ért az Eb-selejtezőkön. A fejlődés ezen szakaszában Rossi visszanyúlt a magyar futball gyökereihez, erről Beregi István, a válogatott videóelemzője beszélt részletesen.
Mint elmondta, a világ labdarúgását az elmúlt években a Pep Guardiola által a 2010-es években megreformált pozíciós játék határozta meg, amelyben felosztják a pályát, és a futballisták területhez kötötten mozognak. Ezzel szemben terjed a labdához pozicionált játékszervezés, amelyben a játékosok nem a rájuk kiszabott területet támadják, hanem mindig a labda körül próbálnak létszámfölényt kialakítani. Ezt a filozófiát a brazil Fernando Dinizhez kötik, aki tavaly így nyerte meg a dél-amerikai BL-t, azaz a Libertadores Kupát a Fluminensével.
– Hibrid megoldások is megjelentek, amelyekben vegyülnek a pozíciós játék és a labdához pozicionált játék elvei is, ilyen a német Bayer Leverkusen vagy a Real Madrid is. És a magyar válogatott is ebbe a kategóriába tartozik – fogalmazott Beregi István, aki szerint Rossi tehát az idén német bajnok Xabi Alonso és BL-győztes Carlo Ancelotti útját járja, de már egyedi megközelítéssel.
– A 3-4-2-1-es játékrendszerünkben a két támadó középpályás (jellemzően Szoboszlai és Sallai – a szerk.) rugalmasabb szerepkört kapott, azonos oldalon kezdtek el játszani, mindig túltelítve az egyik oldalt, hogy ilyen módon létszámbeli fölényt tudjunk kialakítani – árulta el Beregi.
Az Aranycsapat hagyományait is követi Marco Rossi
A válogatott kiszámíthatatlanná vált a játékosok pozíciójának rugalmas értelmezésével, ami az Aranycsapat hagyományaihoz nyúl vissza, hiszen a magyar futball az elsők között használta a hamis pozíciókat, Hidegkuti Nándor hamis kilences szerepének is a megtévesztés volt a célja. A Rossi-csapat egyik újítása a „hamis belső védő”. – Erre jó példa volt Botka Endre játéka a litvánok elleni hazai mérkőzésen, aki többször jelent meg a vonalak között, vagy akár a szélen is – erősítette meg Beregi.
A káoszteremtés mostanra a magyar válogatott stílusjegye lett, amelynek központi eleme Szoboszlai kötöttségek nélküli játéka. A Liverpool középpályása a pálya összes pontján feltűnhet, emlékezetes volt az idei első meccs Törökország ellen, amikor gyakran visszalépett a védelembe, és hátulról építette a játékot. Ennek hozománya, hogy többet van játékban: míg 2022-ben a Nemzetek Ligájában átlagban kb. 50-szer került hozzá a labda, addig tavaly már 80-90-re nőtt ez a szám, az utolsó Eb-selejtezőn pedig, amelyet Szoboszlai a két mesteri góljával el is döntött Montenegró ellen, kiugró: 122.
Ahogy azt a válogatott és a Fradi korábbi kapusa, Hajdu Attila megfogalmazta lapunknak az Eb előtt, a magyar válogatott rég túllépett azon a szinten, hogy a tisztes helytállás legyen a cél. S ez még akkor is így van, ha a magyar játékosokat egyénenként alulértékelik.
