Rossi tűrte, hogy pocskondiázza a média, majd parádésan reagált rá

Sokan temetik már az olasz és az angol válogatottat azután, hogy mindkettő vérszegény teljesítményt nyújtva jutott tizenhat közé az Európa-bajnokságon. Pedig a futball története bizonyítja, a nagy tornák első szakasza után új verseny indul, és a korábban történtek nem mindig számítanak sokat. Így történt ez az 1982-es világbajnokságon is, amelyen az agyonszapult olasz válogatott és a roppant gyengén játszó Paolo Rossi éppen csak túlélte a csoportkört, majd látványosan feltámadva a csapat világbajnok, a csatár pedig gólkirály és a vb legjobb játékosa lett.

Paolo Rossi a világbajnoki trófeával 1982-ben, ő lett a vb gólkirálya és legjobb játékosa is. Fotó: AFP

Csalódottak az angol szurkolók, csalódottak az olaszok is, a legutóbbi Eb-döntő két résztvevője eddig inkább lehangolta, mint felvillanyozta a híveit. Anglia ráadásul úgy érkezett Németországba, hogy a kontinenstorna legnagyobb esélyesének tartották, ám az eddig nyújtott teljesítmény alapján egy szó dicséret nem illeti, sőt a média inkább pocskondiázza a játékosokat, Gareth Southgate szövetségi kapitányról pedig mindenki úgy beszél, mint akinek mindenféleképpen távoznia kell az Európa-bajnokság után.

Gareth Southgate angol szövetségi kapitány jelenleg népszerűtlen a hazájában  Fotó: AFP/dpa Picture-Alliance/Arne Dedert

Pedig a múlt óvatosságra intheti a bősz kritikusokat. A leginkább erre figyelmeztető történet negyvenkét éves, és az 1982-es, spanyolországi világbajnokságról szól. Rengeteg a párhuzam, ám persze akad különbség is, az olasz válogatott például egyáltalán nem számított esélyesnek a végső győzelemre. A vb-t megelőző évben kilenc meccséből mindössze két kettőt nyert meg – Bulgária, illetve Luxemburg ellen –, Spanyolországba pedig a selejtezőkből Jugoszlávia mögött végezve csoportmásodikként jutott ki.

Rossi kegyelmet kapott

Az 1975 óta szövetségi kapitány, Enzo Bearzot folyamatosan a támadások kereszttüzében állt, elsősorban azért, mert a felnőttválogatott előtt csupán a Torino ifi-, a Prato és az olasz U23-as csapat élén dolgozott. Az olasz futballt ráadásul alapjaiban rázta meg 1980-ban a Totonero, azaz a bundabotrány, amelyben féltucatnyi csapat volt érdekelt, köztük olyan sztárklubok is, mint a Juventus és az AC Milan, utóbbit a Lazióval együtt visszasorolták a B ligába, és olyan játékosokat is eltiltottak három évre, mint Paolo Rossi, a Juventus csatára, aki az 1978-as Mundialon a házigazda argentinok, a magyarok és az osztrákok ellen is gólt szerzett, végül a torna második legjobb játékosának is megválasztották.

Enzo Bearzot (jobbra) kitartott Paolo Rossi és az elképzelései mellett Fotó: AFP

És az olasz válogatott nem is futballozott esélyesként a világbajnokság csoportkörében, pedig Paolo Rossi is ott lehetett a csapatban, Enzo Bearzot néhány hónappal a vb előtt járta ki számára a kegyelmet. A csapat azonban szánalmas teljesítményt nyújtva 0-0-t játszott a lengyelekkel, 1-1-et Peruval, majd ugyancsak 1-1-et Kamerunnal, végül az afrikai válogatottal azonos pontszámmal és azonos gólkülönbséggel zárt, eggyel több szerzett góljának köszönhetően ment tovább. Úgy is nézhetjük, hogy csak azért nem esett ki, mert Kamerun Perunak lőtt szabályos gólját érvénytelenítette a játékvezető. 

Az olasz közvélemény és a média nem fukarkodott a szidalmakkal a sovány eredmények és a kilátástalan játék láttán, különösen Enzo Bearzot és Paolo Rossi kapott rengeteget a számtalan gyalázkodásból. Előbbi főként azért, mert betette a csapatba az utóbbit. 

Tény, Paolo Rossi lassú volt, elpattantak tőle a labdák, nem érezte a játék ritmusát, és lényegében annyi hasznot hajtott, hogy az olaszok megvoltak vele tizenegyen a pályán.

A második csoportkörben a címvédő Argentína, majd a csodálatosan futballozó, szinte mindenki által az első helyre várt Brazília volt az olaszok ellenfele ebben a sorrendben, senki egy árva garast nem adott volna a továbbjutásukra.

Rossi és az olaszok feltámadása

A kritikák ellenére a kapitány ismét betette a kezdőbe Rossit az argentinok ellen, aki ekkor már nem volt kerékkötő, de nem játszott főszerepet a 2-1-es győzelemben. Az inkább azé a Claudio Gentiléé volt, aki derékon alul szinte egyszer sem rúgta meg Diego Maradonát, felül viszont annál gyakrabban…
És ezután következett a pillanatok alatt legendássá vált brazilok elleni mérkőzés, 

amelyet okkal sorolnak a világbajnokságok történetének a legjobb meccsei közé. A brazilok azóta nevet adtak a mérkőzésnek: A tragédia do Sarrià, a Sarrià tragédiája.

Júnior, Toninho Cerezo, Falcao, Zico, Sócrates, Serginho és a „nehéztüzér” Éder mind világklasszis volt, általános vélemény szerint az 1970-es világbajnok brazil válogatottal egyenértékű volt ez a csapat, ám nem számoltak valamivel: az olasz válogatott, különösen Paolo Rossi feltámadásával. 

Az olaszok 3-2-re nyertek, mindhárom góljukat az agyonszapult csatár szerezte. A braziloknak elég lett volna a döntetlen is az üdvösséghez, ám a vérükben volt a támadás, 2-2-nél is mentek előre, mint kiderült, a vesztükbe. Még Rossi harmadik góljára is jöhetett volna válasz, de Dino Zoff, talán az egész torna legnagyobb védését produkálva, a 90. percben hárította Sócrates kísérletét. 

Paolo Rossi körül megfordult a világ. A csodálatos mesterhármast követően a pocskondiázás átváltott hozsannába, még a mérkőzést otthon, televízión néző akkori olasz államfőt, Sandro Pertinit is elragadta népének lelkesedése: 

– Indítványozni fogom, hogy Rossit tüntessék ki a Commendatore polgári érdemrenddel, amely az angol lovagi cím itáliai megfelelője.

Egy pescarai borkereskedő cég 1000 üveg különleges bort küldött Rossinak, míg egy vigevanói cipőgyár tulajdonosa megígérte, hogy élete végéig ellátja neki tetsző termékkel. 

Ettől fogva nem volt megállás. Olaszország az elődöntőben Paolo Rossi két góljával nyert 2-0-ra a lengyelek ellen, a döntőben pedig ő lőtte az elsőt az NSZK hálójába, ezt Tardelli és Altobelli megtoldotta kettővel, 3-1 lett a vége, és a csoportkörben eltemetett válogatott világbajnok lett. Az újságírók is értékelték a hat találattal gólkirály Paolo Rossi varázslatát, a vb legjobbja szavazáson 437 ponttal végzett az élen, őt 252-vel követte a brazil Falcao, 207-tel a német Rummenigge, és 179-cel a lengyel Boniek. Hét nap alatt jutott el a pokolból a mennybe.

TARDELLI EMBLEMATIKUS GÓLÖRÖME A VILÁGBAJNOKI DÖNTŐBEN

Arról volt szó, hogy az olasz válogatott a világbajnokság előtt egyáltalán nem tündökölt, ám utána még gyengébb teljesítményt nyújtott. A madridi döntő után csak 17 hónappal később tudott ismét tétmeccset nyerni: az Európa-bajnoki selejtezőkön a csoportot megnyerő Románia, valamint Svédország és Csehszlovákia mögött, csupán Ciprust megelőzve a negyedik helyen végzett, a selejtezőben csak utóbbit tudták megverni, a sorozat utolsó fordulójában Perugiában nyertek 3-1-re 1983 decemberében. Igaz, a csapat akkor nyújtotta a legtöbbet, amikor arra a legnagyobb szükség volt. 

Paolo Rossi 2020. december 9-én, 54 éves korában elhunyt. A példája azonban élő, azaz korai egy nagy nemzetközi tornán a csoportmeccsekből messzemenő következtetéseket levonni. Most az Európa-bajnokságon Olaszország szombaton 18 órakor Svájc, Anglia pedig hétfőn este ugyancsak 18 órakor Szlovákia ellen játszik a nyolc közé jutásért.