Futballisták és edzők is dolgoznak, dolgoztak olyan országokban, amelyekben a karácsony nem ünnep, illetve ha mégis, akkor a szokások merőben eltérnek a Magyarországon, sőt Európában honos tradícióktól. Az utóbbihoz tartozik például Izrael, ahol találhatók keresztény közösségek, az ünneplés módja több ponton is eltérő. Ilyen például a karácsonyfa állítása, hiszen ott az éghajlatból adódóan nincsen fenyőfa.
Sallói Istvánnak is szembe kellett néznie ezzel a problémával, amikor 1994-ben az izraeli Beitar Jerusalem csapatához szerződött, ahol aztán öt évet húzott le. Mind az öt évben házi gólkirály lett, 2001-ben az elmúlt évszázad második legjobb idegenlégiósának választották meg Izraelben, igazi sztárnak számított, óriási népszerűségnek örvendett.
– Az első ottani karácsonyunk előtt az arab részen próbáltam meg fát keríteni, de csak tuját vehettem volna – mesélte a Magyar Nemzetnek Sallói István, aki jelenleg a Zalaegerszeg sportigazgatójaként dolgozik. – Jöttek az apósomék, és mondták, majd ők feladnak egy fenyőfát, és a pilóta ismerős majd elintézi, hogy az el is jusson Izraelbe.
A megadott napon kimentem a repülőtérre, ahol rengeteg autogramot kellett kiosztanom, az illetékesek boldogok voltak, hogy találkozhattak velem, de ennek ellenére közölték, a fát nem vihetem be az országba.
Apósom nem adta fel, otthon vett egy kétméteres szép fenyőt, három részre vágta, fúrt bele meneteket, majd beletette a darabokat egy bőröndbe, és így poggyászként lényegében becsempészte. Otthon összeraktuk a részeket, így lett fánk, és attól kezdve ez a kérdés minden ott töltött évre megoldódott.
Egervári Sándor a mexikói világbajnokság után, 1986-ban dolgozott először arab országban, Mezey György segítője volt a kuvaiti válogatott mellett, később pedig a szaúdi el-Ittihadot, majd a kuvaiti asz-Szálmijját irányította.
– Amikor a család is velem volt, a gyerekek pedig kicsik voltak, megadtuk a módját ott is a karácsonynak – idézte fel a régi időket a 74 éves korábbi magyar szövetségi kapitány, aki az MTK és a Dunaferr vezetőedzőjeként is nyert bajnokságot. – Feldíszítettünk egy fenyőre távolról hasonló fát, ami jelképnek jó volt, de az emberi kapcsolatok, a szeretet sokkal fontosabb volt bármilyen jelképnél, szép emlékeim közé tartoznak azok a karácsonyok is.
Gondot legfeljebb az okozott, hogy mi, felnőttek, mivel koccintsunk, mert Kuvaitban nem lehetett alkoholos italokat beszerezni és a bevitelük is szigorúan tilos volt. Vettünk dán szőlőlét, itthonról vittünk vörösbor élesztőt, és otthon készítettünk bort.
Mindenki magának csinálta, majd meg is versenyeztettük őket. Annyira megszoktuk a fura ízeket, hogy amikor Pócsik Dénes vízilabdaedző valahogyan becsempészett igazi és igazán minőségi bort, és azt is benevezte, a vakon kóstolás után csak harmadik tudott lenni.
