„Hét a hat ellen, két beállóval. Régóta tanulmányozom ezt a taktikai fegyvert, így lehet szétzilálni a franciákat. Csak rajtatok múlik” – mondta emelt hangon Chema Rodríguez, miközben körbejáratta a szemét a játékosokon a magyar válogatott öltözőjében a Franciaország elleni mérkőzést megelőző napon. Bánhidi Bence és Rosta Miklós lopva komoran egymás tekintetét kereste, Palasics Kristófnak megakadt a lélegzete, Lékai Máté teátrálisan a fejét rázta, a fiatalok, a két Krakovszki, Imre Bence és Oncsa, azaz Ónodi-Jánoskúti a padlót bámulva fel sem merte emelni a fejét.
Ugye, senki sem gondolja, hogy így történt.
Chema Rodríguez nem autokrata, hanem intelligens edző, s annál sokkal jobb szakember, mint hogy olyan elképzelést erőltessen a játékosaira, amiben azok nem hisznek.
Engedtessék meg, hogy ne bonyolódjak bele abba, vajon a hét-a-hattal meg lehet-e zavarni a francia válogatottat. Legfeljebb annyit kockáztathatok meg, ha már a franciák eleve gyorsabbak, fürgébbek, dinamikusabbak, atletikusabbak – nemcsak a magyaroknál, hanem valószínűleg mindenkinél a világbajnoki mezőnyben –, a magyaroknak viszont akad jó néhány kétméteres óriásuk, köztük két nemzetközileg is magasan jegyzett beálló, Bánhidi és Rosta, akkor nem ördögtől való gondolat a hét-a-hat.
Az ötlet ráadásul nem most, Horvátországban fogant. A magyar válogatott már a szerbek elleni felkészülési mérkőzéseken is kísérletezett ezzel. Persze messzemenő következtetést nem lehet levonni abból, hogy akkor működött, mert a franciák más szintet képviselnek, s nem csak a szerbekhez képest.
Igen, a hét-a-hat kockázatos fegyver, a labdavesztést, a rossz lövést az ellenfél könnyen megbüntetheti – miként azt a franciáktól láthattuk kedd este. Igen, az első tíz perc – helyesebben csak nyolc és fél, Chema Rodríguez a 9. percben, 8-3-nál kért időt – meghatározta az egész meccset. De ne kenjünk mindent a kapitányra.
Vérbeli sportoló soha nem lép úgy pályára, hogy ne akarna nyerni. Az akarat kedd este is megvolt, csak éppen a magyar játékosokból hiányzott a törhetetlen hit, az a tűz, mint ami Hollandia ellen jellemezte őket. Nyilván nem adták fel előre a meccset, de a lelkük mélyén azt érezték, csak hatalmas bravúr árán van esély a franciák ellen, s – miként Bodó Richárd ki is mondta –, az Ausztria és Katar elleni másik két meccs sokkal fontosabb.
Kicsit olyan volt ez a hét-a-hat, mint tavaly augusztusban a Németország–Magyarország labdarúgó Nemzetek Ligája-találkozó, amikor Marco Rossi letámadással próbálkozott a németek ellen. Csak éppen a kézilabda nem labdarúgás. Fociban a 3-0-s hátrány lényegében ledolgozhatatlan, ha ráadásul papíron gyengébb csapat kerül ilyen helyzetbe, bizony a kiütéses vereséget kockáztatja.
Kézilabdában 8-3-as hátrányból még jócskán van visszaút. Hogy a magyar kézilabda-válogatottnak mégsem volt, az éppenséggel azt is bizonyítja, hiba lenne mindent a taktikára fogni. Kedd este esély sem volt a bravúrra. De ha majd évek múltán valaki böngészi az eredményeket és azt látja, hogy a 2025-ös világbajnokság középdöntőjében 37-30-ra kikaptunk Franciaországtól, egy pillanatra sem morfondírozik azon, hogy bármi jóvátehetetlen történt volna.
Osztrák előzetes és a két AlbekA csütörtöki Magyarország–Ausztria mérkőzéssel részletesen is foglalkozunk, továbbá megírtuk az Albek testvérek, az osztrák válogatottban szereplő József és a magyarban játszó Anna történetét. |
Sokkal jobb, hogy a találkozó első tíz percében derült ki, a franciák ellen értelmetlen erőltetni a hét-a-hatot, mintha éles hajrában jutottunk volna ugyanerre. Továbbmegyek, ha valamikor, hát éppen a franciák ellen volt ideje a kísérletezésnek.
Mondhatjuk, remélhetőleg nem szorulunk rá arra, hogy csütörtökön Ausztria vagy szombaton Katar ellen a hét-a-hattal próbálkozzunk, de persze azt se bánjuk, ha netán ezzel a fegyverrel szerzünk fontos gólokat.
Az Ausztria–Magyarország mérkőzés esélyeiről a magyar válogatott két játékosát Palasics Kristófot és Sipos Adriánt kérdeztük, az osztrákoktól az OTP Bank-Pick Szeged osztrák válogatott szélsője, Sebastian Frimmel válaszolt kérdéseinkre.
Hirdetés: A csapatsportok világversenyei rendszerint megmozgatják a fogadók fantáziáját. Így van ez a férfi-kézilabdavilágbajnokság esetében is. Ráadásul a mezőnyben ott van a magyar válogatott is. A vb Dánia, Norvégia és Horvátország társrendezésében zajlik. A világbajnokságok történetében ez a 29. A kérdés az, hogy a rendhagyó világversenyen melyik válogatott szerzi meg a vb-trófeát. Fogadási részletek itt!