Hahaj, Garami – így ordított Knézy Jenő a tévében

Negyedóra alatt rúgott három gólt a magyar labdarúgó-válogatott 1987-ben a Népstadionban a Görögország elleni Eb-selejtezőn. Ráadásul micsoda gólokat! A kispadon megbízott szövetségi kapitányként az a Garami József ült, akinek ez lehetett élete legnagyobb meccsélménye edzőként. A görögök 3-0-s legyőzése mellett azonban más csapatokkal is voltak óriási mérkőzései. Mi most öt ilyet választottunk ki.

Garami József mesterdező, aki a görög válogatottat és a Feyenoordot is legyőzte Fotó: mtkhungaria.fc

„Garami József annál sokkal többet érdemelt volna, mint hogy összesen öt meccsen megbízott szövetségi kapitány legyen.” Istenem, ez a mondat de sokszor hangzott el 1987-ben, amikor kicsivel több mint egy évvel a máig kibeszéletlen mexikói labdarúgó-világbajnokságon elért kudarc után a pécsi mester megkapta azt a kispadot, amire minden edző vágyik. Megkapta, de valóban nem úgy kapta meg, ahogy az neki járt volna. Zavaros időszaka volt ez a magyar focinak. A mexikói kudarcot követően lemondott Mezey György, az ő helyét a Honvéd akkori mestere, Komora Imre foglalta el. Komora nem sok sót evett meg szövetségi kapitányként, mert a Hollandia és Görögország ellen elbukott Eb-selejtezők megpecsételték a sorsát. Komorát Verebes József váltotta. 1987-ben a Verebes-féle válogatottnak voltak ugyan felvillanásai (ezek közül a legemlékezetesebb az 1987. május 17-i, lengyelek elleni 5-3 a Népstadionban), de a mindig mindent azonnal kimondó Mágus és a magyar sportsajtó olyan hatalmi harcba keveredett egymással, hogy a végén Verebes is bedobta a törülközőt. Az MLSZ ekkor – jobb híján – Garami Józsefet nevezte ki szövetségi kapitánynak. 1987 nyarán már mindenki tudta, hogy az 1988-as hollandiai Európa-bajnokságra nem juthatunk ki. Mégsem kínálták meg Garamit egy hosszabb idejű szerződéssel. A pécsi edző becsületére szóljon, hogy még ilyen körülmények között is vállalta a feladatot. 

Nem hiába üvöltött Knézy Jenő 1987-ben a Népstadionban, amikor Garami József és a magyar válogatott 3-0-ra legyőzte a görögöket
Fotó: Fortepan

Ezt Knézy Jenő és Garami József sem bírta ülve nézni

1987. október 14-én a görög válogatott ellen lépett pályára Magyarország az Eb-selejtező sorozatban. Ekkor a magyar csapatnak nem voltak valós továbbjutási esélyei, nem úgy a görögöknek, akik ekkor még versenyben voltak a hollandokkal. Ennek megfelelően mindössze 15 ezren döntöttek úgy, hogy a helyszínen nézik meg ezt a találkozót. 

A magyar csapat a mexikói vb eltelte óta a legjobb játékát nyújtotta

(ez akkor is igaz, ha a lengyelek elleni 5-3 alkalmával valóban parádés gólok születtek), szóval több nézőt érdemelt volna ez a mérkőzés.

Labdarúgó Eb-selejtező, 5. csoport, 7. forduló: Magyarország–Görögország 3-0 (3-0)
1987. október 14., Népstadion, 15 ezer néző. Vezette: Pauly (NSZK-beli)
Magyarország: Disztl P. –  Garaba, Toma, Péter Z. –  Sallai, Herédi, Détári, Bognár –  Mészáros, Kiprich, Hajszán (Kovács K.). Szövetségi kapitány: Garami József.
Görögország: Papadopulosz –  Xantopulosz (Aposztolakisz), Mihosz, Manolasz, Vamvakulasz –  Bonovasz, Antoniu (Mavridisz), Mitropulosz, Kofidisz –  Szaravakosz, Anasztopulosz. Szövetségi kapitány: Miltosz Papaposztolou.
Gól: Détári, Bognár, Mészáros F.

Az az első negyedóra tényleg hihetetlen volt. Az ember még ma is beleborzong, ha megnézi a videómegosztókon a tényleg parádés magyar gólokat, azt az összjátékot, amit csapatunk produkált. Nem véletlenül kiabált önfeledten a harmadik gól után Knézy Jenő a tévében. De azt is érdemes megnézni, hogy Garami bátran betette egymás mellé a középpályára a kor két legjobb irányítóját, Détári Lajost és Bognár Györgyöt. Pedig az akkori szakírók szerint ez a két dudás nem fért meg egy csárdában. Garami Józsefet ez nem érdekelte, s neki volt igaza. 

Ráadásul az első két magyar gólt Détári és Bognár szerezte.

Ehhez nem kell kommentár.

Ennek a meccsnek a másnapján kellett volna az MLSZ-nek egy tényleg nagyvonalú szerződéssel megkínálnia Garamit. Ez azonban nem történt meg. A mindig halk szavú mester pedig nem az az edző volt, aki az önmenedzselés királyaként tündökölt. A játékosok imádták Garamit, aki 1987 végén befejezte munkáját szövetségi kapitányként. Utolsó mérkőzése az Üllői úton rendezett Magyarország–Ciprus Eb-selejtező volt, amelyet Kiprich József 92. percben lőtt góljával nyertünk meg 1-0-ra – mindössze 5000 néző előtt.

A Feyenoord is fejet hajtott a Pécsi Munkás előtt

1986 őszén Garami József még a PMSC vezetőedzője volt. Az 1985/86-os bajnokságban a pécsi csapat a Honvéd mögött 6 ponttal lemaradva a második helyen végzett az NB I-ben. Ez akkor óriási teljesítménynek számított, s ez a második helyezés a pécsieket arra jogosította, hogy 1986 őszén az UEFA Kupában próbáljanak szerencsét. A sorsolás azonban nem kedvezett Garami József együttesének, mert az első körben a holland labdarúgás egyik élcsapatát, a Feyenoordot kapta ellenfélnek.

Labdarúgó UEFA Kupa, 1986–87. 1. forduló, 1. mérkőzés PMSC–Feyenoord 1-0 (1-0).
Pécs, Újmecsekalja, 14 ezer néző. Vezette: Vasszarasz (görög).
Pécs: Bodnár –  Kónya, Toma, Róth (Márton), Dr. Brezniczky –  Megyeri, Túri, Dobány, Bérczi –  Lovász, Mészáros. Edző: Garami József.
Feyenoord: Hiele –  Wijnstekers, Troost, Duut, van Herpen –  Hoekstra, Been, Tahamata, Heus – Hofman (Glinker), Elstrup. Edző: Rinus Israel.
Gól: Mészáros F.

Az ember azt hitte, hogy egy Feyenoord elleni diadal után a másnapi újságok harsogó címekkel éltetik Garami Józsefet. Nem így történt, mert az 1-0-s győzelem ugyan szép volt, de nagyon bántott mindenkit, hogy a 84. percben, 

1-0-s pécsi vezetésnél Túri Zsolt kihagyta azt a tizenegyest, amelyet, ha berúg, akkor 2-0 lehetett volna a vége. 

Az újságírók is érezték, hogy ez a sovány 1-0 kevés lehet Rotterdamban – jól érezték. Ez még akkor is igaz volt, ha az 1986. október 1-jei visszavágón az 55. percben még 0-0 volt az állás. Garami a holland városban betolta a buszt a tizenhatos elé, a Pécs semmi mást nem csinált, csak védekezett. Ám a 30 ezer felajzott holland néző második félidei elsöprő szurkolása megroggyantotta a Pécset, amely így összesítésben 2-1-gyel esett ki a sokkal esélyesebb holland csapat ellen. Ezzel együtt a Feyenoord pécsi legyőzése Garami József legnagyobb meccsei közé tartozik.

Elképesztő játék és 4-0 az Újpesti Dózsa ellen

1989. szeptember 16-án, szombaton a labdarúgó NB I tabellájának első helyén 5 mérkőzésből 5 győzelemmel és 9-0-s gólkülönbséggel az Újpesti Dózsa állt. A 6. fordulóban a lila-fehérek ahhoz a Pécshez látogattak, amely az ötödik helyen szerénykedett. Mindenki azt hitte, hogy a Dózsa simán elhozza a 3 pontot Újmecsekaljáról. Nagyobbat nem is tévedhettek volna a szakértők.

Labdarúgó NB I, 1989–90. 6. forduló: PMSC–Újpesti Dózsa 4-0 (0-0).
1989. szeptember 16., Pécs, Újmecsekalja, 15 ezer néző. Vezette: Győri.
PMSC: Bodnár (Kovácsevics) –  Kónya, Bódog, Braun –  Megyeri, Bérczy, Túri (Nagy), Czéh, Palaczky – Lovász, Lehota. Edző: Garami József.
Újpest: Brockhauser – Huszárik, Kósa, Szlezák – Rubold, Kovács, Balog, Szabó (Schróth), Zsivótzky – Oroszki, Katona. Edző: Varga István.
Gól: Braun, Lehota, Bérczy, Lovász.

Óriási volt a meglepetés, s még nagyobb az újpesti döbbenet, mert a Pécs szinte a földbe gyalulta az akkor még csak bajnokaspiráns Újpestet. (A Dózsa 1990 tavaszán aztán megnyerte a bajnokságot.)  Nem véletlen, hogy a lefújás után a pécsi közönség egy része a pályára szaladva a levegőbe dobálta Garamit és a játékosokat. Pedig ez a meccs majdnem elmaradt, ugyanis Nagy II. János partjelző csak az utolsó pillanatban esett be Pécsre.

A bíró kocsijának ugyanis Székesfehérvár közelében nekiszaladt egy gyerek.

Bár sérülés nem történt, a rendőrségi vizsgálat másfél órán át tartott.

Ebben a bajnokságban a Pécs egészen elképesztő mérkőzéseket játszott Újmecsekalján. A Dózsa 4-0-s legyőzése mellett a Fradi 3-1-es vereséggel távozott onnan, s a Tatabánya sem úszta meg, 1-0-ra verték a pécsiek. A bajnokság végén a PMSC a 4. helyen végzett. Ennél is nagyobb szenzációt okozott Garami József, hogy a Honvéd elleni 2-0-s győzelemmel 1990. június 6-án Tatabányán megnyerte a Magyar Kupát. Pedig itt sem sok hiányzott az őrületes meglepetéshez, mert 1989 őszén a kupasorozat első fordulójában, Sajóbábonyban csak hosszabbítás után tudott 1-0-ra nyerni és továbbjutni a Pécs a megye I-ben játszó ellenfelével szemben.

50. Labdarúgó Magyar Kupa-döntő: PMSC–Budapesti Honvéd 2-0 (0-0).
1990. június 6, Tatabánya, 3000 néző. Vezette: Molnár L.
Pécs: Bodnár – Kónya, Márton, Braun – Megyeri, Bérczy, Czérna, Palaczky – Lovász, Nagy (Czéh), Lehota (Tomka). Edző: Garami József.
Honvéd: Disztl P. – Sallai, Ács, Bánfi, Cseh – Szijjártó (Orosz), Pisont, Fodor, Sikesdi – Molnár (Gregor), Csehi. Edző: Haász Sándor. 
Gól: Bérczy, Lehota.

Ha nem alszik ki a világítás a Hungária körúton…

1997 nyarán Garami József már az MTK edzője volt. Miután vezetésével a budapesti kék-fehérek megnyerték az 1996–97-es bajnokságot, a BL-selejtezőjében indulhattak. A kvalifikációs sorozat első körében az örmény Pjunik Jereván nem jelentett gondot. A főtáblára jutásért azonban nagyon kemény ellenfelet, a norvég Rosenborgot sorsolták ki az MTK-nak.

Garami József (középen), az MTK „örökös” edzője
Fotó: MTK

Az 1997. augusztus 13-án lejátszott első meccs a 68. percben, 3-2-es MTK-vezetésnél félbeszakadt, mert a Hungária körúton kialudt a világítás, és a műszaki hibát nem lehetett orvosolni.

Labdarúgó Bajnokok Ligája, selejtező: MTK–Rosenborg 3-2 (2-2) – félbeszakadt.
1997. augusztus 13., Hungária körút, 6000 néző. Vezette: Cakar (török).
MTK: Babos – Kuttor, Csábi, Szamosi – Farkasházy, Molnár, Illés, Halmai, Egressy – Kenesei, Orosz (Csertői). Edző: Garami József.
Rosenborg: Jamtfall – Heggem, Bragstadt, Hoftun, Bergdelmo – Brattbakk, Strand, Skammelsrud, R. Berg, Jacobsen –  Rushfeldt. Edző: Nils Arne Eggen.
Gól: Egressy (2), Kenesei, illetve Rushfeldt, Brattbakk.

Akik kint voltak ezen a meccsen vagy akik tévén látták, soha nem felejtik el azt az MTK-t, amely nemzetközi szinten, ilyen hatalmas téttel bíró mérkőzésen a kilencvenes években talán soha nem játszott úgy, ahogy a norvégok ellen tette meg ezt. A csapatot akkor szponzoráló Várszegi Gábor legnagyobb óhaja az volt, hogy az MTK eljusson a BL főtáblájára, 1995 nyarán a magyar együttesek közül elsőként ez a Ferencvárosnak sikerült, Várszegit ezért is fűtötte a vágy, hogy a Hungária körúton is BL-mérkőzéseket rendezhessenek. Ám amikor a 68. percben minden elsötétült, komoly vihar dúlt mind Várszegi, mind Garami lelkében. 

A sötétségbe borulást megelőzően ugyanis – nem túlzás – padlón volt a Rosenborg.

Az MTK tetszés szerint vezette szebbnél szebb támadásait, s mindenki biztos volt abban, hogy 3-2 után jönnek az újabb magyar gólok. Ez a Rosenborg a BL előző kiírásában az AC Milan kiütésével jutott be a negyeddöntőbe.

A piros mezes Rosenborg-játékos, Johnsen 1997-ben a Boavista ellen is pályára lépett
Fotó: FRANCISCO F. NEVES / LUSA

Nem jöttek az MTK-találatok. Helyettük csak a cigaretták parazsai világítottak a Hungária körút lelátóján. Egyszer ugyan még feléledtek a reflektorok, de két perc játék után újra kialudtak. Ekkor már tudni lehetett, hogy itt nem lesz folytatás. Az UEFA másnapra rendelte el az újrajátszást, s hogy ne legyen semmi zűr, a kezdést 18 órára tette, mert ekkor még világosban fejeződhetett be a meccs, amelyet újra az elejétől kellett lejátszani, s amelyet a Rosenborg Rushfeldt 88. percben szerzett góljával 1-0-ra megnyert. 

Tőrdöfés volt a szívekbe, amikor a stadion villanyfelelőse 19.20-kor bekapcsolta a reflektorokat, és azok hibátlanul égtek. 

A 0-1 után a trondheimi visszavágón a norvégok 3-1-re nyertek és kettős győzelemmel jutottak fel a főtáblára. Az UEFA Kupába áteső MTK előbb kiverte az orosz Vlagyikavkazt, majd egyszer még a horvát NK Zágrábot is legyőzte. Kétségtelen tény, az 1996-os nemzetközi focinyár az MTK 90-es évekbeli történetének legszebb időszaka volt – még akkor is, ha a Trondheim elleni BL-selejtező miatt óriási az emberben a hiányérzet.