Ez a történet 2020-ban kezdődött. Az akkor 23 éves futballista, Marcus Mehnert a Brann Bergen csapatához szerződött. Mehnertet nagy tehetségként tartották számon, több klub is harcolt érte. Bár egy 23 éves sportoló nem feltétlenül számít gyereknek, Mehnert számára ez volt az első olyan alkalom, amikor huzamosabb ideig távol került a szülői háztól. De azt senki sem hitte volna, hogy néhány hónappal később a játékos fejében az öngyilkosság gondolata fogalmazódik meg.
Fotó: Instagram
Öngyilkosság és hallucinációk egy bergeni lakásban
Nem sokkal később kitört az egész világot megbénító koronavírus-járvány. Norvégiában – csakúgy, mint a világ számos országában – a hatóságok megtiltották az utazásokat, így a 21 éves játékos Bergenben ragadt. A járvány alatt egyhangúan teltek a napok, csupán az a napi 60 perces átmozgatás jelentett színfoltot Mehnert életében, amit csapata minden nap a stadionban tartott. Ezen felül a fiatal játékosnak minden egyes nap egyedül kellett lennie a lakásában – bezárva. Ezt pedig nem tudta hosszú távon elviselni. „Mintha teljesen megfordult volna az agyam és másképpen kezdtem látni a világot, a valóságot” – idézte fel az akkori történetet a norvég focista.
Hallucinációim voltak, azt sem tudtam, ki vagyok. Sokszor fordult elő, hogy a teljesen üres város utcáin ébredtem fel, de sosem tudtam, hogyan kerültem oda.
A csapattársai ebből semmit sem vettek észre. Mehnert ugyanis minden nap fegyelmezetten megjelent az egyórás edzéseken. Rémálmairól, hallucinációjáról senkinek sem szólt egy szót sem. Az edzések után hazatért, s folyamatosan azon gondolkodott, hogy nincs értelme tovább élnie.
Marcus Mehnert meg akart halni.
A norvég focistát a szülei mentették meg
Az egyik éjszaka elhatározásra jutott: megöli magát. Aztán valamilyen furcsa belső hang azt mondta neki, ne tegye meg, inkább telefonáljon.
Hajnali 3 órakor hívta fel az apját, hogy segítsen rajta.
A szülők ekkor döbbentek meg, hogy micsoda bajba került a gyermekük. Innentől kezdve a gépezet is mozgásba lendült. A Brann Bergen csapatának vezetősége, a klub mellett dolgozó pszichológusok mind Mehnert mellé álltak, s szó szerint visszarántották őt a szakadékból.
Norvégiában évente 600-650 ember hajt végre öngyilkosságot, az áldozatok háromnegyede férfi. „Mivel én is meg akartam halni, nagyon jól tudom, milyen érzés mindez” – mondta Mehnert. „Sokan azt mondják, hogy akik öngyilkosok lesznek, nagyon önző emberek. Akik így beszélnek, semmit sem tudnak az emberi érzések legsötétebb bugyrairól.”
Az élsport nagyon cinikus iparág
Norvégiában is egyre többen ismerik fel, hogy az élsport milyen hatalmas terheket ró egy-egy játékosra, miközben ezeket a kihívásokat nem mindenki tudja tökéletesen kezelni. Marcus Mehnert számára az élsport a menekülés útja volt, ha nincs a futball és nem játszhat, talán már nincs az élők között.
A futball menedék volt számomra, de tudom, hogy nem mindenki érez ugyanígy. Mert az élsport nagyon cinikus iparág. Itt egyáltalán nem szabad a kiszolgáltatottság jeleit mutatni, mert felzabálnak. Az állandó nyomás miatt a lelkileg nagyon erős élsportolóknál is olyan mentális törések alakulhatnak ki, amelyek könnyen tragédiához vezethetnek. Így voltam ezzel én is; óriási szerencse, hogy volt, aki meghallgatott, s volt, akinek elmondhattam életem legszörnyűbb időszakát.
