Az NB I új nagy igazsága: az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt

Felforgatta a magyar profi futballt az MLSZ, majd a sportállamtitkárság döntése. Az NB I klubjainak új ajánlást kell betartaniuk, ha hozzá akarnak jutni a nagy összegű támogatásokhoz, ez a magyar, illetve azon belül a fiatalok számát érinti a csapatokban, és ezt az NSMI a rajt előtti napokban a kiemelt akadémiát működtettő klubok esetében tovább szigorította. Mindez sok sebből vérzik, elsősorban a szakma részéről érkezett is rá jogos kritika, ám csupán egy klub, az Újpest hagyta teljesen figyelmen kívül az első fordulóban, de ő meg is teheti. Ugyanakkor a döntéshozókat is meg lehet érteni, még ha nem is biztos, hogy a legjobb módszert választották.

Az NB I egyik legnagyobb tehetsége, Tóth Alex sikat segít a Ferencvárosnak az új ajánlás betartásában. Fotó: fradi.hu/Molnár Ádám

Lement az NB I első fordulója, és a vihar nem csitul, hanem egyelőre erősödik. Maguk a klubok nem lázadoznak, egy kivétellel a vezetők csendben maradnak, ám a szakma nem rejti véka alá a véleményét, meglepő kendőzetlenséggel és nyersen fogalmazza a kritikáját. Nem véletlen, hogy a leggyorsabban ők reagálnak az első meccsek tapasztalataira, hiszen az ő bőrükre megy ki ez a játék, ha nincs megfelelő eredmény, az ő becsületük telik ki a leghamarabb.

Az NB I rajtján az Újpest az új ajánlást figyelmen kívül, sok légióssal győzte a DVTK-t (Fotó: Török Attila)

Nem nehéz kitalálni, hogy miről van szó. Lapunk is írt róla, hogy az akadémiai utánpótlásképzésért szintén felelős, a sportállamtitkárság alá tartozó a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI) rákontrázott a Magyar Labdarúgó-szövetségre, és szigorította a 4+1-es szabályként elhíresült ajánlást. Ez arról szól, hogy az első osztályú kluboknak mostantól a hazai bajnoki és kupameccseken minden mérkőzésen öt magyar játékost kell szerepeltetniük, akik közül az egyiknek kötelezően U21-es labdarúgónak kell lennie, ha továbbra is meg akarják kapni az állami forrásokból érkező pénzeket. 

Az NB I nem felel meg a sportszerűség kritériumainak

Erre tett rá egy lapáttal az NSMI, és a hét kiemelt akadémiát működtető klubnak – Ferencváros, Puskás Akadémia, ETO FC Győr, MTK, DVTK, DVSC, Kisvárda –  egy helyett minimum kettő magyar fiatalt kell pályára küldenie és persze tartania. 

Elvárása szerint a bajnoki idény során ezekben a csapatokban legalább 7000 percet kell játszaniuk a 2005. január 1. után született játékosoknak, amiből maximum 2000 percet a 2004. január 1. utániak is teljesíthetnek. 

Ez átlagban mérkőzésenként 2,35 játékost jelent, azaz jellemzően két-három fiatal magyar labdarúgónak kell szerepelnie a csapatban. Vagyis a korábban 4+1-esként (vagy 5/1-esként) is emlegetett szabályból 3+2-es vagy 2+3-as szabály kezd formálódni. 

Mindez sajnos több sebből is vérzik. Különösebben magyarázni sem kell, hogy ez a rendelkezés sérti az esélyegyenlőség elvét, amely szerint mindenki azonos feltételek mellett, egyenlő eséllyel indul az adott sportversenyen, és senki sem részesül jogosulatlan előnyben a versenytársaival szemben. 

Jelen esetben az Újpest, a Zalaegerszeg, a Paks, a Nyíregyháza és a Kazincbarcika kevesebb megkötéssel alakíthatja a keretét és a pályán lévő csapatát.

 Tegyük hozzá, ez a második ok, ami miatt a magyar NB I nem felel meg a sportszerűség kritériumainak, az első maga a kiírás, hiszen a háromszor tizenegy fordulóban a mezőny fele kétszer, míg a másik csak egyszer játszik adott csapatok ellen hazai pályán, és ez eleve versenyhátrányt jelent az utóbbiaknak. 

Borbély Balázs világos kommunikációra vár (Fotó: etofc.hu)

És akkor még nem szóltunk arról, hogy az új szigorú ajánlások időzítése tökéletes érzéketlenségre vall, hiszen egy-két nappal a rajt előtt átírni a feltételeket ugyancsak idegen a fair play szellemiségétől. Emellett komoly gondok lehetnek a belső kommunikációval is – és itt érünk vissza az elején említett kritikákhoz –, amire Borbély Balázs szavai világítanak rá, az ETO FC vezetőedzője ugyanis ezt nyilatkozta  a Pakson elért 3-3 után:

– Csak az üzengetés megy – mondta, mert szerinte még nem látták feketén-fehéren letisztázva, milyen szabályoknak kell megfelelnie a kiemelt akadémiával rendelkező kluboknak. – Jó lenne, ha valaki megfogalmazná, leírná papírra, hogy mikor lehet cserélni, és milyen helyzetekben mit lehet csinálni, mert eddig, idáig mindenki csak beszél róla. Valahol megjelenik, de pontosan nincs lefixálva, úgyhogy jó lenne, ha valaki venné a fáradságot és megtenné.

Robbie Keane szerint a helyzet nevetséges

Robbie Keane a jelek szerint ugyanakkor előrébb tart. A Ferencváros vezetőedzője ugyancsak nem boldog az új szabályozás miatt, csapata Bajnokok Ligája-visszavágóját megelőzően erről ezt mondta a sajtótájékoztatón:

– Nem egy jó helyzet. A BL-ben nincs megkötve a kezünk, de szombaton, az NB I-ben már nem volt ez így… Lesznek csalódott játékosok a BL-ben és az NB I-ben is. A következő hétvégén újra öt magyarral kell felállnunk, gyorsan kell alkalmazkodnunk, nem egy ideális helyzet. Az MTK ellen például Varga Barnabást lehoztam és Alekszander Pesics jött be, így egy magyart is fel kellett hoznom, hogy tartsunk magunkat a szabályhoz. 

De mondok még egy példát: ha Tóth Alexet és Ötvös Bencét a középpályán szerepeltetem, és mondjuk megsérülnek, akkor négy csere kell, hogy a szabályt betartsam. Nevetséges!

Bár a Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor egyszerűen hülyeségnek minősítette a szabályozást még az NSMI szigorítása előtt, egy klub akadt csupán, amely kerek-perec kijelentette, hogy őt mindez nem érdekli, és esze ágában sincs betartani az MLSZ ajánlását, és Újpest elnöke, Ratatics Péter ezt igen logikusan meg is magyarázta:

– Irreális elvárásokat teremtett egyes játékosok, ügynökök és klubtulajdonosok fejében. Olyan árakat és béreket kérnek, aminek a szakmai kompetenciát tekintve nincs meg az alapja. A nemzetközi piacon elérhető játékosokkal összehasonlítva három-négyszeres áron akarják eladni nekünk a magyar labdarúgókat. 

Azért hülyének ne nézzenek minket! Nekünk nem az a filozófiánk, hogy azért akarjuk teljesíteni a magyarszabályt, mert különben az MLSZ nem ad pénzt. Matematikailag is logikátlan, amit csinálnak, mert a mi esetünkben 300-500 millió forintról van szó, úgy, hogy két-három játékosért bőven kifizetnénk azt a pénzt és nem kapnánk meg azt a kvalitást.

A hosszú távú építkezésnek fontosabb alapja lesz a megfelelő saját utánpótlási rendszer kialakítása.

Az újpestiek tartották is a szavukat, az NB I nyitányán mindössze négy magyar lépett pályára a csapatban. A legérdekesebb a Zalaegerszeg esete, amelynek a kezdője megfelelt a 4+1-es ajánlásnak, ám a 76. perctől már nem volt a gyepen 2005. január 1-e után született labdarúgója úgy, hogy az első félidőben beállt Bakti Balázs 2004. december 31-én született… A ZTE így már biztosan nem kaphatja meg a félmilliárd forintot, csak az eddig érvényes „fiatalszabály” betartásáért járó 350 millióra tarthat majd igényt, ez a bajnoki év ugyanis az átmeneté, csak jövő nyártól lép maradéktalanul érvénybe az új. Erre kalkulált az első fordulóban a Nyíregyháza is, amelynek a kezdőjében nem kapott helyet utánpótláskorú futballista.

Ratatics Péter és az Újpest tartotta a szavát (Fotó: ujpestfc.hu)

Mindent egybevetve maga az egész rendszer ellentmond a versenysport lényegének, annak, hogy mindig a legjobbak versengjenek egymással, mindenki a felkészültsége, a tudása alapján kapja meg az érvényesülés lehetőségét, ne pedig valami más, jelesül a kora miatt. A helyzet azonban az, hogy a magyar futballban ár-érték arányban többnyire gyümölcsözőbb külföldieket alkalmazni, nincsen elég megfelelő szintű magyar játékos, ahogyan Esterházy Mátyás menedzser fogalmazott, rossz sincs elég, nem hogy jó… 

És éppen ez az a pont, amely miatt nem lehet összevetni a magyar profi futballt a külföldi példákkal. A magyar ugyanis nem piaci alapokon áll és működik, a bevételek túlnyomó része állami forrásból érkezik, döntően az MLSZ-en keresztül, a kiemelt akadémiák forrásairól pedig az államtitkárság gondoskodik. 

Nem kis pénzről, súlyos milliárdokról van éppen szó, beleértve a különböző támogatásokat, a taót, de még a televíziós közvetítéseknek a piaci értéknél magasabb jogdíját is, hiszen a mérkőzéseket a köztévé csatornáin követhetjük.

 Most azokra a klubokra vonatkoznak a szigorúbb ajánlások, amelyek évek óta szemrebbenés nélkül költik el az államtól érkező milliárdokat utánpótlásnevelésre, ám gondot okoz nekik két húszéves, a nem túl magas színvonalú NB I-re kész játékossal előrukkolni – és ebben az egész történetben ez a legelgondolkodtatóbb.

A sok légiós nem kielégítő eredmény

Az új szabályozás vagy nevezzük ajánlásnak egy lényegében alig létező piacot torzít tovább, több helyen is ellentmond a sportszerűségnek, nagyon úgy néz ki, több zavarral és kárral jár, mint haszonnal, ugyanakkor

 azért nem lehet kárhoztatni azt sem, aki a pénzt adja, mert szeretne végre valamilyen eredményt látni, és akadémiai csapatokban nyolc-kilenc légióst figyelni egyszerre ebben az esetben aligha nevezhető kielégítő eredménynek.

 A döntéshozók szerint a megoldás most ez az adminisztratív pótcselekvés, amelynek köszönhetően a fiatalok percszámai nyilván jobban mutatnak majd a statisztikákban. Az államtitkárság vagy az MLSZ nem végezheti el a klubok, illetve az akadémiák munkáját, nem nevelhet fel egyetlen futballistát sem, csak a feltételeket teremtheti meg, de a számonkérésnek nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb módja.

Az első fordulót követő még erősödő vihar pedig idővel várhatóan lecsendesedik. A klubok lenyelik a békát, mert kiszolgáltatottak, és ez egy ideig vélhetően így is marad. A hazai szinten dúsgazdagnak tartott Ferencváros a szigorítás előtt is prüszkölt, ám aztán bevallotta, nem kockáztatja meg akadémiája kiemelt státuszának az elveszítését, és megfelel az elvárásoknak. Az egyetlen kivétel, az Újpest pedig jelenleg tényleg az egyetlen, amely megengedheti magának, hogy figyelmen kívül hagyja az ajánlást, és lemondjon akár milliárdokról is. Ő a Mollal a háta mögött meg tudja fizetni a zenészt, ezért maga rendelheti a nótát – és ez itt a lényeg.