Az Újpesti Dózsát sokkolta a magyar srác, akit Vitray a tévében lerománozott

Az 1990–91-es labdarúgó NB I-es bajnokság rögtön óriási rangadóval indult. Az Újpesti Dózsa a Megyeri úton a Ferencvárost fogadta. Ez volt a Fradi egykori legendás játékosának, Nyilasi Tibornak az első élvonalbeli meccse edzőként. S ez volt az a találkozó, amelyen feltűnt egy erdélyi magyar srác, Szenes Sándor, akit a tévéközvetítésben Vitray Tamás lerománozott.

Szenes Sándor (fehérben, FTC) kapura tör a Ferencváros - Pécsi MSC NB I-es labdarúgó- mérkőzésen az Üllői úton Fotó: MTI/Németh Ferenc

Érdemes megnézni a cikk végén a mérkőzés összefoglalóját.

Túl azon, hogy az összecsapást közvetítő Vitray Tamás alaposan lemaradt a gólról, majd a riporter a folytatásban többször is romániai fiúnak nevezte a magyar játékost.

Azaz a kor egyik népszerű és mai napig használatos kifejezéssel élve: lerománozta. Megtudhattuk azt is, hogy a romániai fiú nagyon jó alakú, 180 cm magas. (Hiába, no, akkor még nem üzemelt a mai riporterek egyik kedvencének számító Opta Joe, a statisztikát köpő mágus.) Ezenfelül a tévé nézői semmit sem tudtak meg Szenesről. Meg az átigazolás hátteréről. 

A lerománozás azért volt meglepő, mert a korabeli magyar sajtót olvasva sehol sem találkoztunk ezzel a jelenséggel. Az akkori magyar sportújságírók vagy egyszerűen magyarnak, vagy partiumi magyarnak nevezték Szenest. Néhányan pedig a szokásos erdélyi magyar fordulatot használták.

Ám a Szenes-show-nak még nem volt vége. Jött ugyanis a 36. perc. Erről ezt írta a sportújság: Az előrekocogó Fitost Szenes szépen szerelte az oldalvonal mellett, az újpesti térfél közepén, majd a ferencvárosi labdarúgó a bal oldalról néhány lépést araszolt középre, aztán 22 méterről lendítette a jobb lábát, s a labda elementáris erővel csapódott a jobb felső sarokba.

A Fradi új igazolása, Szenes Sándor a csúcson kezdte, mert ilyen bemutatkozásról sem ő, sem edzője, Nyilasi Tibor nem álmodhatott. 

Pillanatok alatt új sztár született, mindenki vele akart találkozni, minden újságíró őt kereste.

Ezt azonban nehezen tudta kezelni az amúgy mindig szerény és soha nem hivalkodó Szenes.

A meccs

Újpesti Dózsa–Ferencváros 0-5 (0-4)
Megyeri út, 12.000 néző. Vezette: Molnár L. (Plasek, Roxin)
Újpesti Dózsa: Brockhauser – Huszárik, Varga, Szabó Gy., Szlezák – Miovecz, Rubold, Fitos, Zsivótzky – Bácsi (Oroszki), Eszenyi. Edző: Kovács Ferenc.
Ferencváros: Józsa – Lipcsei, Pintér, Keller (Keresztúri), Simon – Bánki, Limperger, Szenes – Páling (Topor), Fischer, Fonnyadt. Edző: Nyilasi Tibor.
Gól: Szenes (1., 36.), Fonnyadt (20.,75.), Bánki (33.)

1991 nyarán a Nemzeti Sport azt jelentette, hogy a francia Toulouse csapata szerződtetné Szenest. Ebből elképesztő vihar támadt, mert a Fradi drukkerei hallani sem akartak arról, hogy a legnagyobb kedvenctől csak úgy megváljanak. A szerződésből nem lett semmi. Majd jött a következő ügy: hiába volt Szenes magyar, hiába beszélte tökéletesen a magyar nyelvet, hivatalosan román állampolgárnak számított. Magyarul: ahhoz, hogy a magyar válogatottban szerepelhessen, honosítani kellett volna őt. Ez azonban szintén nem történt meg, így Szenes Sándort soha nem láttuk játszani a magyar nemzeti tizenegyben. 

Szenes Sándor itt már a Vasas csíkos mezében
Forrás: Arcanum

„Három gyönyörű évet töltöttem a Ferencvárosban – mondta ekkor Szenes Sándor – amelyek közül legszívesebben az elsőre emlékszem. Úgy mutatkoztam be Magyarországon, ahogy talán csak keveseknek sikerült, hiszen az első mérkőzésemen, az Újpest ellen rögtön a forduló játékosa lettem. 

Ám a második és a harmadik esztendőben egyre többen lettünk a középpályán, hiszen érkezett Fodor Imre, és Albert Flóri is egyre nélkülözhetetlenebb lett. Nekem pedig így mind kevesebb feladat jutott, ezért döntöttünk úgy, közösen a klub vezetőivel, hogy ideje váltanom.

Talán mondanom sem kell, hogy nem volt könnyű dönteni. Magyarországon eddig csak a Ferencváros szerelésében léptem pályára, és a három év rengeteg gyönyörű emléket hagyott maga után. Kár lenne tagadni, hiányozni fog a közösség, a hangulat."

A Vasas volt az utolsó NB I-es csapata

Bármennyire is hihetetlen, Szenes a Vasasban – amennyiben szigorúan csak a statisztikai adatokat nézzük – eredményesebb volt, hiszen 34 összecsapáson 8 gólt szerzett. Ugyanakkor az, hogy az Üllői útról Angyalföldre igazolt, egyet jelentett azzal, hogy az addigi hatalmas népszerűsége alaposan visszaesett. Innentől fogva pedig jöttek az alacsonyabb osztályú csapatok. A Százhalombatta, a Tiszavasvári és a Komárom. Szenes 1999-ben hagyta abba a focit, 

nem sokkal később pedig már Ferihegyen, a reptéren dolgozott határőrként, ezzel párhuzamosan a Törekvés edzője lett.

Ám abból már nem tudott megélni, ezért kellett elmennie dolgozni. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, az évek múlásával teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.

Szenes Sándor 2017-es vallomása

Hosszú évek teltek el. 2017-ben Szenes Sándor szülővárosába, Szatmárnémetibe utazott. Ott mesélt arról, hogyan lett a Fradi játékosa. „Nagyszebenben játszottam, eszem ágában nem volt onnan eligazolni. A Fradi ekkor szervezett egy válogatót, amelyen határon túli magyarok vehettek részt. Patkós Csaba volt az, aki jelentkezett erre és azt kérdezte, nincs-e kedvem elkísérni. Én akkor Magyarországon nyaraltam, így elmentem vele. Ha már ott voltam, addig rágták a fülem, míg beálltam a csapatba. Nyár közepe volt, irgalmatlan meleg, ha jól emlékszem, a harmadosztályú Malév volt az ellenfelünk, az egyik gólt én rúgtam, a másikat Sorin Cigan. A meccs után jöttek oda a vezetők, és azt mondták, hogy le akarnak igazolni. Akkor ott csak én és Patkós Csaba kaptunk szerződést. 

Ami a bemutatkozó, Újpest elleni meccsemet illeti, nagyon kevésen múlt, hogy pályára tudtam lépni, mert a Nagyszeben és a Fradi sokáig nem tudott megegyezni az átigazolásomról. A játékengedélyem csak órákkal a derbi előtt érkezett meg.

Kevesen tudják rólam, de én három hónapot készültem a Steaua csapatával. Ami a pályafutásomat illeti, nincs bennem hiányérzet. Biztos elérhettem volna többet is, de én elégedett vagyok. Amire feltettem az életemet, abban úgy érzem, hogy maradandót tudtam alkotni. Mindig mondom a gyerekeknek, akiket edzek, hogy annyit tudsz csak kivenni a pályafutásodból, amennyit beletettél.”

A Dózsa-Fradi 0-5 mindenesetre bevonult a magyar focitörténelembe. Milyen érdekes ez is: Szenes Sándor mellett ezen a mérkőzésen Fonnyadt Zsolt is két gólt lőtt, erről azonban szinte senki sem beszél ma már. De ez a Szenes-bomba, amíg a világ világ és magyar foci is lesz, örökké emlékeztes marad.