1985. október 6-án, az ausztráliai Canberrában rendezték meg a IV. atlétikai világkupa versenyét. Ennek a zárónapján került sor a női 400 méteres síkfutásra, amelyen fantasztikus mezőny gyűlt össze. Ott volt a fináléban az 1983 óta 47.99-cel a világrekordot tartó csehszlovák Jarmila Kratochvilová, az egyik trónkövetelő, az abban az évben a világranglistát vezető szovjet Olga Vlagyikina, valamint az NDK-ból Marita Koch is. Az előzetes vélemények úgy szóltak, hogy Kratochvilová és Vlagyikina között dől majd el az aranyérem sorsa. Erre mi történt? A keletnémet Koch 47.60-as űridővel nyerte meg a versenyt. Akkor biztosan kevesen gondolták, hogy ez a 47.60 2025-ben is fennálló világrekord lesz.
Fotó: JUHA JORMANAINEN/LEHTIKUVA
Marita Koch: Soha nem doppingoltam
Marita Koch pályafutását, az 1980-ban a moszkvai olimpián szerzett aranyérmét az egész világ ámulva nézte. Ez az áhítat egészen addig tartott, amíg le nem omlott a fal Berlinben.
A két Németország egyesülése után nem sokkal már arról beszéltek, hogy a keletnémet doppinggyárakban milyen módszerekkel tömték tele az NDK sportolóit, legyenek azok úszók, súlyemelők vagy éppen atléták.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség ennek ellenére soha nem nyúlt azokhoz a világrekordokhoz, amelyeket az egykori szocialista országok atlétái értek el, s amelyekről mindenki úgy beszélt, hogy doppinghasználat nélkül erre aligha került volna sor.
Marita Koch
Születési idő, hely: 1957. február 18., Wismar (egykori NDK)
Magasság, versenysúly: 171 cm, 62 kg
Legjobb időeredményei:
60 m: 7.04 (1985)
100 m: 10.83 (1983)
200 m: 21.71 (1979)
400 m: 47.60 (1985)
Legnagyobb sikerei: olimpiai bajnok (400 m – 1980), olimpiai 2. (4×400 – 1980), 3-szoros világbajnok (200 m, 4×100 m, 4×x400 m – 1983), vb-2. (100 m – 1983), fedett pályás világbajnok (200 m – 1985), 6-szoros Európa-bajnok (400 m és 4×400 – 1978, 1982, 1986)
Az időeredményre jellemző, hogy rajta kívül egyedül a csehszlovák Jarmila Kratochvilová tudott 48 másodpercen belülre kerülni (47.99) – még 1983-ban.
„1985-ben nagy várakozással érkeztem Canberrába, bár tele voltam félelemmel, nagyon stresszeltem.
De tudtam, képes lehetek 48 másodperc alá menni, mert a felkészülésem tökéletes volt, maradt öt hetem a szezon végén rendezett viadalra. A verseny fantasztikus volt. 200-nál éreztem, hogy vagy utolértem, vagy már lehagytam az ellenfeleket, és bár egy pillanatra bevillant, nehéz lehet a vége, 360-nál még mindig frissen mozogtam. Az utolsó 30-40 méteren már csak az járt a fejemben, most biztosan 48 másodperc alá kerülhetek.
A célba érve hallottam a közönség moraját, akkor gondoltam először, megcsinálhattam. Ezután néztem csak fel az órára” – emlékezett vissza Koch a versenyre.
