Koch pályafutása szorosan összefonódik Kelet-Németország rendszeres, államilag irányított doppingprogramjával. Bár ő maga sosem vallotta be, hogy tudatosan élt doppinggal, a Stasi (a keletnémet titkosszolgálat) iratai és a tudományos kutatások alapján valószínűsíthető, hogy ő is doppingolt.
Megjelent egy könyv, de…
Húsz évet kellett arra várni, hogy egy volt keletnémet sportfunkcionárius bevallja, milyen eszközökkel doppingolták az NDK versenyzőit. Thomas Köhler 2010-ben megjelent könyvében (Zwei Seiten der Medaille – Az érem két oldala) azt állította: a német munkás-paraszt állam illetékesei a 70-es évek elején jöttek rá, hogy csak bizonyos anabolikus készítményekkel lehet biztosítani az NDK sportolóinak esélyegyenlőségét a nemzetközi versengésben. „Ha azt akartuk, hogy az NDK továbbra is sikerrel szerepeljen a nemzetközi sportéletben, akkor nem volt más választásunk, mint engedélyezni a doppingszerek használatát” – írta a szerző, aki fiatalkorában olimpiai bajnoki címet szerzett szánkózásban.
Fotó: BERND WUESTNECK/DPA-Zentralbild
Marita Koch 47,60 másodperces álomidejét azóta sem tudta senki megdönteni. A 90-es években számos volt NDK-s sportfunkcionáriust, orvost és edzőt állítottak bíróság elé azzal a váddal, hogy anabolikus szereket adtak sportolóiknak.
Többségüket pénzbüntetésre, illetve néhány hónapnyi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság.
Bár az érdeklődő olvasó elsőre talán azt hiheti, Köhler könyve számos borzasztó titokról segített lerántani a leplet, az írás fogadtatása nem volt ilyen egyértelmű. Ines Geipel egykori vágtázó, aki szintén kapott doppingszert annak idején, abszolút felelőtlennek nevezte Köhler könyvét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!