Megváltoztatta a modern labdarúgást, de máig átkozza magát a tettéért

1995. december 15-én minden megváltozott a nemzetközi labdarúgásban, ugyanis az Európai Bíróság döntése értelmében az Európai Unió szabad munkaerő-áramlást biztosító alapelve a futballban is érvényre jutott. A Bosman-szabály néven híressé (hírhedtté vált) döntés értelmében a lejárt szerződésű labdarúgók után egyrészt nem kellett fizetni, másrészt az Európai Unión belül mindenki kötöttség nélkül igazolhatott bárhova, innentől kezdve nem számított külföldinek. Az egész hercehurcát elindító belga Marc Bosman azóta már százszor megbánta azt, amit tett, ugyanis játékosok tömkelege vált milliomossá a szabály bevezetését követően, míg ő kis híján hajléktalan lett.

Jean-Marc Bosman és az ügyvédjei 1995. december 15-én még azt hitték, hogy győztek (Fotó: STF/Belga)

Ma van a harmincadik évfordulója annak a bírósági döntésnek, amely lehetővé tette, hogy a szerződésük lejártával a labdarúgók átigazolási díj nélkül válthassanak klubot. Az Origo megírta, hogy egy bizonyos belga középpályás, Jean-Marc Bosman 1990-ben, 25 éves korában a belga RFC Liége csapatától a szerződése lejártával – amit nem akart meghosszabbítani –, átigazolt volna a francia másodosztályú Dunkerque gárdájához, amely minden szempontból jobb szerződést ajánlott neki. Azonban a belga klub olyan mértékű átigazolási díjat kért Bosman játékjogáért, amit a franciák nem akartak kifizetni. És ekkor a játékos a bírósághoz fordult…

Jean-Marc Bosman és ügyvédjei, akik az 1995. december 15-i ítéletet követően még boldogan mosolyogtak (Fotó: Imago Images)

Bosman karrierje ráment a pereskedésre, az Európai Bíróság döntése átformálta a labdarúgást

A belga középpályás nem tudott eligazolni, és kénytelen volt a Liége-ben maradni, ahol mintegy 75 százalékkal csökkentették a fizetését. Bosman és ügyvédjei beperelték a Belga Labdarúgó-szövetséget, az RFC Liége csapatát és az UEFA-t, arra hivatkozva, hogy az 1957-es római szerződés garantálja a munkaerő szabad mozgását az Európai Közösségen belül. Az öt évig tartó jogi küzdelem alatt a játékos karrierje teljesen kisiklott, ráadásul a belga szövetség eltiltotta, és csak alacsonyabb osztályú klubokban jutott játéklehetőséghez.

Maga a pereskedés 1995. december 15-én zárult le, alapjaiban változtatta meg a modern futballt, és Bosman nevét halhatatlanná tette. Az Európai Bíróság C–415/93 számú határozata ugyanis kimondta, a labdarúgókra ugyanúgy érvényes az Európai Unió alapokmányának 48. cikkelye a szabad munkavállalásról, mint a civilekre. Ez pedig azt jelentette, hogy a szerződése lejártát követően az unión belüli tagország állampolgára szabadon igazolhat az EU bármelyik tagországának bajnokságába, nem kell érte átigazolási díjat fizetni, ráadásul külföldinek sem számít az adott csapatnál. 

Innentől kezdve elkezdődött az a folyamat, amely elvezetett odáig, hogy egy csapatban egyszerre akár tizenegy különböző nemzetiségű játékos is a pályára léphet – erre először 1999-ben került sor, amikor a Chelsea csapatában egy angol játékos sem volt a kezdőben a Southampton ellen –, amennyiben megfelelnek a Bosman-szabály előírásainak.

A FIFA megpróbált fellépni a Bosman-szabály ellen, az MLSZ is ezt próbálja a magyarszabály bevezetésével

Aránylag hamar rájött a világ labdarúgásának döntő többsége, hogy valamit mindenképpen tenni kellene a Bosman-szabály ellen. A FIFA a 2008-as, Sydney-ben tartott kongresszusán Sepp Blatter elnök támogatásával megszavazta az úgynevezett 6+5-ös szabályt, amelynek lényege, hogy egyszerre, egy időben csak öt külföldi léphessen pályára egy csapatban, ugyanis a sportot speciális munkavállalói területnek nyilvánították. A Bosman-szabály azonban ezt is túlélte, hiszen a kezdeményezést 2010 júniusában elsöpörte az Európai Bizottság, mondván, ellentétes az EU érvényes munkaügyi törvényeivel.

Érdekesség, hogy már ekkor a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) a FIFA álláspontját támogatta – lásd a 2009 októberében elfogadott budapesti nyilatkozatot –, és nemrég ismét felvette ez ügyben a küzdelmet az elhíresült és a klubok által támadott, ám végül az Újpest kivételével betartott magyarszabály bevezetésével.

A szövetség elhíresült magyarszabálya azt írta elő az első osztályú kluboknak, hogy a 2025/26-os idénytől kezdve a hazai bajnoki és kupameccseken minden mérkőzésen – az első perctől az utolsóig – legyen a pályán öt magyar játékos, akik közül az egyiknek kötelezően U21-es labdarúgónak kell lennie. 

Ugyan meghagyták a kluboknak a választás jogát, miszerint, ha gondolják, nem tartják be a szabályt, ám akkor azzal kell a lázadóknak számolniuk, hogy félmilliárd forinttal csökken az állami támogatásuk, illetve amennyiben kiemelt akadémiát üzemeltetnek, megvonják tőlük a taotámogatásokat. A bajnokságból idén már csak egy forduló van hátra, a csapatok viszont igyekeznek betartani az MLSZ „ajánlását”.

Jean-Marc Bosman mai fejjel sosem menne bele abba a perbe, ami harminc évvel ezelőtt vakvágányra vitte a pályafutását (Fotó: Leparisien.fr)

Ma már inkább a pénzt választaná a tettét megbánó Bosman

A ma már 61 éves Bosman igencsak megbánta azt, amit tett, és a Harc a szabadságomért című könyvének egyik legfontosabb mondanivalójaként kijelentette, 1995 és 2015 között megjárta a poklot. A Le Parisiennek adott interjújában úgy fogalmazott, azt hitte akkoriban, hogy miután felforgatta a teljes addigi rendszert a labdarúgásban, majd kapkodnak érte a különböző klubok. Tévedett! 

– Azt hittem, hogy felforgatom a rendszert, és a nagy klubok mind hívni fognak, és a játékosok hálásak lesznek. Ez nem így történt. 

Összefoglalva: mindenki pénzt kapott, kivéve engem.

Kaptam valamennyit, de lehetett volna sokkal több is – közölte Bosman.

Az egykori középpályás nemhogy nem dúskált az anyagiakban a bírósági döntést követően, hanem majdnem hajléktalan lett. Mai fejjel úgy véli, inkább a karrierjére kellett volna koncentrálnia a pereskedés helyett, és inkább ismeretlenként jól élni.

– Alig voltam 25 éves, amikor ez az egész elkezdődött. Voltak depressziós időszakaim is. Egy ideig antidepresszánsokat szedtem, aztán azt mondtam: elég! Lassan, lépésről lépésre újra felépítettem magam. 2015-ben a FIFPro legendának ismert el. Az elmúlt harminc évben 45 ezer eurónyi adományt kaptam játékosoktól. Ez nem kevés, de ha figyelembe vesszük, hogy a FIFPro nagyjából 70 ezer játékost képviselt ebben az időszakban, akkor ez 30 év alatt 64 cent játékosonként – mondta Bosman, akit azóta le is százalékoltak, miután egy epilepsziás roham közben a falnak esett és eltörte a nyaki csigolyáit.