A műsor, amiért a rádió sportosai is ölni tudtak volna

2025. december 1-én ünnepelte századik születésnapját a magyarországi rádiózás. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeten három részes visszaemlékező sorozatot indítottunk, amely a hazai sportrádiózás nagy történeteit meséli el, felidézve az olimpiai közvetítéseket, a legismertebb rádiós sportműsort, a Körkapcsolást és bemutatva azokat a legendás rádiósokat, akik az életüket és szakmai munkásságukat ebben az intézményben töltötték sportriporterként. A második részben – ahogyan Novotny Zoltán nevezte – a rádiózás non plus ultrája, a Körkapcsolás következik bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről.

Vass István Zoltán (a képen jobbra) a Magyar Rádió legendás műsorában, a Körkapcsolásban Forrás: Fotó: Origo

Novotny Zoltán, a Körkapcsolás egyik alapító tagja
Fotó: Polyák Attila/Origo

Csakhogy hiába volt ez a 6 meccs azonos időben, nem tudták mindegyiket adásba kapcsolni. A Magyar Rádió legendás hangmérnök-nagyasszonya, 

Büki Mara egy interjúban az mesélte el, hogy kezdetben az MR stúdiójában lévő keverőasztal nem volt alkalmas 6 helyszín egyidőben történő adásba kapcsolására.

Ezt úgy hidalták át, hogy a helyszíneken lévő riporterek (mert minden meccsen ott voltak) a szolgálati telefonon a stúdióban lévő szerkesztőnek, Roska Miklósnak beüzentek, ha változott az állás, Roska pedig szintén a szolgálati vonalon üzent ki a fő helyszínen lévő technikusnak, Hűbel Mátyásnak. A kört vezető riporter, Szepesi György pedig azt mondta: „Érkezik Hűbel Mátyás az eredményekkel…” A rádió hallgatói így értesültek arról, hogyha egy-egy pályán változott az állás.

Eleinte fanyalgás övezte a Körkapcsolást

„Eleinte nem fogadta általános lelkendezés a Körkapcsolást. Sokan azt mondták, hogy így csak ötletszerűen kiragadott részleteket kaphatnak egy-egy mérkőzésről, talán éppen a legérdekesebb gólokról maradnak le. Később aztán csatát nyert ez a forma és egy nagy tanulsággal is szolgált. 

Nincs az a jó dolog, amelyet szívós harc árán el ne lehetne fogadtatni az emberekkel. Néha egészen furcsa telefonokat kapunk adás után. Egyszer, miután a Kossuthon befejeződött a közvetítés, felhívott egy hallgató, aki azért kritizálta a műsort, mert szerinte előbb közvetítettük a második félidőt, mint az elsőt.

Váltig bizonygattam, hogy téved, nem hitt nekem. Azután én is kapcsoltam. A telefonáló bizonyára a Szülőföldem hullámhosszára csavarta a keresőgombot, ahol - miután az egyenes közvetítés a Kossuthon véget ért - az első félidőt felvételről megismételték” – így emlékezett az indulásra Roska Miklós.

Szepesi György a Magyar Rádió stúdiójában
Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Szepesi György így emlékezett: „1948-ban a londoni olimpián az angolok megkérdezték, hogy nem akarunk-e conference line (olyan rádiós vonal, melyen akár több riporter is összebeszélhet) segítségével közvetíteni. Érdekes, hogy ezt a formát az angolok csak egyéb sporteseményeknél használták, labdarúgó-mérkőzéseknél nem. Itthon 1950-ben alkalmaztuk ezt a módszert először, egyszerre két mérkőzést kapcsoltunk össze. Amikor 1953-ban az MTK (akkor Vörös Lobogó) bajnokságot nyert, és Kispestről Bozsik József gratulált a Hungária körúti pálya szélén álló Hidegkuti Nándornak, a két kitűnő labdarúgó is azt gondolta, hogy egyszerű telefonvonalon beszélget, és társalgásukról a közönség nem szerez tudomást.

 A jókívánságokat azonban az éter hullámain keresztül már szerte az országban hallhatták. Az ilyen közvetítés volt tulajdonképpen a Körkapcsolás őse.

Persze, a jelenlegi sokkal bonyolultabb. A műsorvezető (később vezető riporter) feladata egyáltalán nem könnyű. Egyszerre háromfelé kell koncentrálnia: egyrészt ügyelnie kell a lebonyolítás menetére, a zökkenőmentes kapcsolásokra, másrészt figyelnie kell saját mérkőzését, s végül a fülhallgatóból mindig tudnia kell, mi történik a többi pályán. A körkapcsolásos módszer azóta más, nem sporttal foglalkozó műsorokban is elterjedt forma. Az első ilyen jellegű élő adásban 1955. augusztus 20-án én is részt vettem. Keresd a riportert volt a játékos műsor címe, és a hallgatóknak a város különböző pontjain várakozó riportereket kellett megtalálniuk. A legértékesebb nyeremény négy belépőjegy volt a Magyarország-Szovjetunió mérkőzésre.”

A név még mindig nem a Körkapcsolás

A Körkapcsolás 1963-ban tehát a II. félidő néven jelentkezett. Ezt a címet hamar megváltoztatták, az új név 1966-ban a Mérkőzések percről-percre lett. A végleges név, a Körkapcsolás 1970-ben született meg. Amikor a Magyar Rádió bevezette, Európában csak Olaszországban volt hasonló műsor a rádióban. Máshol nem.

A pálya szélén Szepesi György (sötét kabátban) és Gulyás Gyula
Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő

1970. március 22. nevezetes nap a Körkapcsolás történetében. A Magyar Rádió sportrovata (akkor még csak rovat és nem osztály) ekkor nevezi át a Körkapcsolást arra a névre, ami ma is ismert, azaz a Mérkőzések percről percre című műsort váltja a Körkapcsolás. 

Ugyanekkor jelenik meg először az újságban az, hogy ki, melyik pályáról ad közvetítést, illetve tudósítást.

A Rádióújság 1970 márciusáig nem tüntette fel, hogy a bajnoki meccsek közvetítésénél ki és hol lesz a riporter. Ez azért fontos, mert az első 7 évben így nem lehet pontosan követni azt, hogy kik szólaltak meg ebben az adásban. Ebben a tekintetben az áttörést 1970 márciusa jelentette. Nézzük tehát, kik dolgoztak az 1970. március 22-i Körkapcsolásban, amelyben máris felfedezzük, hogy ebben a műsorban nem csak az NB I-es, hanem az NB II-es meccsek is szerepeltek. Az aznapi fociprogram így alakult.

KÖZVETÍTÉS:

• 15.30: Népstadion, Ferencváros–Csepel - Szepesi György
• 15.30: Dunaújváros, Dunaújváros–Pécs - Gulyás Gyula
• 15.30: Tatabánya, Tatabánya–Videoton - Novotny Zoltán

TUDÓSÍTÁS:

• 15.30: Komló, Komló–MTK - Kovács Imre
• 15.30: Salgótaján, Salgótarján–Haladás - Dobozi László
• 15.30: Vágóhíd utca, Debrecen–BVSC - Oltványi Ottó
• 15.30: Szolnok, SZMTE–Kecskemét - Kampler Tibor

Az akkori technikai lehetőségek azt engedélyezték, hogy az MR stúdiójában lévő keverőasztal egyszerre három meccset tudjon kezelni. Azaz három bejövő vonalat. Ezen a szombati napon a Népstadion, Dunaújváros és Tatabánya volt ez a három helyszín, azaz Szepesi György, Gulyás Gyula és Novotny Zoltán közvetített. Komlón, Salgótarjánban, Debrecenben és Szolnokon a helyszínen lévő tudósítókat 15 percenként tudták adásba kapcsolni, hogy elmondhassák, mi történt az ő mérkőzésükön. 

1969-ig ez volt a bevált módszer, de ennek a hátránya az volt, hogy a hallgatók nem értesülhettek azonnal ezeknek a meccseknek a történéseiről. 

Itt várt nagy szerep az adás diszpécserére, vagy ha jobban tetszik, szerkesztőjére. Sorra számba kellett vennie, melyik pályán esett gól, hol van meglepetés születőben, hogy a következő bejelentkezéskor erről tudja faggatni a kollégát. A diszpécser Roska Miklós volt, helyettese pedig Pfeifer Pál. Amikor tehát Roska szabadságon volt, vagy beteg volt, vagy nem ért rá, akkor Pfeifer helyettesítette.

Halló, MTI, halló, Népsport!

A meccsek közvetítése mellett az adásban kapcsolták az MTI Naphegy téri szerkesztőségét és a Népsport labdarúgórovatát. Előbbi helyszínen 

az MTI ügyeletes sportszerkesztője a nagyvilág sporthíreit mondta el, utóbbin pedig a focirovat erre kijelölt munkatársa az NB II-es eredményeket, már azokat, amelyek nem szerepeltek az adásban.

A következő héten újabb nevek bukkannak fel a Körkapcsolásban. 1970. március 29-én a SZEOL AK–Salgótarján meccsről, Szegedről Vass Zoltán (ekkor még ezzel a névvel, később Vass István Zoltán) tudósít, a Haladás–Dunaújváros összecsapásról Szombathelyről Takáts Árpád, a Soroksári útról az Egyetértés–Békéscsaba NB II-es találkozóról a rádióbemondóként is ismert Ulbrich András, a Kecskemét–Eger NB II-es meccsről pedig Dobozy László. 1970. április 19-én bukkan fel Diósgyőrből a DVTK–Rába ETO mérkőzéséről Horváth Kálmán neve, Oroszlányban az Egyetértés NB II-es meccséről Radnóti László volt a tudósító.

Vass István Zoltán, aki 1970-ben közvetített először a Körkapcsolásban
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Figyelve a műsorokat, az látszott, hogy a közvetítő helyszínekre csak a Szepesi-Novotny-Gulyás Gyula hármas mehetett. Ez a három ember tehát minden fordulóban ott volt a Körkapcsolásban. Óriási rang volt ekkor ez a munka, s a tudósító kollégák csak áhítoztak arra, hogy bekerüljenek. Aki ugyanis közvetítő helyszínen lehetett, sokkal többet beszélhetett, mint az, aki csak tudósított. 

Kis túlzással: az akkori és mindenkori rádiós sportosok ölni tudtak volna azért, hogy ebben a műsorban szerepelhessenek. 

Már az új szezonban, 1970. augusztus 23-án olvasható először az újágban Szűcs Ferenc neve, aki akkoriban szintén a Magyar Rádió Sportrovatának belső munkatársa volt. Ám valamilyen oknál fogva akkoriban a Körkapcsolásban kevesebb szerepet kapott. Ezen a napon a Haladás–Ferencváros meccset ő közvetítette Szombathelyről. 

A Körkapcsolás nevének megszületésekor tehát a következő riporterek szerepeltek rendszeresen a műsorban:

• Szepesi György – 2018. július 25-én meghalt.
• Novotny Zoltán – a mai napig a Nemzeti Sportrádió csatornahangja.
• Gulyás Gyula – 1974. szeptember 15-én meghalt.
• Szűcs Ferenc – 1982. május 10-én meghalt.
• Vass István Zoltán – nyugdíjas, egy Komárom megyei faluban él.
• Radnóti László – nyugdíjas, egy Pest megyei kisvárosban él.
• Dobozy László – 2011. augusztus 2-án meghalt.
• Takáts Árpád – 2018. április 20-án meghalt.
• Oltványi Ottó – 2011. február 11-én meghalt.
• Kovács Imre – 2009. július 9-én meghalt.
• Ulbrich András – 2010. szeptember 22-én meghalt.
• Horváth Kálmán – 1989. július 11-én meghalt.
• Kampler Tibor – semmit sem tudni róla.
• Roska Miklós – 1989. március 24-én meghalt.

A Körkapcsolás klasszikus formájában 2007-ig létezett, de már akkor sem volt az igazi. Amióta pedig minden NB I-es mérkőzés különböző időpontokban kezdődik, a Körkapcsolás megszűnt létezni.