A műsor, amiért a rádió sportosai is ölni tudtak volna

2025. december 1-én ünnepelte századik születésnapját a magyarországi rádiózás. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeten három részes visszaemlékező sorozatot indítottunk, amely a hazai sportrádiózás nagy történeteit meséli el, felidézve az olimpiai közvetítéseket, a legismertebb rádiós sportműsort, a Körkapcsolást és bemutatva azokat a legendás rádiósokat, akik az életüket és szakmai munkásságukat ebben az intézményben töltötték sportriporterként. A második részben – ahogyan Novotny Zoltán nevezte – a rádiózás non plus ultrája, a Körkapcsolás következik bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről.

Vass István Zoltán (a képen jobbra) a Magyar Rádió legendás műsorában, a Körkapcsolásban Forrás: Fotó: Origo

1963. szeptember 29. A labdarúgó NB I. 8. fordulóját rendezték meg ezen a vasárnapon. És ezen a vasárnap délután 16.00-kor szólalt meg először a Kossuth rádióban a Körkapcsolás, amely akkoriban nem ezzel a címmel jelentkezett. Az újságban ez állt: II. félidő. Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről.

A Vasas Fáy utcai stadionja, ahonnan a Körkapcsolás is szólt a Magyar Rádióban
Fotó: Fortepan

A Körkapcsolás elindult hódító útjára

Nem volt nagy csinnadratta. Akik most kutatják ezt a témát, szinte semmit sem találnak róla. Az egészen biztos, hogy a műsor szerkesztője (egyben egyik kitalálója) Roska Miklós volt. Ennek a szigorú, akkurátus embernek minden olyan nap ünnepnek számított, amikor a rádió Körkapcsolást adott. 

Roska otthon öltönyt és nyakkendőt húzott, kifényesítette a cipőjét, bement a rádióba és rendelkezett. Utasított.

Fegyelmezett. Eltiltott. Néha (nagyon ritkán) dicsért.

Jellemző a helyzetre, hogy miközben egy 1973-as rádióműsorban (ekkor volt a Körkapcsolás 10 éves) Roska határozottan azt állította, hogy az első klasszikus Körkapcsolást 1963 szeptember utolsó vasárnapján hallhatták, addig a Vitár Róbert szerkesztette Foglalkozásunk: sportriporter című könyvben már arról beszélt, hogy az első adásra 1963. október 4-én került sor. Nos, ez utóbbi azért nem lehetett igaz, mert 1963. október 4. pénteki napra esett és ezen a napon nem rendeztek bajnoki fordulót. És két nappal később, 1963. október 6-án sem, mert ezen a vasárnapon a magyar válogatott Jugoszlávia ellen lépett pályára a Népstadionban és nyert 2-0-ra. 

Kik voltak az alapító atyák?

A helyes dátum tehát 1963. szeptember 29. Ez a Körkapcsolás születésének napja. Arra vonatkozóan azonban nincs vita, hogy ki voltak az alapító atyák. Illetve, itt is van egy kis hiba. Dobozy László, Gulyás Gyula, Horváth Kálmán (Miskolc), Kovács Imre (Pécs), Novotny Zoltán, Roska Miklós, Szepesi György, Szűcs Ferenc, Takáts Árpád (Győr).

Takáts Árpád, a Körkapcsolás győri alapító tagja
Fotó: Lantos Gábor

Ez a névsor áll minden könyvben és ez a névsor az, amelyet az emlékezet megőrzött. Csakhogy érdemes most átadni a szót a pécsi Kovács Imrének: „Nem voltam alapító tag, bár az emlékezet így őrzött meg, de tényleg nem voltam az. Én a negyedik adástól kezdve dolgoztam a műsornak. A karrieremet egy sajnos-nak köszönhetem, mert az első, Pécsről közvetített adásban Lengyel Zoltán volt a riporter Pécsről. 1963. október 13-án a Tatabánya játszott Pécsett és nyert 1-0-ra. Lengyel Zoltán meg bemondta a rádióban, hogy sajnos egy lesgóllal nyert a Tatabánya. Ilyen hibát nem lehetett elkövetni egy országos adón. Pártatlannak kellett volna maradnia.

Többet nem szerepelt a Körkapcsolásban. Utána jöttem én.

Tehát 1963. szeptember 29-én, vasárnap nem kevesebb, mint 6 mérkőzés kezdődött egyidőben, azaz 15.00-kor. Lássuk, melyek voltak ezek.

• Hungária-körút: MTK–Diósgyőr
• Üllői út: Ferencváros–Tatabánya
• Béke tér: Csepel–Pécsi Dózsa
• Komló: Komló–Debrecen
• Dorog: Dorog–Győri Vasas ETO
• Szeged: Szegedi EAC–Vasas

A korabeli rádióújságok sajnos nem őrizték meg az első Körkapcsolás beosztását. Azt biztosan lehet tudni, hogy Szepesi György benne volt a körben és azt is, hogy Novotny Zoltán is szerepelt az adásban. 

Novotny Zoltán, a Körkapcsolás egyik alapító tagja
Fotó: Polyák Attila/Origo

Csakhogy hiába volt ez a 6 meccs azonos időben, nem tudták mindegyiket adásba kapcsolni. A Magyar Rádió legendás hangmérnök-nagyasszonya, 

Büki Mara egy interjúban az mesélte el, hogy kezdetben az MR stúdiójában lévő keverőasztal nem volt alkalmas 6 helyszín egyidőben történő adásba kapcsolására.

Ezt úgy hidalták át, hogy a helyszíneken lévő riporterek (mert minden meccsen ott voltak) a szolgálati telefonon a stúdióban lévő szerkesztőnek, Roska Miklósnak beüzentek, ha változott az állás, Roska pedig szintén a szolgálati vonalon üzent ki a fő helyszínen lévő technikusnak, Hűbel Mátyásnak. A kört vezető riporter, Szepesi György pedig azt mondta: „Érkezik Hűbel Mátyás az eredményekkel…” A rádió hallgatói így értesültek arról, hogyha egy-egy pályán változott az állás.

Eleinte fanyalgás övezte a Körkapcsolást

„Eleinte nem fogadta általános lelkendezés a Körkapcsolást. Sokan azt mondták, hogy így csak ötletszerűen kiragadott részleteket kaphatnak egy-egy mérkőzésről, talán éppen a legérdekesebb gólokról maradnak le. Később aztán csatát nyert ez a forma és egy nagy tanulsággal is szolgált. 

Nincs az a jó dolog, amelyet szívós harc árán el ne lehetne fogadtatni az emberekkel. Néha egészen furcsa telefonokat kapunk adás után. Egyszer, miután a Kossuthon befejeződött a közvetítés, felhívott egy hallgató, aki azért kritizálta a műsort, mert szerinte előbb közvetítettük a második félidőt, mint az elsőt.

Váltig bizonygattam, hogy téved, nem hitt nekem. Azután én is kapcsoltam. A telefonáló bizonyára a Szülőföldem hullámhosszára csavarta a keresőgombot, ahol - miután az egyenes közvetítés a Kossuthon véget ért - az első félidőt felvételről megismételték” – így emlékezett az indulásra Roska Miklós.

Szepesi György a Magyar Rádió stúdiójában
Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Szepesi György így emlékezett: „1948-ban a londoni olimpián az angolok megkérdezték, hogy nem akarunk-e conference line (olyan rádiós vonal, melyen akár több riporter is összebeszélhet) segítségével közvetíteni. Érdekes, hogy ezt a formát az angolok csak egyéb sporteseményeknél használták, labdarúgó-mérkőzéseknél nem. Itthon 1950-ben alkalmaztuk ezt a módszert először, egyszerre két mérkőzést kapcsoltunk össze. Amikor 1953-ban az MTK (akkor Vörös Lobogó) bajnokságot nyert, és Kispestről Bozsik József gratulált a Hungária körúti pálya szélén álló Hidegkuti Nándornak, a két kitűnő labdarúgó is azt gondolta, hogy egyszerű telefonvonalon beszélget, és társalgásukról a közönség nem szerez tudomást.

 A jókívánságokat azonban az éter hullámain keresztül már szerte az országban hallhatták. Az ilyen közvetítés volt tulajdonképpen a Körkapcsolás őse.

Persze, a jelenlegi sokkal bonyolultabb. A műsorvezető (később vezető riporter) feladata egyáltalán nem könnyű. Egyszerre háromfelé kell koncentrálnia: egyrészt ügyelnie kell a lebonyolítás menetére, a zökkenőmentes kapcsolásokra, másrészt figyelnie kell saját mérkőzését, s végül a fülhallgatóból mindig tudnia kell, mi történik a többi pályán. A körkapcsolásos módszer azóta más, nem sporttal foglalkozó műsorokban is elterjedt forma. Az első ilyen jellegű élő adásban 1955. augusztus 20-án én is részt vettem. Keresd a riportert volt a játékos műsor címe, és a hallgatóknak a város különböző pontjain várakozó riportereket kellett megtalálniuk. A legértékesebb nyeremény négy belépőjegy volt a Magyarország-Szovjetunió mérkőzésre.”

A név még mindig nem a Körkapcsolás

A Körkapcsolás 1963-ban tehát a II. félidő néven jelentkezett. Ezt a címet hamar megváltoztatták, az új név 1966-ban a Mérkőzések percről-percre lett. A végleges név, a Körkapcsolás 1970-ben született meg. Amikor a Magyar Rádió bevezette, Európában csak Olaszországban volt hasonló műsor a rádióban. Máshol nem.

A pálya szélén Szepesi György (sötét kabátban) és Gulyás Gyula
Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő

1970. március 22. nevezetes nap a Körkapcsolás történetében. A Magyar Rádió sportrovata (akkor még csak rovat és nem osztály) ekkor nevezi át a Körkapcsolást arra a névre, ami ma is ismert, azaz a Mérkőzések percről percre című műsort váltja a Körkapcsolás. 

Ugyanekkor jelenik meg először az újságban az, hogy ki, melyik pályáról ad közvetítést, illetve tudósítást.

A Rádióújság 1970 márciusáig nem tüntette fel, hogy a bajnoki meccsek közvetítésénél ki és hol lesz a riporter. Ez azért fontos, mert az első 7 évben így nem lehet pontosan követni azt, hogy kik szólaltak meg ebben az adásban. Ebben a tekintetben az áttörést 1970 márciusa jelentette. Nézzük tehát, kik dolgoztak az 1970. március 22-i Körkapcsolásban, amelyben máris felfedezzük, hogy ebben a műsorban nem csak az NB I-es, hanem az NB II-es meccsek is szerepeltek. Az aznapi fociprogram így alakult.

KÖZVETÍTÉS:

• 15.30: Népstadion, Ferencváros–Csepel - Szepesi György
• 15.30: Dunaújváros, Dunaújváros–Pécs - Gulyás Gyula
• 15.30: Tatabánya, Tatabánya–Videoton - Novotny Zoltán

TUDÓSÍTÁS:

• 15.30: Komló, Komló–MTK - Kovács Imre
• 15.30: Salgótaján, Salgótarján–Haladás - Dobozi László
• 15.30: Vágóhíd utca, Debrecen–BVSC - Oltványi Ottó
• 15.30: Szolnok, SZMTE–Kecskemét - Kampler Tibor

Az akkori technikai lehetőségek azt engedélyezték, hogy az MR stúdiójában lévő keverőasztal egyszerre három meccset tudjon kezelni. Azaz három bejövő vonalat. Ezen a szombati napon a Népstadion, Dunaújváros és Tatabánya volt ez a három helyszín, azaz Szepesi György, Gulyás Gyula és Novotny Zoltán közvetített. Komlón, Salgótarjánban, Debrecenben és Szolnokon a helyszínen lévő tudósítókat 15 percenként tudták adásba kapcsolni, hogy elmondhassák, mi történt az ő mérkőzésükön. 

1969-ig ez volt a bevált módszer, de ennek a hátránya az volt, hogy a hallgatók nem értesülhettek azonnal ezeknek a meccseknek a történéseiről. 

Itt várt nagy szerep az adás diszpécserére, vagy ha jobban tetszik, szerkesztőjére. Sorra számba kellett vennie, melyik pályán esett gól, hol van meglepetés születőben, hogy a következő bejelentkezéskor erről tudja faggatni a kollégát. A diszpécser Roska Miklós volt, helyettese pedig Pfeifer Pál. Amikor tehát Roska szabadságon volt, vagy beteg volt, vagy nem ért rá, akkor Pfeifer helyettesítette.

Halló, MTI, halló, Népsport!

A meccsek közvetítése mellett az adásban kapcsolták az MTI Naphegy téri szerkesztőségét és a Népsport labdarúgórovatát. Előbbi helyszínen 

az MTI ügyeletes sportszerkesztője a nagyvilág sporthíreit mondta el, utóbbin pedig a focirovat erre kijelölt munkatársa az NB II-es eredményeket, már azokat, amelyek nem szerepeltek az adásban.

A következő héten újabb nevek bukkannak fel a Körkapcsolásban. 1970. március 29-én a SZEOL AK–Salgótarján meccsről, Szegedről Vass Zoltán (ekkor még ezzel a névvel, később Vass István Zoltán) tudósít, a Haladás–Dunaújváros összecsapásról Szombathelyről Takáts Árpád, a Soroksári útról az Egyetértés–Békéscsaba NB II-es találkozóról a rádióbemondóként is ismert Ulbrich András, a Kecskemét–Eger NB II-es meccsről pedig Dobozy László. 1970. április 19-én bukkan fel Diósgyőrből a DVTK–Rába ETO mérkőzéséről Horváth Kálmán neve, Oroszlányban az Egyetértés NB II-es meccséről Radnóti László volt a tudósító.

Vass István Zoltán, aki 1970-ben közvetített először a Körkapcsolásban
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Figyelve a műsorokat, az látszott, hogy a közvetítő helyszínekre csak a Szepesi-Novotny-Gulyás Gyula hármas mehetett. Ez a három ember tehát minden fordulóban ott volt a Körkapcsolásban. Óriási rang volt ekkor ez a munka, s a tudósító kollégák csak áhítoztak arra, hogy bekerüljenek. Aki ugyanis közvetítő helyszínen lehetett, sokkal többet beszélhetett, mint az, aki csak tudósított. 

Kis túlzással: az akkori és mindenkori rádiós sportosok ölni tudtak volna azért, hogy ebben a műsorban szerepelhessenek. 

Már az új szezonban, 1970. augusztus 23-án olvasható először az újágban Szűcs Ferenc neve, aki akkoriban szintén a Magyar Rádió Sportrovatának belső munkatársa volt. Ám valamilyen oknál fogva akkoriban a Körkapcsolásban kevesebb szerepet kapott. Ezen a napon a Haladás–Ferencváros meccset ő közvetítette Szombathelyről. 

A Körkapcsolás nevének megszületésekor tehát a következő riporterek szerepeltek rendszeresen a műsorban:

• Szepesi György – 2018. július 25-én meghalt.
• Novotny Zoltán – a mai napig a Nemzeti Sportrádió csatornahangja.
• Gulyás Gyula – 1974. szeptember 15-én meghalt.
• Szűcs Ferenc – 1982. május 10-én meghalt.
• Vass István Zoltán – nyugdíjas, egy Komárom megyei faluban él.
• Radnóti László – nyugdíjas, egy Pest megyei kisvárosban él.
• Dobozy László – 2011. augusztus 2-án meghalt.
• Takáts Árpád – 2018. április 20-án meghalt.
• Oltványi Ottó – 2011. február 11-én meghalt.
• Kovács Imre – 2009. július 9-én meghalt.
• Ulbrich András – 2010. szeptember 22-én meghalt.
• Horváth Kálmán – 1989. július 11-én meghalt.
• Kampler Tibor – semmit sem tudni róla.
• Roska Miklós – 1989. március 24-én meghalt.

A Körkapcsolás klasszikus formájában 2007-ig létezett, de már akkor sem volt az igazi. Amióta pedig minden NB I-es mérkőzés különböző időpontokban kezdődik, a Körkapcsolás megszűnt létezni.