
A második félidőt újabb góllal kezdtük, ezzel ismét háromra nőtt a magyar csapat előnye. Innentől kezdve tényleg csak az volt a kérdés, hogy kibírjuk-e erővel ezt a harminc percet. Az idő múlásával a horvátok egyre idegesebbek lettek, miközben a magyarok szinte kegyelmi állapotban kézilabdáztak. Bartucz László továbbra is nagyokat védett, majd a 35. percben újra négy góllal húztunk el. A hét a hat elleni játék nem mindig jött be, megint üres kapus gólt kapott a magyar csapat.
A 40. percben kritikussá vált a helyzet, mert a mieink ereje mintha fogyóban lett volna. Sostaric hetesével már csak egy góllal vezettünk. Újra Sostaric következett, hetesből egyenlített. Nagyon sok idő volt még hátra, 19 perc, Chema Rodríguez nem tehetett mást, mint időt kért. Hiába. A 46. percben először vezettek a horvátok, akik ettől vérszemet kaptak. Imre Bence mellé durrantott egy hetest, ez a lehető legrosszabbkor jött. Az ellentámadást gólra váltották a horvátok, 20-22, tovatűnőben voltak a remények.
Mint egy falat kenyér, úgy kellett Ilic gólja. Most a horvát csapat húzta elő a hét a hat elleni játékot. A lelátón a szomorú magyar drukkerek mellett a falfehér arcú svédek is kezükbe temették az arcukat. Azzal ugyanis, hogy a horvát csapat vezetett, Svédország kiesésre állt. Az utolsó tíz percre egygólos horvát vezetéssel fordultunk.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!