Mire jó a hét a hat (hét az öt) elleni játék?
Már csak azért sem, mert a magyar csapat játéka – sajnos – eddig nem emlékeztet a 2024-es Eb-n vagy a tavalyi vb-n mutatott teljesítményre. Igaz, Bánhidi Bence nagyon hiányzik, de ettől még az Izland, Svájc, Szlovénia hármasból és az ellenük összesen megszerezhető hat pontból nem egynek kellene állnia a nevünk mellett. A mérkőzéseket látva több dolog szúr szemet.
Miközben egy-egy összecsapáson belül vannak jó periódusaink (ilyen volt a szlovénok elleni első félidő), a teljes kép sötétebb a kelleténél.
A hét a hat vagy a hét az öt elleni játék még mindig nem az erőssége a csapatnak – ezt bizonyította a szlovénok elleni összecsapáson kapott hat (!) üres kapus gól, amely minden csapatot megtör és demoralizál.

Miközben ez – úgy tűnik – nem a mi játékunk, a magyar szövetségi kapitány ragaszkodik hozzá. Egyszer majd arról is érdemes lenne eszmecserét folytatni, hogy miért teszi ezt. Ez a játékelem ugyanis csak azoknak az együtteseknek jelent előnyt, amelyek tökéletesen be tudják gyakorolni az erre épülő figurákat, és amelyek játéksebességben is képesek ehhez alkalmazkodni. Ezt Magyarországtól sem az idei Eb-n, sem a tavalyi világbajnokságon nem láttuk – emlékezzünk csak a horvátok ellen elvesztett vb-negyeddöntőre.
Hogy csinálja ezt Szlovénia?
Ami ennél még szomorúbb – de ez már régi nóta és messzire is vezet –, amikor egy magyar nemzeti sportválogatott Szlovénia ellen játszik és veszít. A labdasportokban sokszor ürítettük fenékig a keserű poharat. A női kosárlabdázók éppen Szlovéniával voltak egy csoportban a legutóbbi Eb-selejtezőben, nem mi jutottunk ki az Eb-re, hanem ők. Férfikosárlabdáról nem érdemes beszélni, mert ha a szlovén csapat minden sztárja – az NBA-szupersztár Luka Doncicot is beleértve – ott van a parketten, akkor sajnos nem sok esélyünk van. A férfikézilabdát láttuk, bár két éve még meg tudtuk őket verni Kölnben az Eb-n (épp azzal a győzelemmel lettünk ötödikek), röplabdában is sokkal erősebbek, s a férfi-jégkorongválogatottnak is sokszor gyűlt meg a baja velük. Talán épp a labdarúgás most az, amiben közel kerültünk hozzájuk – ha mást nem nézünk, csak azt, hogy sem a szlovénok, sem a magyarok nem jutottak ki a világbajnokságra.
Egyszer majd arról is szívesen olvasnék, hogyan tud egy kétmilliós nemzet olyan sportolókat adni a világnak, mint a már említett Luka Doncic, vagy a négyszeres Tour de France-győztes Tadej Pogacar.
Szlovénia erre a kézilabda Eb-re nagyon tartalékos csapattal jött el, rengeteg volt a sérültje, most mégis ők vannak versenyben az elődöntőért, s nem mi.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!