A felajzott Svédország vár a magyarokra a kézilabda Eb-n

Az eddigi legnehezebb próbatétel vár a magyarokra kedd este Malmőben. A kézilabda Eb II-es középdöntőjének harmadik fordulójában azok a svédek következnek, akik nagy pofont kaptak Izlandtól, s akik most emiatt teljes transzban várják az ellenünk vívandó összecsapást. Számukra az elődöntő elérése a cél, nekünk meg az, hogy ne essünk ki a legjobb tíz csapat közül ezen az Eb-n.

Egy fájó olimpiai emlék: 2012-ben Londonban az elődöntőt vesztettük el a svédek ellen Fotó: JAVIER SORIANO Forrás: AFP

Az utolsó hetére fordult rá a kézilabda Eb, mi most mégis tegyünk egy kis időutazást a múltba. Tizenhét évet kell visszamenni az időben, hogy megtaláljuk azt a mérkőzést, amelyet a magyar férfikézilabda-válogatott megnyert Svédország ellen egy nagy tornán. A 2009-es horvátországi világbajnokságon a középdöntőben 31-30-ra nyertünk úgy, hogy a félidőben még kettővel a svédek vezettek. Akik látták ezt a mérkőzést, aligha felejtik el, mert a kiélezett végjátékban a kapuban álló Fazekas Nándor svéd hetest és ziccert is védett. 30-30-as állásnál pedig Harsányi Gergő úgy dobta be a győztes gólt, hogy a bírók már passzív játékot jeleztek, a magyarok sarokdobást végeztek el, majd a labda Harsányihoz került, aki felkanyarodva vágta be a két pontot érő gólt. Ha ez a győzelem nincs, aligha érjük el azon a világbajnokságon a hatodik helyet, amely akkor kiemelkedőnek számított.

Ez nem kézilabda Eb, hanem a 2012-es olimpia, ahol a svédek ellen játszottunk az elődöntőben Fotó: JAVIER SORIANO / AFP

Ezen a kézilabda Eb-n csak álom a hatodik hely

Tizenhét évvel később csak álmodunk arról, hogy ezen az Európa-bajnokságon hatodik legyen a magyar csapat. 

Bár vannak olyan számítások, amely szerint még az a most tényleg képtelennek tetsző helyzet is előfordulhat, hogy a legjobb négy közé jutunk, de ezek sokkal inkább a komolytalanság határát súrolják,

úgyhogy engedelmükkel erről egy szót sem szólnék többet. 

Sokkal inkább azon kell drukkolnunk, hogy az első tízbe beférjünk, ámbátor a végső helyezések szempontjából az, hogy egy csapat a hetedik vagy a tizedik, majdnem mindegy. Itt is csak az számít, kik jutnak be a legjobb négy közé és mely együttesek állnak majd dobogóra vasárnap este Herningben.

Miért kiált bundát a horvát sportsajtó?

Sem a svéd, sem a magyar csapat helyzete nem rózsás, bár szívesen cserélnék a sárga-kékekkel. A svédek vasárnap este irtózatos pofont kaptak Izlandtól, ami miatt a horvátok máris bundát kiáltanak. A horvát sportsajtó szerint ez a meccs megegyezéses mérkőzés lehetett (azért az is nehezen fogható fel, hogy egy hazai pályán Európa-bajnokságon játszó svéd csapat miért adná le a két pontot Izlandnak akkor, amikor egy győzelem esetén gyakorlatilag másfél lábbal a négy között lenne), azt kiabálják, hogy a két skandináv együttes ki akart szúrni a horvátokkal. Ezt nem tudom, de azt igen, hogy a svédek veresége a magyaroknak sokkal rosszabbul jött, mint a horvátoknak. Így ugyanis a házigazda kénytelen lesz ezer százalékon pörögni ellenünk, más esetben talán elég lett volna nekik a nyolcvan is. Még egy szégyent nem viselne el a Malmö Aréna közönsége, és ez nem sok jót sejtet a számunkra.

Mire jó a hét a hat (hét az öt) elleni játék?

Már csak azért sem, mert a magyar csapat játéka – sajnos – eddig nem emlékeztet a 2024-es Eb-n vagy a tavalyi vb-n mutatott teljesítményre. Igaz, Bánhidi Bence nagyon hiányzik, de ettől még az Izland, Svájc, Szlovénia hármasból és az ellenük összesen megszerezhető hat pontból nem egynek kellene állnia a nevünk mellett. A mérkőzéseket látva több dolog szúr szemet.

Miközben egy-egy összecsapáson belül vannak jó periódusaink (ilyen volt a szlovénok elleni első félidő), a teljes kép sötétebb a kelleténél.

A hét a hat vagy a hét az öt elleni játék még mindig nem az erőssége a csapatnak – ezt bizonyította a szlovénok elleni összecsapáson kapott hat (!) üres kapus gól, amely minden csapatot megtör és demoralizál. 

Chema Rodríguez, a magyar férfikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya Fotó: Hegedüs Róbert / MTI Fotószerkesztőség

Miközben ez – úgy tűnik – nem a mi játékunk, a magyar szövetségi kapitány ragaszkodik hozzá. Egyszer majd arról is érdemes lenne eszmecserét folytatni, hogy miért teszi ezt. Ez a játékelem ugyanis csak azoknak az együtteseknek jelent előnyt, amelyek tökéletesen be tudják gyakorolni az erre épülő figurákat, és amelyek játéksebességben is képesek ehhez alkalmazkodni. Ezt Magyarországtól sem az idei Eb-n, sem a tavalyi világbajnokságon nem láttuk – emlékezzünk csak a horvátok ellen elvesztett vb-negyeddöntőre.

Hogy csinálja ezt Szlovénia?

Ami ennél még szomorúbb – de ez már régi nóta és messzire is vezet –, amikor egy magyar nemzeti sportválogatott Szlovénia ellen játszik és veszít. A labdasportokban sokszor ürítettük fenékig a keserű poharat. A női kosárlabdázók éppen Szlovéniával voltak egy csoportban a legutóbbi Eb-selejtezőben, nem mi jutottunk ki az Eb-re, hanem ők. Férfi kosárlabdáról nem érdemes beszélni, mert ha a szlovén csapat minden sztárja – az NBA-szupersztár Luka Doncicot is beleértve – ott van a parketten, akkor sajnos nem sok esélyünk van. A férfi kézilabdát láttuk, bár két éve még meg tudtuk őket verni Kölnben az Eb-n (épp azzal a győzelemmel lettünk ötödikek), röplabdában is sokkal erősebbek, s a férfi jégkorong-válogatottnak is sokszor gyűlt meg a baja velük. Talán épp a labdarúgás most az, amiben közel kerültünk hozzájuk – ha mást nem nézünk, csak azt, hogy sem a szlovénok, sem a magyarok nem jutottak ki a világbajnokságra. 

Egyszer majd arról is szívesen olvasnék, hogyan tud egy kétmilliós nemzet olyan sportolókat adni a világnak, mint a már említett Luka Doncic, vagy a négyszeres Tour de France-győztes Tadej Pogacar.

Szlovénia erre a kézilabda Eb-re nagyon tartalékos csapattal jött el, rengeteg volt a sérültje, most mégis ők vannak versenyben az elődöntőért, s nem mi.

A magyarokban megvan az elszántság

Tudom, hogy kissé elkanyarodtam a kézilabda Eb-től , de máris visszatérünk Malmőbe. A magyar játékosok elszántsága és akarata nem lehet kérdés, a fiúk tényleg komolyan gondolják, hogy megnehezíthetik a svédek dolgát. Az előzetes nyilatkozatok legalábbis erre utalnak. – Nagyon nehéz mit mondani – kezdte lapunk kérdésére Rosta Miklós. – A szlovének ellen az első félidőben jól játszottunk, úgy éreztem a pályán, hogy jobbak is vagyunk náluk, volt olyan időszak, amikor több góllal is elléphettünk volna. A második félidőt nagyon rosszul kezdtük, és futhattunk az eredmény után a végéig. Azért nehéz most mit mondani, mert éreztük, hogy nyerhető volt a meccs. Az első félidőben jól működött a hét a hat elleni taktikánk, a szünetben valószínűleg ezt alaposan átbeszélték és változtattak a taktikán, a kapusaik is bele tudtak nyúlni több lövésünkbe – sorolta a vereség okait a játékos, majd így folytatta: – Küzdeni fogunk szívvel-lélekkel, és a tőlünk telhető lehető legtöbbet mutatni a meccseken. Fejlődnünk és javulnunk kell a játékban, mert két nagyon erős válogatott ellen játszunk. 

A svédek gyors, futós játékot játszanak és a támadásaikat gyorsan fejezik be, szinten minden poszton klasszisok játszanak náluk.

Csapatként kell küzdenünk és a védekezésünkre nagyon oda kell figyelni – fogalmazott Rosta. 

A keddi napon tehát 20.30-kor játszunk a svédek ellen, előtte két mérkőzést rendeznek, Svájc Izland ellen lép pályára, majd jön az egykori Jugoszláviából kiváló két ország, Szlovénia és Horvátország (18.00) csatája. Ennek a meccsnek a győztese továbbra is álmodozhat az elődöntőbe jutásról, a vesztes azonban alighanem lemarad erről.