A világelső Arina Szabalenka, Iga Swiatek, Jelena Ribakina vagy Coco Gauff fizikalitása mellett Raducanu játéka sokszor törékenynek tűnik. Tim Henman szerint akár edző nélkül is jobban járna, ha inkább a fizikai felkészülésére koncentrálna.
De a folyamatos edzőcsere nem csupán szakmai kérdés. Egy 23 éves játékos, aki már Grand Slam-győztesként él, vajon mennyire fogadja el a külső kontrollt? Mennyire képes beilleszkedni egy rendszerbe, ha ő maga akarja diktálni a feltételeket?
Influenszer vagy bajnok?
Raducanu piaci értéke a pályán kívül továbbra is óriási. Szponzori szerződések, divatkampányok, médiamegjelenések kísérik minden lépését. 2025 nyarán még azt is bedobták a brit bulvárlapok, hogy Carlos Alcarazzal alkot egy párt – a románc híre épp a US Open előtt kezdett terjedni. A név forog, a kattintás jön.
A kérdés azonban kegyetlen: miközben a közösségi médiában és a reklámpiacon stabil a jelenléte, vajon dolgozik-e annyit, mint azok, akik sorra emelik a trófeákat? Vagy a 2021-es csoda egyszeri, megismételhetetlen robbanás volt?
Emma Raducanu története ma már nem a szenzációról, hanem a következményekről szól. A kedves mosoly mögött egy könyörtelen döntéshozó áll, aki gondolkodás nélkül lép tovább, ha nem működik valami. Csakhogy a tenisz nem villámrandi, Tinder-parti. Itt az idő, a bizalom és a következetesség hozza az eredményt.
Jön az újabb próba, Indian Wells. Mark Petchey újra a pálya szélén áll majd. A kérdés csak az: meddig? És ami még fontosabb – Emma Raducanu mikor dönt végre úgy, hogy nem az edzőit cseréli le, hanem saját rendszerét építi fel?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!