Nem a kajakozásból lett elege

Eljött a vízre szállás ideje. Szabó Gabriella ezt persze jól tudja. Mégsem kacérkodik az újrakezdéssel. Nem, hiszen abba sem hagyta. A háromszoros olimpiai bajnok – K4–500 (2012), K–2 és K–4 500 (2016) – kajakos mindennapjait ma is meghatározza a sport. Ezért is vállalta a szereplést az Exatlon című játékban. A jövőjét továbbra is kajakos közegben képzeli el, csak éppen jogi diplomával a zsebében.

Szabó Gabriella nem tette le végleg a lapátot, a mozgás az élete része Fotó: Havran Zoltán

– Edzésről jött az interjúra. Csak nem...?

– Nem. Helyesebben, csak nem úgy. Már csak azért sem térhetnék vissza, mert igazából le sem álltam. Nagyon szeretek mozogni, egy hétnél hosszabb passzív pihenőt szerintem sohasem tartottam. Most is edzésben vagyok, kajakozni is szoktam, alkalmanként nem is keveset.

– Akkor miért nem tartott ki az olimpiáig?

– Dana (Kozák Danuta – a szerk.) is ezt kérdezte tőlem. A válasz egyszerre pofonegyszerű és bonyolult. Tényleg minden délelőtt mozgok ma is, sőt nyugodtan mondhatom, hogy edzek. A hangsúly azonban azon van, hogy naponta egyszer, nem pedig kétszer, és bár komolyan veszem, mégis csak én döntöm el, milyen intenzitással. Tavaly már nagyon nagy teherként éltem meg a felkészülést. Esténként, lefekvéskor azon stresszeltem, Úristen, ha nem alszom jól, nem tudom kipihenni magam, akkor hogyan fogok teljesíteni a délelőtt edzésen, amit délután másik követ, s estére megint csak hullafáradt leszek, s kezdődik minden elölről. Amíg láttam a célt magam előtt, addig újra és újra erőt gyűjtöttem, de amikor bejelentették, hogy elhalasztják az olimpiát, tudatosult bennem, még egy évet nem tudok végigcsinálni.

Kitartott a végsőkig

Szabó Gabriella is megtapasztalta, mennyire nehéz elengedni a versenysportot
Fotó: Havran Zoltán

– A bejelentés után azonnal erre az elhatározásra jutott?

– Nem, fokozatosan érlelődött meg bennem a döntés. Az előzményekhez tartozik, hogy nyögvenyelős négy év áll mögöttem, a riói olimpia után sem 2017-ben, sem '18-ban, sem '19-ben nem jutottam ki a világbajnokságra. Aztán a 2019-es vb után, ami Danának sem sikerült túl jól, többször beszélgettünk, s eldöntöttük, közösen készülünk fel az olimpiára. Nekem ez nagyon nagy lökést adott.

Úgy gondoltam, s ma is ki merem jelenteni, hogy párosban újra győztünk volna, s nemcsak itthon, Tokióban is.

Tavaly éppen Amerikában edzőtáboroztunk, ott volt a vízi alapozás, amikor beütött a járvány. Az utolsó géppel jöttünk haza, utána lezárták Amerikát. Dana szokás szerint leköltözött Szolnokra, én viszont maradtam Pesten, mert nem akartam a nehéz időkben magukra hagyni a szüleimet. A megadott edzésterv szerint Dana Szolnokon készült, én pedig Pesten Vackor, azaz Tóth László irányításával. Március végén jelentették be, hogy elhalasztják az olimpiát. Rosszul ért, de kitartottam. Akkor még abban bízhattunk, hogy 2020-ban legalább a világbajnokságot megrendezik. Május elején én is lementem Szolnokra, mert akkor már közösen kellett dolgozni. Megértettem Vackort, nem kíván abban részt venni, hogy ő csak asszisztáljon a munkához, amit alapvetően Somogyi Béla (Kozák Danuta férje, egyben edzője – a szerk.) irányít. Magamra maradtam. Kuksoltam kimerülten, egyedül az egyik faházban, előjöttek az előző évek rossz érzései. De nem akartam elhamarkodni a döntést, akkor kimondani, hogy vége, amikor éppen a legkeményebb munkát végeztük, nehogy később megbánjam, s utólag csak a fáradságra kenjem a dolgot.

– Hivatalosan csak június közepén közölte, hogy végleg leteszi a lapátot, helyesebben, hogy nem versenyez többé. Miért várt addig, ha már májusban döntött?

– A szövetség vezetői el akartak búcsúztatni, ők kérték, hogy várjunk vele júniusig.

Szabó Gabriella nem tette le végleg a lapátot, a mozgás az élete része
Fotó: Havran Zoltán

– Talán ők is abban bíztak, még meggondolja magát.

– Lehet, bár annyira azért ismernek, hogy nem szokásom megváltoztatni a véleményem. Inkább kis ünnepséggel akartak megtisztelni, ami jól esett.

– Most, 2021 tavaszán semmivel sem jobb a járványhelyzet, mint egy éve ilyenkor. Sőt, rosszabb, mégis megrendezik az olimpiát. Emészti magát emiatt?

– Nem, már nem. Szerencsére van mire visszatekintenem, nem ez lett volna az egyetlen esélyem.

Azt viszont elismerem, nyáron kutyául éreztem magam, depresszió kerülgetett. Én is megtapasztaltam, mennyire nehéz elengedni az élsportot.

Nem a vele járó dicsőséget, pláne nem a pénzt, hanem a megszokott életvitelt. A bár kemény, fárasztó, mégis biztonságot nyújtó életmódot, amelyben konkrét céljai vannak az embernek, amelyről a kudarcok dacára is tudja, hogy ért hozzá, erre termett. Láttam korábban másokon, hogy mennyire nehéz abbahagyni, aztán én is sorra kerültem.

Exatlon: zarándoklat Dominikába

– Mi billentette ki ebből?

– Egyrészt azért a sport fegyelemre tanított, nem hagytam el magam, mozogtam továbbra is, aztán tanultam, hiszen végzem a jogi egyetemet. S miért is tagadnám, az Exatlon nagyon jókor jött az életembe. Mi sem áll távolabb tőlem, mint a celebvilág, de ezt a műsort korábban is néztem és kedveltem. Örömmel mondtam igent, amikor Palik László felkért a szereplésre.

– Utólag sem bánta meg?

– Arra gondol, hogy elsőként estem ki? Még szívesen maradtam volna, de nem éltem meg drámaként. Előre tudtam, mire számíthatok, hogy a pályákkal nem lesz gondom, az ügyességi feladatokkal annál inkább. Ha először nem a piros csapatból és nem lányok párbajoznak, biztosan fejlődtem volna, de így is szép élmény. Remek közösségbe csöppentem, nemcsak a csapattársakkal, a tévésekkel is nagyon jól kijöttem. Nagyon jó kaland, sőt egyfajta zarándoklat volt ez nekem, sorsszerűnek érzem, hogy jött ez a lehetőség. A Dominikán eltöltött három hét során mindent volt időm átgondolni, és a kajakozást mint versenysportot végleg elengedtem.

– Szigorúan nézve ön volt az egyetlen igazi bajnok a mezőnyben. Innen nézve nem kockáztatott túl sokat?

– Ha nem is játszottam elég ügyesen, remélem, a nézők értékelték, ahogy beilleszkedtem a közösségbe, s komolyan bár, de játékként fogtam fel az egészet.

– Mi az Exatlon? Sport, játék vagy tévés reality?

– Ezek egyvelege, de persze az az elsődleges szempont, hogy el lehessen adni.

Azt kicsit én is furcsállom, hogy bár ki lehet esni, két hónap múltán mégis többen versenyeznek, mint a kezdéskor, de a versengés, a játék mégis életszerű. Inkább ezt nézzék a gyerekek, mint a valóságshow-kat.

Úgy gondolom, van ebben lehetőség, lehetne belőle sportot is faragni. S el kell ismerni, mozgalmasabb és izgalmasabb, mint amikor egy ciklikus sportágban ugyanazt csinálja valaki perceken át.

– Mint például a kajakban... Miközben azt el sem tudják képzelni az emberek, milyen irgalmatlan munka áll a mögött, hogy egy nő egy perc ötven másodperc alatt leevezze az ötszáz métert.

– Így van. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de a nézőknek nemcsak a néhány perces futamokat kellene megmutatni, hanem az odáig vezető utat, a sok szenvedést, lemondást és persze örömöt is. Nem is értem, miért nem készítenek erről filmeket.

– Időközben a másik kajakos résztvevő, Szendy Lilla is kiesett. Nosztalgiapáros...?

– Nem hinném, de Lilláról a műsoron túl is van egy kedves élményem. Noha ő is kajakozik, ráadásul a KSI-ben, ahol én is kezdtem, korábban csak látásból ismertem. Amikor visszavonultam, egyetlen fiataltól kaptam üzenetet, hogy milyen hatással volt rá a pályafutásom. Lillától.

„Kozák Danuta ismét nyerni fog”

A riói győzelem felejthetetlen pillanata
Fotó: MTI

– A kajakos társakkal, mindenekelőtt Kozák Danutával tartja a kapcsolatot?

– Igen, úgy kéthetente szoktunk beszélgetni. Továbbra is eltökélt, keményen készül, de úgy érzem, róla is lekerült a teher.

– Már nem hajszolja mindenáron azt a célt, hogy újra triplázzon és nyolc aranyéremmel ő legyen minden idők legeredményesebb magyar sportolója?

– Igen, valahogy így. Inkább a szerint él, hogy mindennap végezze el a maga feladatát, s majd kiderül, ez mire lesz elég.

– Ön szerint mire?

– Mondhatják, elfogult vagyok, de Dana szerintem ismét nyerni fog egyesben. És a négyessel is. Az azonban megfontolandó, hogy párost is érdemes-e bevállalni.

– Nehéz döntés. Ha újrakezdhetné, ön csinálna bármit is másképpen?

– Nem hinném. Boldogan, elégedetten tekintek vissza, nagyon szép pályafutásom volt. Talán 2016-ban, a csúcson kellett volna abbahagyni, de ezt olyan könnyű mondani, ahogy már beszéltem róla, meglépni annál nehezebb.

A londoni arany négyes: Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Fazekas
Krisztina
Fotó: MTI/Kovács Tamás

– Egyetlen szereplőre hadd kérdezzek rá a pályafutásában. Amiatt nincs rossz érzése, hogy 2008-ban ön is elhagyta Fábiánné Rozsnyói Katalint?

– Ki döntött volna másképp az én helyemben? Az előzményekhez tartozik, hogy 2007-ben jutottam ki először világversenyre. Danával az Eb-t megnyertük ezer méteren, a vb-n viszont csak harmadikok lettünk, ami bizony kudarcnak számított. Kati néni nem látott bennem túl sok fantáziát, a 2008-as idényre is úgy készített fel, hogy az U23-as Eb-n ott leszek, s be is fejezhetem. Nem az évet, hanem a kajakozást...

Aztán robbant a bomba, Janics Natasa után Kovács Kati is otthagyta Kati nénit. S hívtak minket Danával, hogy összeülhetnénk a négyesben. Ki mondott volna erre nemet?

De Kati nénire is csak hálával gondolok, szükségem volt a későbbi sikerekhez arra, hogy megedződjek a csapatában.

Peking után beindultak

– A pekingi ezüst a négyessel siker vagy kudarc?

– Inkább az utóbbi. A győztes német hajóban is benne ült két, velünk egy idős fiatal. Óhatatlanul arra gondoltam, ha Katival és Natasával, a két szupersztárral nem tudtunk győzni, akkor ez hogyan sikerülhetne majd bármikor. Aztán szerencsére beindultunk. 2009-ben először nyertem olimpiai számban világbajnokságot, Danával ötszáz párosban. Boldog békeidők. Így gondolok a 2012-ig tartó négy évre Csipes Feri csapatában.

– Amely a végtére sikeres londoni olimpia dacára felbomlott. Kozák Danuta azóta a saját útját járja, méghozzá eredményesen. Ön nehezebben találta meg a helyét?

– Nem mondanám. A 2012 és 2016 közötti négy évben voltam a legerősebb, testileg és lelkileg egyaránt. Nagyon sokat köszönhetek Tóth Lászlónak, Vackornak, aki végig mellettem volt. Bárkivel mentem párost, akár Kovács Katival, Danával, Fazekas Krisztával, Csipes Tamarával vagy Vad Ninettával, siklott alattunk a hajó. A kilenc vb-aranyamból ötöt akkor szereztem.

– S a ciklus végén az olimpia is csodálatosan sikerült. Vissza tudja idézni, mire gondolt, amikor Kozák Danuta megbetegedett Rióban?

– Egy percig sem aggódtam. Pedig Dana tényleg nagyon legyengült. Az előfutam előtt egy órával még feküdt, nem volt ereje lábra állni. Hihetetlen akaraterő van benne. Az előfutamból csak az első egység jutott egyből a döntőbe.

Tudtam, hogy nyernünk kell, mert Dana nem bír ki még egy pályát. Megcsináltuk. Utána tréfásan odaszóltam neki, most már elég a szimulálásból, amire csak annyit felelt, vigyem el a mentőcsónakig, mert nincs ereje kievezni a partra. Tényleg heroikus futam volt.

Én is teljesen kihajtottam magam, a döntőre izomlázam lett. Az is szorosan alakult, de szerintem az előfutamban nyertük meg az olimpiát.

– A következő években Kozák Danuta mégis másokkal ült össze. Rosszul élte meg?

– Nyilván nem örültem neki, de a 2019-es újrakezdésünk mindent felülírt. Nincs bennem keserűség emiatt, tényleg csak a szépre emlékezem.

Jogi diplomával a zsebében...

– Szakított is a sporttal, meg nem is. Egy háromszoros olimpiai bajnokra, végzett jogászra nem számítanak a szövetségben?

– Remélem, majd igen, s talán hamarabb is a diploma megszerzésénél. Ha túl leszek a nyári vizsgaidőszakon, szeretnék munkát vállalni. Én is remélem, a szövetségben nekem is juthat feladat, de persze tudom, ez elsősorban rajtam múlik, a civil életben nem lehet csakis a sportpályafutásból megélni.

– Az edzői pálya nem vonzza?

– Néha felizzik bennem, milyen jó lenne gyerekekkel foglalkozni, de huszonöt évet eltöltöttem a vízen, nem biztos, hogy ugyanezt az életet akarom folytatni. A természet közelsége csábító, de a jogi diplomámat is szeretném majd hasznosítani. Remélem, megtalálom majd az egyensúlyt, az mindenesetre biztos, hogy a kajak-kenunak nem szeretnék hátat fordítani.

Szabó Gabriella

Született: 1986. augusztus 14., Budapest

Edzői: Agócs Mihály (nevelőedző), Simon Miklós, Fábiánné Rozsnyói Katalin, Sári Nándor, Csipes Ferenc, Tóth László, Likér Péter, Hadvina Gergely, Somogyi Béla, Tóth László

Kiemelkedő eredményei:

3-szoros olimpiai bajnok: K–4 500 m (2012, London és 2016, Rio de Janeiro), K–2 500 m (2016, Rio de Janeiro), olimpiai ezüstérmes: K–4 500 m (2008, Peking)

9-szeres világbajnok: K–2 500 m (2009, 2010, 2014, 2015), K–2 1000 m (2010, 2011), K–4 500 m (2011, 2013, 2014)