Szürreális kép fogadott a Homokszem utcában. Balázs Attila, a Davis-kupa-csapat oszlopos tagja egy háló nélküli strandröplabdapályán melegített be, a felé dobott közepes méretű (medicin?)labdákat kellett elkapnia a levegőben, majd oldalazó mozgás közben visszadobni azokat az erőnléti edzőjének. A távolból egyszerre hallatszott vonatfütty és a Tököl felé tartó HÉV kattogó hangja.
Kerítés gyanánt egy-egy méretes betontömbből ágaskodó vasrúd jelezte a területhatárokat. A klubház előtt márkás nyugati autók sorakoztak, a három salakpálya mögött hatalmas fehér gyárüzem a kilátás. „Régen ez volt a kólagyár épülete, mi csak hátulról látjuk, de higgye el, hatalmas. És ha minden igaz, már megvette ezt az egészet a Szentkirályi…” – mondta a klubház büféjében dolgozó középkorú nő.
A pályát éppen „lehúzta”, játékra alkalmas állapotba hozta Oliver Tauma, láthatóan megbirkózott a feladattal, cseppet sem zavarja, hogy kicsit olyan ez, mint amikor Michelangelo széklábat farag.
Fucsovics Márton edzője zokszó nélkül végezte el a „piszkos munkát”. Közben tanítványa, a világranglista 37. helyén álló nyíregyházi teniszező vetett egy pillantást a telefonjára, pólót cserélt és négy-öt hobbiteniszező pillantásától kísérve elindult a „soroksári centerpályára”. Rögzítette a szabályokat: az edzés kétórás, a részfeladatok között lehet őt faggatni, azért csak akkor, mert utána rohan haza, majd következik a délutáni erőnléti edzés a városmajori Budai Tenisz Clubban.
„Erre ráérzett” – pattant ki belőle a dicséret, amikor éppen azt próbáltuk megtudakolni, vajon Tauma mit tud hozzátenni a játékához. „Attilával (Sávolt, a korábbi edzője – a szerk.) elértük, hogy stabil, rendíthetetlen alapvonaljátékos legyek. Olival épp ma beszéltünk arról, hogy ha le akarok győzni egy top 10-es teniszezőt, akkor sokkal agresszívabb stílusban kell játszanom. Többet kell kockáztatnom. Ezen is dolgozunk” – közölte az első számú magyar teniszező. Fény derült a nagy titokra: azért készül Soroksáron, mert az ország első számú klubja, a BTC csak a jövő héten engedi fel a sátrat, és a Nizzában nevelkedett francia edzőjével együtt döntötték el, hogy a salakpályás, szabadtéri szezon előtt kár lenne vesztegetni az időt egy fedett csarnokban, így jött a képbe a Soroksári Tenisztanoda.