Sokoldalú ember Röhrig Géza filmszínész. Nem csupán Saulként, de pedagógus-menedzserként is képes figyelemre méltót alakítani. A napokban például – a díjnyertes film berlini vetítése után – a németországi filmforgalmazás aktuális gyengéit elemezte a sajtónak. Lelombozódva állapította meg, hogy a német forgalmazót nem sikerült megnyerni a Saul fiához.
Ez azért is elszomorító, mondta Röhrig Géza, mert a hatvanas-hetvenes években Nyugat-Németország még példásan szembenézett saját náci múltjával. Most meg tessék! Máról holnapra alábbhagyott a múltfeldolgozó munka, és ez nagyon nincs rendjén. Géza tehát kesereg, és reméli, hogy a német nézők és a média „nem szabotálja el” a filmet, az érintettek mielőbb magukba néznek, aztán már indulnak is sűrű sorokban a moziba. Sipos Gábor, a film producere sem volt túlságosan feldobódva, amiért a forgalmazó nem cuppant rá az alkotásra. De ő csak anynyit mondott, hogy a nemzetközi filmforgalmazó cégeknek mostantól „ügyesen kell lavírozniuk”, hogy a német nézőket beültessék a moziba, mert csak így kerülhet ismét az itteni közbeszédbe a holokauszt miatti bűntudat. Merthogy annak ott kell lennie örökké, mese nincs.
Hogy aztán lesz-e foganatja Röhrig Gézáék nyilatkozatainak, és elszégyellik-e magukat az illetékes filmforgalmazók az elszabotált Saul fia miatt, azt most nehéz lenne megmondani. Időközben ugyanis egy másik elvárásnak is meg kell felelnie a hetven éve bűntudatban tartott németségnek. Most épp a sokmilliónyi bevándorló jöttén kéne örvendezniük.
