Azért kíváncsi lennék, vajon a Charlie Hebdo elleni véres merénylet (2015. január 7.) után közös nyilatkozatot aláíró állam- és kormányfőcsapat változatlanul helyesli-e azt a „szólásszabadságot”, amelynek szelleme azóta is visszaköszön a francia gúnylapból. (Elvégre egyebek közt ezért vonultak föl pár napra rá összekapaszkodva Párizs sugárútján.) Mert ha igen, az annyit jelent, egyetértenek a hetilap legújabb számával is, amelyben a szerzők az olasz földrengés háromszáz áldozatán viccelődnek. A karikatúrán egy vérző férfi és egy nő, illetve több áldozat együtt látható, akiket maguk alá temettek a romok – a férfi a „paradicsomszószos tészta”, a nő a „csőben sült tészta”, a romok alá temetett halottak pedig a „lasagne” elnevezést kapták a „szellemes” szerzőtől. Ugyanez lenne a kérdésem az unió kulturális minisztereihez is, akik annak idején szintén kiadtak egy lánglelkű proklamációt a gúnyolódó újság mellett: „Megvédjük a szólásszabadságot és a művészi véleménynyilvánítás szabadságát, amelyek az európai demokrácia alapértékei!” Bármi lenne is a válasz, van egy olyan érzésem, hogy a párizsi gúnylap életben maradt szerkesztői egyfajta buzdításként értelmezték a nagypolitikusok részvétnyilvánító masírozását a Champs-Élysées-n.
– Nem kell mindenkinek szeretnie a Charlie-t – nyilatkozta a merénylet után az újság új lapigazgatója, majd nem kis büszkeséggel elárulta, hogy a lap addigi hatvanezres példányszáma rövid idő alatt a sokszorosára emelkedett. Mindezt alighanem a „sajtószabadság” győzelmeként könyvelte el. Talán ezt a jópofa földrengéses karikatúrát is idesorolja
