Ezúttal egy fegyveres katona látványa verte ki a járásából Hadházy Ákos független honatyát, aki megrázó élményéről fotókat is készített.
„Ezekben a gépfegyverekben éles lőszer van. Ha bárki megmondja nekem, hogy a járvány leküzdéséhez mi szükség van még mindig, napközben, nem kijárási tilalom alatt, töltött gépfegyverrel pózolni a Keletinél, akkor visszaadom a járványtani államvizsgát is magában foglaló diplomámat – tette föl a kérdést közösségi oldalán a műrepülő lódoktor, majd mindjárt meg is előlegezte a választ.
– Egy végletekig gyáva, magát hadvezérnek képzelő miniszterelnök erőfitogtatása miatt hesszelnek szerencsétlen honvédjeink az utcákon.” Katona puskával? Egészen elképesztő!
Nemrég a hadügyekben szintén jártas Fekete-Győr András tett lesújtó kijelentéseket a magyar fegyveres erőkről: „Nincs szükség katonákra a határon – közölte a szűk ifjú –, a honvédség úgyis csak propagandaeszköz a déli kerítésnél.”
Korábban a szocialista Bangóné állt elő azzal, mekkora szamárság katonaságot tartani. (Az ellenzék szerint alighanem azok voltak a daliás idők, amikor – az MSZP-s Juhász Ferenc tárcavezető országlásakor – légterünk biztonságát, írd és mondd, két darab vadászgép „szavatolta”.)
Mást is felháborított már a katonák látványa. Linder Béla, Károlyi Mihály hadügyminisztere 1918. november 2-án az Országház előtt mondott hasonlókat: „Soha többé katonát nem akarok látni!” (Vágya beteljesedett, a háborúból hazatérő bakákat leszerelték, mire a védtelen országba akadálytalanul vonulhatott be a fosztogató román ármádia, szinte felskiccelve a későbbi trianoni határvonalat.)
Linder, Hadházy, Fegyőr, Bangóné… Nagy csapat.
