Szűk esztendővel az országgyűlési választások előtt az ellenzéki tudorok már azon agyalnak, diadaluk után hogyan fogják majd – kétharmados felhatalmazás nélkül – sutba dobni a 2011-ben megalkotott alaptörvényt. (Amely ugye autoriter, emberellenes, kirekesztő stb.) Legtöbbjük abból indul ki, hogy Magyarország 2010 óta nem demokrácia, így minden további nélkül túl lehet lépni a szabályokon. (Hogy mi a demokrácia, kik a demokraták, azt természetesen ők határozzák meg.) Az ötletgazdák között ott találjuk a beindult Apró-villa-lakókat is, de most nem róluk szólnék. (Láriferi szerint „szét kell majd feszíteni az alkotmányos kereteket”, míg Klárika annak a híve, hogy „egy csuklómozdulattal kukába kell hajítani az alaptörvényt”.) Az a megdöbbentő, hogy a trükközésre készülők között ismert szakembereket is találunk. Például a volt alkotmánybíró Vörös Imrét, aki 2012 óta mesterkedik az alaptörvény „kiigazításán” vagy Fleck Zoltán jogszociológust, egyetemi tanárt, aki nemrég kereken kijelentette: egy ’22-es ellenzéki győzelem után „időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről”. Szerinte néhány napra fel lehet függeszteni a jogállamot. (Pár napig talán akasztani is lehet.)
szerelem
Közelmúltidéző
A kirekesztés elleni tiltakozás regénye ez a könyv, egy fordított értékrendű közösség tablója.
