„Az, amit én tudok, amit én képviselek, amit én nyújtani tudok, arra ennek az országnak szüksége van” – szavalta az ATV stúdiójában Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje. (Pedig akkor még nem volt ilyen agylágyító kánikula.) Gyurcsányné nagyszerűségét környezete is sűrűn megerősíti. A DK anyák napi ünnepségén például megtudtuk az őt köszöntő szónoktól, hogy Klára asszony „mindig ott van, ahol az emberek”. Bár ebben nem tudom, mi a bravúr… Vágó István kiérdemesült tévébölcs meg azzal állt elő, „Klára asszonyt szereti a kamera” – bármit jelentsen is ez. (Láriferi is jókat mondott asszonyáról: „Nyelvtudása drámaian széles.”) Beszédesek Klárika Facebook-bejegyzései is. A budapesti gettófelszabadulás emléknapján írta: „Mindent el fogunk követni, hogy ehhez még hasonló tragédia se történhessék meg!” (Kár, hogy ezt alighanem az Apró-villában írta. Abban az épületben, amely egy zsidó üzletemberé volt – tőle kobozták el előbb a nyilasok, majd utódaik, a kommunisták, s lett a Dobrev nagypapáé, Apró Antalé.) Pünkösdkor gróf Széchenyi Istvánt idézte Szemkilövetőné: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen – mondta a legnagyobb magyar, és én mélyen egyetértek vele.” Más közös pontot nem talált a gróffal – sem Klára asszony, sem férje nem ajánlotta fel egyesztendei teljes jövedelmét a nemzetnek egy tudós társaság megalapítására. Csak azt ajánlották fel, hogy visszajönnek.
Olaszország
Családi lájk
Míg apjukom Brüsszelben árulja a hazát, asszonya kormányhivatali osztályvezetőként lájkolgatja az urát?
