Vásárhelyi Mária baloldali dalnokot zavarja a „Soros-bérencezés”. Szerinte Soros-bérencek nincsenek és nem is voltak. Arról van szó, hogy Soros vagyonának egy részét arra áldozta, segítse Magyarország demokratizálódását. „Tehetséges fiatalokat támogatott ösztöndíjjal, hogy valamelyik nyugati ország egyetemén képezhessék magukat. Ezért cserében azonban sem Soros György, sem az alapítványa semmit nem várt el.” (Lábjegyzet: a Soros-alapítvány elnöke éveken át a szerző apukája, néhai Vásárhelyi Miklós SZDSZ-alapító volt.) Mária asszony korábban azt is figyelmünkbe ajánlotta: hazánk demokratikus átalakulását az elmúlt században senki sem támogatta oly bőkezűen, mint szamaritánus Gyuri bácsi, aki egyenesen a Biblia parancsának engedelmeskedik.

Ha kinevetgéltük magunkat, olvassunk bele Csurka István kapcsolódó jegyzetébe. Az író a nyolcvanas évek közepén részt vett azon a Margit-kerti vacsorán, amelyen a hazalátogató Soros arról érdeklődött tőle és pályatársaitól, kik azok a fiatalok, akik megérdemelnék az ő támogatását. „Évente hárommillió dollárt akar beletenni ösztöndíjak, támogatások, anyagi beszerzések, utaztatások, külföldi ösztöndíjak formájában a magyar kultúrába.” Éveknek kellett eltelnie, hogy az író ráébredjen e vacsora mögöttesére: Soros már az összeomlás utáni világra gondolt, a jövőbe fektetett be; úgy spekulált, a nélkülöző magyarságot fillérekkel le lehet kenyerezni. „Azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forradalom, hogy a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással” – írja Csurka, s hozzáteszi – „Akkor az étteremben […] egy ókori verssor, Vergilius sora motoszkált bennem: »Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is«.”

Bingó!

Borítókép: Vásárhelyi Mária (Fotó: MTI/Soós Lajos)