Indul a hazai futballbajnokság.
Már az ókor óta tudjuk: a sport (benne a foci) nem csak az izmot – a lelket is mozgósítja. Sőt, a vágyott dicsőség még a drukkerben is megsokszorozza a hitet, pallérozza az elmét.
Nem akarom én itt eltudományoskodni a dolgot, de erősen hiszem, hogy a futballnak komoly szerepe van a szurkolói egyedfejlődésben. Önmagukban csalódott, bánatos embereknek különösen ajánlom. A futball még a bánatot is képes kicselezni. Ehhez persze kell egy csapat, egy igazi, amely a szívedhez nőtt, amellyel jóban, rosszban osztozol, amely mellett azt érzed: ide tartozol. És ez az egész lényege. (Öregeink persze még ma is Puskásékhoz mérnek mindent, játékot, karaktert, kapáslövést, fifikát. Aki még látta az Aranycsapatot focizni, annak már Albert Flóri, Törőcsik Andris is csupán egy „ügyes gyerek” volt…)
