A legszebb gólnál is fölemelőbb az azt követő extázis-jelenetsor. Az euforikus, laokoóni összegabalyodás, végtagorgia, hörgő, nyerítő, üvöltő egybezuhanás, vonagló gruppenboldogság, ami a hálózörgést követő percben zajlik a bevett kapu torkánál.
Egészen elképesztő, mekkora energiákat szabadít fel az emberben a gólöröm. Mennyi arca van! És ilyenkor már nem is a meccsre gondolunk, hanem arra, mennyire jó ezeket a boldog tekinteteket látni.
Talán igazából nem is a gólért jövünk – összekapaszkodni akarunk.
Azt hiszem, most a szokottnál is nagyobb szükségünk van erre a tegnap kezdődött bajnoki összekapaszkodásra – át akarunk jönni végre a felezővonalon… Puskás Öcsi hazájában ez nem ördögtől való.
