Immár Nyakó István is csatlakozott Ujhelyi István nemrég alapított Esély Közösségéhez. Ezt maga a felekezet megálmodója jelentette be minapi közleményében, hozzátéve: „Nyakó István mozgalmi, társadalomszervezői tapasztalata, szociáldemokrata elkötelezettsége, hazafisága és a társadalmi igazságtalanságok felszámolása iránti harcos elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen.” (Veretes jellemzés, a korabeli Szabad Népben is megállná a helyét.) Nyakó 1989-ben lépett be az MSZP-be, számos pozíciót vállalt, volt országgyűlési képviselő, egy időben a szocialista parlamenti frakciószószóló tisztet is ő vitte – szép, cirkalmas mondatokban próbálta megmagyarázni az éppen országló MSZP épületes ökörségeit. (Később azt magyarázgatta, hogyan keveredett feleségével egy sokmilliós útiköltség-elszámolási gubancba; valami harminchatmillió forintot markoltak föl, miután „tévedésből” mindketten zsebre tették a térítési pénzeket.)
Nyakó ismertségét tovább növelte, hogy évekkel később – már a Fidesz-érában – a látványos borsodi éhségmenet szervezői között is felbukkant; a szintén milliókkal trükköző Simon Gábor alelnök társaságában ott masírozott a tiltakozók élén. (Igaz, a főéhezők csak egyes szakaszokon álltak be a menetbe – leginkább ott, ahol a hírtelevíziók forgattak.) A fáradhatatlan Nyakó nevéhez fűződik a Közmunkások Szakszervezetének megalapítása, s bár egy időre eltűnt a nyilvánosság elől, továbbra is lázasan dolgozott, járta a vidéket, igét hirdetett, lelket öntött a kesergő szocialista szavazókba. Most a Brüsszelbe delegált, Orbán-gyalázásokba belefáradt Ujhelyi hívószavára is azonnal tűzbe jött, mint huszárló a trombitaszóra. Igazi elvtárs.
Borítókép: Nyakó István (Fotó: MTI/Soós Lajos)
További Tollhegyen híreink
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Kukacoskodók
A kontinens vezetése újabban azon fáradozik, hogy rávegyen bennünket mindenféle tücskök, bogarak, lárvák és egyéb csúszómászók fogyasztására.

Van, aki papíron szereti
Az újságolvasás reggeli rituálé. Szeletke békebeli hangulat, kávéházi életérzés a múlt századelőből.

A kispadon
Mert a megfáradt embernek kell a merengés.

Ő a Tisza alelnökének példaképe - van kérdés?
Lajosunk jó múltkor azt magyarázta, hogy a mai helyzetben sincs más választás, mint a kíméletlen megszorítás.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Kukacoskodók
A kontinens vezetése újabban azon fáradozik, hogy rávegyen bennünket mindenféle tücskök, bogarak, lárvák és egyéb csúszómászók fogyasztására.

Van, aki papíron szereti
Az újságolvasás reggeli rituálé. Szeletke békebeli hangulat, kávéházi életérzés a múlt századelőből.

A kispadon
Mert a megfáradt embernek kell a merengés.

Ő a Tisza alelnökének példaképe - van kérdés?
Lajosunk jó múltkor azt magyarázta, hogy a mai helyzetben sincs más választás, mint a kíméletlen megszorítás.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Kukacoskodók
A kontinens vezetése újabban azon fáradozik, hogy rávegyen bennünket mindenféle tücskök, bogarak, lárvák és egyéb csúszómászók fogyasztására.

Van, aki papíron szereti
Az újságolvasás reggeli rituálé. Szeletke békebeli hangulat, kávéházi életérzés a múlt századelőből.

A kispadon
Mert a megfáradt embernek kell a merengés.

Ő a Tisza alelnökének példaképe - van kérdés?
Lajosunk jó múltkor azt magyarázta, hogy a mai helyzetben sincs más választás, mint a kíméletlen megszorítás.