Kuncogva kebelezi be a Demokratikus Koalíció a többi ellenzéki párt kulcsembereit. Legutóbb az MSZP pápai elnöke jelentette be, hogy átlép Gyurcsányékhoz. A magyarázat ezúttal is a szokásos: „Cselekvő akaratra, politikai dinamizmusra, világos jövőképre és elszántságra van szükség. Úgy látom, hogy ma a Demokratikus Koalíció az a politikai közösség, amely képes erre a feladatra,” blabla. El lehet képzelni a szocialistákat. Kunhalmi Ágnes egyenesen rombolásnak nevezi a DK akcióit.
Az a politika, amit Gyurcsány Ferencék folytatnak, nem vezet sehová – kesereg az MSZP társelnöke. – Pezsgőt bontanak, ha valahonnan áthoznak egy embert […], ez nagyon szűk látókörűségre vall. Ha a DK így folytatja, nem lesz kormányváltás.
Történik mindez annak dacára, hogy
jó múltkor maga Gyurcsány nyilatkozta, ő minden erejével gátolni próbálja a szocialisták sorozatos dezertálását,
mert „jelenlegi lelkiállapotában az MSZP ezt nem tudná feldolgozni”. Hibbantabb szocialista embernek ilyenkor bepárásodik a szeme. Hát mégiscsak érző szív dobog a habzóborász kebelében! Az épeszűbbje, akit még nem gyűrt le az emlékezetkiesés, másként van vele. Ő még pontosan emlékszik, hogy Láriferi ámokfutásának, majd pártszakításának köszönheti az MSZP, hogy ma rajta, fikarcnyira fonnyadt szoci gyülekezeten kacag a komplett kormányoldal.
És még valami. Ez az egész átigazolósdi nem csupasz számtan.
Egyáltalán nem biztos, hogy az átigazolt/átcsábított kulcsemberekkel együtt a szavazóik is DK-mezbe bújnak majd. Sőt!
Annak idején sokan épp akut Gyurcsány-utálatuk miatt kerülték el a DK-t.
Árnyékosék most kuncognak, de jő a sötétség.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke (Fotó: MTI/ Kovács Attila)
