Újabb lövöldözés volt az Egyesült Államokban, a Maine állambeli Lewistonban 22 embert lőtt le egy tartalékos katona, harmincat pedig megsebesített. Ez volt – lapzártánkig – az idei 565. tömeges lövöldözés odaát. (2019 óta minden évben átlépi az ötszázat ez a szám. 2021-ben 689 – ez a jelenlegi rekord – tömeges lövöldözést számoltak.) A 335 milliós országban nagyjából 393 millió lőfegyver van magántulajdonban, vagyis minden egyes ottanira – csecsemőtől az aggastyánig – több mint egy fegyver jut. Hinnénk-e, hogy minden ötödik amerikai valamelyik családtagját fegyver ölte meg?
Joe Biden elnök felháborítónak és elfogadhatatlannak nevezte a fegyveres erőszakot. Az amerikai közvélemény pedig minden alkalommal értetlenül áll a tömegmészárlások előtt. Én meg értetlenül állok az ő értetlenségük előtt. Mi értetlen van abban, ha egy amerikai ember gondol egyet, és válogatás nélkül tüzet nyit a környezetére? Hát nem ezen nőtt fel? Ő csupán hagyományt ápol. (Elég egyetlen átlagos amerikai akciófilmnek csak az előzetesét megnézni, szinte ránk fröccsen a vér a nézőtéren.) Az amerikai ember egy állig fölfegyverzett államban él, olyanban, amely örökké háborúban áll valakivel. A fegyverlobbi legyőzhetetlen. A fegyver amúgy is az amerikai lét megkerülhetetlen kelléke.
A romantikus vadnyugat puskaporos szelleme csöppet sem szelídült az évszázadok során, sőt mellét düllesztve vállalja azt.
Dacára ennek, a nehéz felfogású Amerika értetlenül áll a lövöldözések előtt.
Mondják, a fegyverviselés szabadságérzetet ad – bár erről meg kellene kérdezni azokat az amerikai szülőket is, akik újabban golyóálló hátizsákot vásárolnak iskolás gyermeküknek…
