Mondják, egy falu erejét a disznóölések számával kell mérni. Ahol még vágnak disznót, ott van közösség, összetartás, de ahol már boltból vett húsokkal töltik fel a hűtőládát, ott valami nincs rendjén. Városlakó ember persze ezt nem érti, ha járt is disznótoron, legföljebb a hízó visítozása maradt meg benne, esetleg az ábrázattorzító törkölypálinka, a harsány hajnal.
De a lényeget nem érti: disznót ölni annyi, mint aratni, betakarítani.
A gazdálkodó tort – disznótort – ül a sikere fölött. Nincs nagyobb büntetés parasztember számára, mint amikor elveszik tőle ezt az ünnepet. (A gonosz Rákosi is pontosan tudta, hogy ezen az érzékeny ponton lehet fogást találni a zablát nem tűrő vidéki embereken. A tiltott disznóölés – a feketevágás – az ötvenes években lett büntetőjogi kategória. A tanú című zseniális film a disznóság és a kommunizmus közötti szoros párhuzamra építi a cselekményt.) Kis színes.
Országlásának utolsó heteiben Medgyessy Péter kormányfő elhatározta, kegyelemben részesít egy levágásra ítélt disznót.
A reklámízű, tengerentúli szokást kívánta meghonosítani; az amerikai elnök a hálaadás napján egy pulykát szokott megmenteni a haláltól. (Szimpatikusabb lenne, ha a hálaadás napján véget vetne valamelyik háborújának a sok közül…) Medgyessy választása egy bizonyos Gömböc nevű mangalicára esett, aki már a halálsoron várta az ítélet-végrehajtó böllért. A ceremóniáról keveset tudunk, merthogy ekkor már a „kegyelmes” Medgyessy volt inkább reflektorfényben egy másik disznó – Gyurcsány Ferenc – jóvoltából, aki kibillentette a miniszterelnöki székből. Utóbbi viszont, mint hamarosan kiderült, nemcsak Medgyessynek, de az országnak sem kegyelmezett.
Borítókép: Disznótor (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
