Kicsit vívódom, megér-e egy jegyzetet Tompos Márton mutatványos legújabb kunsztja, aki minap azt találta ki – a mentelmi joggal a zsebében persze –, hogy orosz lobogót húz fel a külügyminisztérium épülete előtti zászlórúdra, illetve matricákat ragaszt a falra és egy autóra.
Végül is miért ne írnék róla? (A megörökített attrakció a kórlaphoz csatolva akár segítség is lehet majd a töprengő pszichiátereknek.) Szóval Marci úgy okoskodott, bár pártja alól határozottan kicsúszott a sámli, egy igazi momentumos sosem adhatja fel: provokálni, balhézni kell tovább! Momentuméknál egyébként is alapvetés az arrogancia. Meg az elborult elme. (Aki még nem látott túlpörgött hülyegyerekeket, keresse vissza az archívumban a párt képernyős mutatványait.) A legutóbbi országgyűlési választások előtt például azt harsogták: már feles többséggel felfüggesztik az alaptörvényt; a kommentfalak tele voltak vérrel, IFA-platóval, lámpavassal. (Szamuely Tiborról készült fotókat nézegetek. Nyüzüge, arrogáns, „momentumos” ember. Ő is a leszámolások mámorának élt – majd csúnya véget ért.)
Tápos Marcinak egyébként régi rögeszméje, hogy tényező legyen. Erőlködik is szegény. Pár hónapja például ilyet mondott az Országházban: – Minek ide kulturált, művelt emberfő, ott a tesióra meg a hittan, a rózsafüzér megvéd mindentől, ugye? – Kicsivel később: – Kapaszkodjanak abba a nyamvadt bársonyszékbe, mert ha a magyar emberek egyszer végre véget vetnek az önök ámokfutásának, abba bele fog remegni az édes magyar anyaföldünk.
Most viszont inkább úgy fest, a matricázó, zászlóhuzigáló Marciéknak harangoznak.
