Korunk egyik gyakori betegsége a gerincsérv, előfordulása Magyarországon is számottevő. Ahhoz, hogy megértsük a probléma lényegét, ismernünk kell, mi vezethet a kialakulásához. Legelőször is szaladjunk át a gerincoszlop szerkezetén! A gerincoszlop mindenféle csigolyákból (nyaki, háti, ágyéki), valamint a kereszt- és farokcsontból áll. A csigolyák mozgékonyságát a porckorongok biztosítják – már amennyiben biztosítják. Lestrapált, rossz porckorongok esetén szó sincs mozgékonyságról, ilyenkor az ember Juliska mostohájára emlékeztet, illetve egy mondatvégi kérdőjelre. Gerincünk elméletben egyenes, a gyakorlatban azonban S alakú görbületet ível, ez teszi lehetővé a felegyenesedett testtartást, továbbá a két lábon járást. Régi tapasztalat, hogy két lábon járva, felegyenesedve csupa öröm az élet, ahogy mondani szokták, tartása lesz az embernek, rálát a világra, ezenkívül látványra is mutatós benyomást tesz, sudár, mértékadó és daliás alkat az ilyen, megakad rajta az ember szeme.

Csak hát ott vannak ezek a piszok porckorongok, időtartamuk véges, garancia nincs rájuk. Jönnek a nyögdécselős esztendők, gyógytorna, iszappakolás, görbe bot… Mennyivel könnyebb a gerincteleneknek! Igaz, ők soha nem érezhetik a gerincesség gyönyöreit, az egyenes tartás, a távolba látás boldogságát – viszont nem kínozza őket porckorongnyavalya, gerincsérv, derék- és hátfájás. Legfeljebb a lelkiismeret. Már akinek van olyanja.