Játék villamosszéket helyeztek üzembe jómúltkor egy spanyolországi vidámparkban. Nem vicc. A látogató befizeti a pár száz forintnak megfelelő összeget, s már ülhet is az ijesztő zsöllyébe. Az egész állítólag ártalmatlan az egészségre, mindössze egy aprócska áramütést érzünk. A hülyének is megéri, hát még a nagyot kaszáló kitalálójának. Valami Peter Robinson nevű angolszász üzletember találmánya a vicces kivégzőszer, amellyel – ahogyan egy interjúban elmondta – el kívánja árasztani a nagyvilág szórakoztató parkjait. Haláli ötlet. Minden jel arra utal, egyszer és mindenkorra vége a körhinta és a hullámvasút vidámparki térhódításának, befuccsolni látszik az óriáskerék, az elvarázsolt kastély, sőt már a zsákbamacska játék (fekete nem nyer) sem kell senkinek. Lejárt a jegyük.

Az agytompító, gyermekhibbantó videójátékok, tranzisztoros, lézeres hiperkütyük után itt a játék villamosszék, a kor szülötte – egyelőre gyengeárammal. Ahogy várható volt, a műanyag Kalasnyikov, a mézeskalács tarack és a szopogatható F–16-os vadászbombázó után a nyughatatlan ifjúság végre-valahára beleülhet a játék villamosszékbe is. Az elmebeteg szülő pedig lelkesen befizeti az ifjú elítéltet az izgalmas üldögélésre, nehogy olyan silány és lehangoló legyen szegényke gyermekkora, mint az övé volt anno, amikor csak labdázni, kirándulni, fára mászni, lepkét kergetni, gyurmázni és csapdlecsacsizni lehetett. (A csúzlizó csibészt már kivetette magából a közösség.)

Ha rajtam múlna, az új játék felnőtt nosztalgiaváltozatát magán Mr. Robinsonon mutatnám be. Előtte megnyugtatnám: „Kétszázhúsz felett észre sem veszed…”

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)