Azt nem tudni, meddig tart még Hadházy Ákos keddi matinésorozata a Ferenciek terén, de abban biztos vagyok, Budapest közönsége vastapssal köszöntené a rendőrséget, ha az ámokfutó-sorozat végén benyújtaná a számlát a tenyérbe mászó lódoktornak. Mert azért álljon már meg a menet! Hol van az előírva, hogy az épeszű zömnek viselnie kell egy láthatóan beteg ember ciklikus kirohanásait? Ideig-óráig még elfogadható a magyarázat, miszerint ő csak egy áldozat, a Gyurcsány-korszak OPNI-bezárásának járulékos következménye, de a végtelenségig ez sem megy. Emberünk klinikai eset, ha ideje engedi, feljelentéseket ír. (Maga mesélte, negyvenöt beadványából húsz alkalommal nyomozás is indult. Gyönyörű pályaív.) Legutóbb a Bors betiltott különszáma miatt hívta utcára betegtársait. Szózata után a Lipót-árvák – lehettek talán kétszázan – az Erzsébet hídon próbáltak meg randalírozni, fütyülve a dolgukra igyekvő járókelőkre, dudáló autósokra. Alig tudták lebeszélni őket a rendőrök. Sokáig zúgott a „Nem hagyjuk abba!” és a „Mocskos Fidesz!”.

Hogy hoz-e valamit az ellenzék konyhájára egy-egy ilyen Hadházy-kíntorna? Nem úgy néz ki. Ellenkezőleg! Ahol ápoltunk letelepszik, ott előbb-utóbb harangoztak a csapatnak. Gondoljunk csak az LMP-re vagy a Momentumra (utóbbi támogatásával szerzett legutóbb parlamenti mandátumot)! A vele duettet alkotó Szél Bernadettet is elvitte a léghuzat… Sokunk vágyát valósította meg lódoktor úr egykori párttársa, Sallai R. Benedek, amikor pár éve akkora brusztflekkel kínálta meg a kötözködő lódoktort, hogy az a széket is vitte magával.

Hogy zuglói választókörzetének mi tetszik a kerge betegben, azt tőlük kellene megkérdezni.