Az már régen megdőlt, hogy csak a gyerekekhez szól a megzenésített versekkel, népi mesejátékokkal fellépő Kolompos együttes. Ezt magam is tanúsíthatom, miután minap végigültem az egyik fergeteges előadásukat a rákoscsabai Robogó óvodában. Végigültem? Végigkínlódtam, hiszen meghívott nagypapaként mégsem perdülhettem táncra a lelkes apróságokkal – csupán a lábammal követtem a taktust.

Aki még nem járt Kolomposéknál, sürgősen pótolja! Egyedülálló, amit ez az öt férfiember csinál a közönségével. Meg nem mondom, hányféle hangszert és egyebet szólaltatnak meg – és hogyan! –, miközben egyvégtében énekelnek, táncolnak, verselnek, nézőre kacsintanak. A felnőtt embert is beszippantja a jókedv, ujjong, tapsol, kortalanná lesz. (Passzív szemlélője nem lehetsz a műsornak, egy idő után velük fújod a dalt. Ha addig nem ismerted volna, most megtanulod.) – Ünnepnap ez a mai. Már hetek óta erre vártunk – magyarázza Zolcsák Melinda óvodaigazgató, miközben elsodorja a lakodalmast járó fejkendős, pörgekalapos gyermeksereg.

Nagypapából hírlapíróvá szelídülve a művészeket is megkérdeztem: hogyan csinálják ezt a csodát, amellyel az eltelt harminc évben Svédországtól Szicíliáig, Kanadától Japánig bejárták a világot? Nagy Zoltán, a Kolompos vezetője mosolyogva nyugtázza az érdeklődésemet. Csoda? Inkább csak szeretik azt, amit csinálnak, és remekül összejött a csapat. (A „főkolompos” mellett Szántai Levente, Barna György, Tímár Sándor és Végh Gábor alkotja a bandát.)

Mi csak azt érezzük, zenéjük a szívünkben visszhangzik.