Részben helyreállították egy vak beteg látását

Egy nemzetközi kutatócsoport részlegesen helyreállította egy 58 éves vak beteg látását. A retinitis pigmentosa nevű betegségben szenvedő páciensnél elért eredmény mérföldkő a látást helyreállító génterápia felé vezető úton. A szenzációs eredményt elérő csoport meghatározó alakja Roska Botond.

2021. 05. 25. 14:58
ROSKA Botond
Budapest, 2019. november 18. A Semmelweis Budapest Award díjjal kitüntetett Roska Botond neurobiológus az elismerés átadása után a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2019. november 18-án. MTI/Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A vak emberek ötödének látásvesztéséért a retinitis pigmentosa nevű örökletes betegség a felelős – világszerte több millió ember szenved ebben a kórban. Évtizedek óta próbálnak rajtuk segíteni, de igazán átütő eredménnyel eddig nem álltak elő a kutatók. Az egyik út az optogenetika nevű eljárás – a technika csaknem húszéves múltra tekint vissza az idegtudományokban. A hétfőn bemutatott francia–brit–amerikai–svájci és magyar közreműködéssel született eredmény mérföldkövet jelent az örökletes fotoreceptor-betegségek terápiáinak kifejlesztésében. A közleményt a Nature Medicine című szaklapban publikálta a francia származású, de az Egyesült Államokban dolgozó José-Alain Sahel és a Semmelweis Egyetemen diplomázó Roska Botond vezette nemzetközi kutatócsoport. – Az eredmények bizonyítják, hogy az optogenetikai terápia segítségével lehetséges a látás részleges helyreállítása. Ezzel az eredménnyel új tudomány, a vizuális rehabilitáció született – állította Roska Botond, a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet (IOB) alapító igazgatója és a Bázeli Egyetem professzora.

A hazai sajtó képviselőinek szervezett tegnapi kerekasztal-beszélgetésen Roska Botond kiemelte: a kutatás célja az öröklött fotoreceptor-betegségek kezelése, amelyek az emberi vakság széles körben elterjedt okai. A fotoreceptorok a retina fényérzékelő sejtjei, amelyek az opsin nevű fehérjék segítségével továbbítják a látási információkat az agyba a látóidegen keresztül. A fotoreceptorok fokozatosan degenerálódnak, és ekkor következik be a vakság. A fényérzékelő képesség helyreállítása érdekében a kutatócsoport génterápiás módszereket alkalmazott, hogy a retina úgynevezett ganglionsejtjeibe channelrhodopszinokat juttasson – ezt egy vírus segítéségével érték el. Ez a különleges fehérje borostyánszínű fényt érzékel, amely biztonságosabb a retinasejteknek, mint a más típusú optogenetikai kutatásokban használt kék fény. A kutatócsoport speciális, kamerával felszerelt szemüveget is kifejlesztett, amely a borostyánszínű fény hullámhosszán vizuális képeket rögzít és vetít a retinára. (A rendszer meghatározó eleme egy zsebben elférő számítógép, ami a kamerát irányítja.)

A szemüveggel való edzés csaknem öt hónappal az injekció beadása után kezdődött, hét hónappal később a páciens a látásjavulás jeleiről számolt be. A teszteredmények azt mutatták, hogy képes volt megtalálni, megérinteni és megszámolni a tárgyakat az eléje helyezett fehér asztalon, de csak a szemüveg segítségével. A szemüveg nélkül képtelen volt ezeket a gyakorlatokat elvégezni. Az egyik teszt során egy nagy füzetet vagy egy kisebb kapcsos dobozt kellett érzékelni, megtalálni, majd megérinteni. A páciens 39 különálló értékelésből 36 alkalommal (vagyis az esetek 92 százalékában) megérintette a füzetet, de a kisebb kapcsos dobozt csak az esetek 36 százalékában tudta kiválasztani. Egy második teszt során az alany az asztalra helyezett üvegpoharakat az esetek 63 százalékában helyesen számolta meg. A tapasztalatok alapján a nagyobb tárgyakat könnyebben megtalálta a beteg, mint az apróbbakat. Egy harmadik teszt során az alany koponyasapkát viselt, amelyre elektródákat erősítettek, amelyek az agyi aktivitást érzékeltek. Az EEG-jelek kiértékelése szerint az érzékelt agyi aktivitás valóban egy vizuális tárgyhoz kapcsolódik, és ezért a retina már nem vak.

– Az 58 éves beteg látása húszéves kora körül kezdett el romlani, a beavatkozás előtt mindössze némi fény érzékelésére volt képes – tájékozatott Roska Botond, aki azt is elárulta, hogy biztonsági okból a betegnek csak az egyik szemébe injekciózták a vírust. A látáshelyreállító kísérletekről az első cikk 2008-ban jelent meg, ez alapján kereste meg Roska Botondot a francia José-Alain Sahel. Eleinte semmi sem működött, majd jöttek az eredmények előbb az egerekben, majd a módszer majmokon is eredményesnek bizonyult. 2018-ban kezdődtek a humán klinikai vizsgálatok. Tavaly szeptemberben jelentették be a kutatók, hogy a kísérletek öt beteggel Londonban, Párizsban és az Egyesült Államokban folynak. Az adatok kiértékelését azonban alaposan átírta, pontosabban lelassította a koronavírus járvány. A Nature Medicine-ben megjelent tanulmány egyedül az 58 éves beteg eredményein alapul.

Az átütő eredmény hatalmas nemzetközi érdeklődést váltott ki. Éppen ezért hangsúlyozta Roska Botond, hogy ez a tanulmány köztes állomás, a munkát folytatni, az eljárást tökéletesíteni kell. Ez a páciens nem tud újságot olvasni, nem ismer meg más embereket, de fekete-fehérben érzékeli a környezetében tárgyakat. (Mivel csak az egyik szemét kezelték, két dimenzióban lát.) Ezzel a technikával a retina egy százalékát tudták látóvá tenni, azaz egyfajta csőlátást adtak az érintettnek. Gyakorlással javítható a látásképesség. Nagyon fontos, hogy ez az eljárás – amely a legegyszerűbb, de nem a legjobb módszer a szóba jöhető négy közül – csak azokon segíthet, akiknek a látóidege ép. A Bázelben dolgozó professzor reméli, hogy felgyorsulnak az események. Folyamatos az útkeresés, néha hibáznak, de sohasem adják fel.

– Nem találkoztam a beteggel, sőt a betegek kiválasztásában sem veszek részt, ezt a kollégáimra bízom. Emocionális szempontok nem befolyásolhatják a kísérleti munkát – árulta el Roska Botond, aki szerint a világ minden pontjáról rengeteg megkeresését kap, de türelmet kér, mert az út elején járnak. Reményét fejezte ki, hogy belátható időn belül jól előkészített magyar páciensek is bekerülhetnek a programba. A Semmelweis Egyetemmel kiépített együttműködésnek ez is az egyik célja. A napi 14-16 órát dolgozó kutató szerint nem azért dolgozik, hogy majdan a munkáját különféle díjakkal (például Nobel-díjjal) ismerjék el. Ez a szempont nem játszik szerepet az életében.

A magyar professzor szerint a különböző típusú neurodegeneratív fotoreceptor-betegségben szenvedő vak betegek, akiknek a látóidege működőképes, potenciálisan alkalmasak lesznek a kezelésre. Azonban időbe telik, mire ezt a terápiát a betegeknek fel lehet ajánlani.

Díjak

2018-ban a Bressler-díjat a látás-visszaállító terápiáért, az agykutatókat elismerő Alden Spencer-díjat a látás folyamatának a megértéséért, 2019-ben a Louis Jeantet-díjat a kettő kombinációjáért kapta meg. A Nobel-díj előszobájaként is emlegetett utóbbi elismerést első magyarként érdemelte ki. 2019 augusztusában a Magyar Szent István-rendet vehette át. Az év novemberében a Semmelweis Egyetem legnagyobb presztízsű nemzetközi díját, a Semmelweis Budapest Awardot kapta meg. 2020-ban az egyik legjelentősebb európai tudományos elismerést, a Körber-díjat érdemelte ki. A Körber Európai Tudományos díj a hamburgi Körber Alapítvány elismerése, amelyet minden évben egyetlen európai tudósnak adományoznak. A díjjal egymillió eurós jutalom jár. Az indoklás szerint a magyar orvos munkájával forradalmi változást hozott a szemészetben.

(Borítókép: Roska Botond neurobiológus. Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.