Előbb nőttek, majd okosodtak az emlősök

A hatvanhatmillió évvel ezelőtt a bolygónkba csapódó aszteroida kipusztította a dinoszauruszokat, egyúttal lehetővé tette az emlősszerűek térhódítását. Eddig azt hittük, hogy utóbbiaknak a többi csoportnál fejlettebb idegrendszere volt, s ennek köszönhették, hogy átvehették a hatalmat a Földön.

A ma Yucatán-félszigetként ismert területbe vágódó aszteroida a Föld akkor élő fajainak háromnegyedét irtotta ki. A dinoszauruszok kipusztulása adott teret az akkoriban átlagosan cickányméretű emlősszerűek elterjedésének – a kréta kori katasztrófát követő paleocén kor első néhány millió évében egyes fajok medveméretűre nőttek. A ­Science folyóiratban közölt tanulmány szerzői a becsapódást követő tízmillió évből származó fosszíliák elemzése alapján azt állapították meg, hogy az akkori emlősök teste sokkal nagyobb lett, a testtömeghez viszonyított agytérfogatuk azonban csökkent. Azaz a méhlepényesek nem okosabbak lettek, hanem nagyobb testüknek köszönhetően töltötték be a dinoszauruszok kipusztulásával keletkezett űrt. Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a megnövekedett agytérfogat segítette az emlősöket abban, hogy a bolygó uralkodóivá váljanak.

A kihalás után az emlősök agya sokkal lassabban növekedett, mint azt korábban gondoltuk

– mondta a Reuters.com-nak Ornella Bertrand, az ­Edinburgh-i Egyetem kutatója. A szakemberek 28 paleocén és 96, az eocén korszakból származó emlős fosszílián végeztek CT-vizsgálatot. Felmérték az agy méretét és bizonyos agyi komponensek fejlődését. Azt találták, hogy az agynövekedés a becsapódás után tízmillió évvel, az eocén korban indult meg.

Várakozásunkkal ellentétben az aszteroida becsapódását túlélő emlősök nem rendelkeztek a mai emlősök agykapacitásával

– mondta a brit hírügynökségnek Steve Brusatte paleontológus. A szakember szerint a nagyobb agynak ugyanis ára van. Az agy használja el a test teljes energiájának húsz százalékát, ezért annak evolúciója csak akkor következhet be, ha a nagyobb agy nyújtotta előny meghaladja a fenntartására fordított energiát.
Az agynövekedés akkor indult meg, amikor az erőforrásokért folytatott versengés felerősödött, és az összetett viselkedés létfontosságúvá vált a fajok túlélése szempontjából. Ornella Bertrand szerint a kihalást követő százezer évben nőtt a fajgazdagság, az emlősök morfológiailag sokszínűvé váltak. Egyes paleo­cén fajok vaskosabbak lettek, teljesen különböztek modern utódaiktól. Mások fákon éltek, és a főemlősök ősei lehettek.