A CIA árulója, aki belülről rombolta a rendszert
A CIA szovjet kémhálózatának emberei 1985-től szokatlanul gyors ütemben tűntek el. A KGB, a Szovjetunió titkosszolgálata, sorban tartóztatta le, hallgatta ki, majd gyakran végezte ki őket. A háttérben egyetlen ember állt: Aldrich Ames, aki a CIA szovjet kémelhárítási részlegét vezette, és teljes hozzáféréssel rendelkezett minden érzékeny adatukhoz.
Egyik áldozata Oleg Gordievsky volt, a KGB londoni állomásfőnöke, aki titokban évekig dolgozott a brit titkosszolgálat külföldi hírszerző ügynökségének, az MI6-nek.
Egy moszkvai útja során azonban lebukott, bedrogozták, és kihallgatása után majdnem kivégezték.
Csak az MI6 mesterien kivitelezett akciójának köszönhetően menekült meg, és egy autó csomagtartójában hagyta el a Szovjetuniót.
Kilenc év bizonytalanság után érkezett a válasz
Gordievsky éveken át próbálta kideríteni, hogy ki árulta el. 1994 februárjában adott BBC-interjújában így nyilatkozott: „Kilenc évig próbáltam rájönni, ki volt az. Semmit sem tudtam.” Két hónappal később megkapta a választ: Aldrich Ames elismerte, hogy minden általa ismert szovjet ügynököt kompromittált.
A CIA egyik vezető tisztje nyilvánosan beismerte, hogy több mint harminc, a Nyugat számára dolgozó ügynök nevét adta át a KGB-nek. Tettei legalább tíz ügynök kivégzéséhez vezettek, köztük Dmitrij Poljakové, a GRU, vagyis a szovjet katonai hírszerzés magas rangú tábornokáé.
Hogyan lehetséges ez?
Ames a CIA szovjetellenes műveleteit koordináló egység élén dolgozott. Szinte korlátlan hozzáféréssel rendelkezett a titkos aktákhoz, és betekintést nyert más nyugati hírszerző szervezetek munkájába is. Részt vett kihallgatásokon, így találkozott Gordievskyvel is. Ez azt jelentette, hogy miközben a CIA és MI6 egyik legértékesebb forrását faggatták, a KGB egyik legfontosabb embere, Ames is ott ült – hogy aztán minden információt továbbadjon Moszkvának.
Gordievsky így emlékezett vissza: „Lelkes voltam, örültem, hogy megoszthatom a tudásom. Most már tudom, hogy [Ames] ott volt. Minden, amit elmondtam, eljutott a KGB-hez.”
A motiváció nem az ideológia, hanem a pénz volt
Ames családja révén került a CIA közelébe – apja maga is elemző volt. A fiú közepes teljesítményű ügynökként kezdte, 1969-ben Törökországban teljesített szolgálatot. 1972-ben visszahívták, mivel alkalmatlannak bizonyult a terepmunkára. Alkoholproblémái, hanyag munkamorálja, és fegyelmezetlensége egyre nyilvánvalóbbá váltak.
Ennek ellenére 1983-ban visszakerült Langleybe, a CIA központjába, ahol kinevezték a szovjetellenes műveletek egyik vezetőjévé. Pozíciója kivételes betekintést biztosított a CIA és a szövetséges szolgálatok összes szovjetekkel kapcsolatos tevékenységébe.
1982-ben viszonyt kezdett egy kolumbiai diplomatával, Maria del Rosario Casas Dupuy-jal, akit a CIA beszervezett.
Később feleségül vette, és ez újabb pénzügyi nyomást jelentett:
Rosario drága ízlése, adósságaik és korábbi tartozásai miatt Ames anyagi csőd szélére került. Ekkor határozta el, hogy eladja a nemzetbiztonsági titkokat.
A határ átlépése
1985 áprilisában Ames egy borítékot vitt be a washingtoni szovjet nagykövetségre. Benne kettős ügynökök nevei, CIA-azonosítók, és egy 50 000 dolláros követelés. A KGB azonnal válaszolt. Ames megkapta a pénzt – és ezzel végleg belépett az árulók sorába.
Kilenc éven át szivárogtatott ki információkat. Dokumentumokat rejtett műanyag zacskókban, amelyeket diplomáciai találkozók ürügyén juttatott el az orosz kapcsolataihoz. Használta az úgynevezett „dead drop” technikát is – előre egyeztetett rejtekhelyeken hagyta az információkat.
Ames a KGB-től összesen mintegy 2,5 millió dollárt kapott. Éves CIA-fizetése sosem haladta meg a 70 000 dollárt, mégis új, 540 000 dolláros házat vásárolt, luxusautót vett, és drága felújításokat végeztetett.
Feltűnő életmódja miatt a CIA és az FBI is gyanakodni kezdett.
1986-ban belső nyomozás indult a kiszivárogtatások miatt, de Ames még évekig megúszta. Végül külön e célra létrehozott nyomozócsoport buktatta le.
Elfogása és az ítélet
1994-ben az FBI letartóztatta. Ames együttműködött, beismerte bűneit, és részletes vallomást tett. Felesége elkerülte a hosszú börtönbüntetést, öt év után szabadult. Ames maga azonban életfogytiglant kapott a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. Jelenleg is az indiana-i Terre Haute szövetségi börtönben tölti büntetését.
Ames sosem tanúsított megbánást. Leslie G. Wiser FBI-ügynök szerint „Nagyon nagyra tartotta magát. Sajnálja, hogy elkapták. De nem bánta meg, hogy áruló lett.” Aldrich Ames története ma is figyelmeztetés, hogy a legnagyobb fenyegetés néha belülről jön.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
