A római prokurátor, aki halálra ítélte Jézust

A lovagi rendből származó és magasabb hivatalt sohasem viselt Quintus Pontius Pilatus neve valószínűleg örökre a feledés homályába merül, ha Tiberius császár, a "legalkotmányosabb princeps" Kr. u. 26-ban nem nevezi ki a "fanatikus próféták és lázadók földje", Júdea ötödik helytartójának. Amikor a római prokurátor elfoglalta hivatalát és Jeruzsálemben az Antonius-bástya előtt felállíttatta a római hadi jelvényeket, aligha gondolt arra, hogy neve örökre egybeforr a "galileai próféta", Jézus Krisztus szenvedéstörténetével.

A római prokurátor aki halálra ítéle Jézust, Júdea ötödik helytartója volt Fotó: Wikimedia Commons

Tiberius, a "legalkotmányosabb princeps" távoli rokonát, Pilátust nevezte ki Júdea ötödik prokurátorának     Fotó: Wikimedia Commons

 Ezek közé tartozott Júdea, a fanatikus próféták és lázadók földje is, ahol talán a legnehezebb feladat volt a a császár békéje, a Pax Romana fenntartása, amire pedig Tiberius annyira kínosan ügyelt. Pilatus a lázadó tartomány élére történt hivatali kinevezését elsősorban régi barátjának, a császári testőrgárda, a pretoriánusok befolyásos parancsnokának, Lucius Aelius Seanus prefectus praetoriónak köszönhette. A frissen kinevezett római prokurátor júdeai tevékenységére minden bizonnyal komoly befolyást gyakoroltak azok a tanácsok, amelyeket a barátjától kapott. Lucius Aelius Seanus egyáltalán nem kedvelte a birodalom számára veszélyes és örök felforgatónak tartott zsidókat, ezért azt tanácsolta Pilatusnak, hogy a legnagyobb eréllyel, kemény kézzel kormányozza a békétlenségre hajlamos provinciát.

Egy új tanító lép színre Júdeában

Pilatus a kapott tanácsokkal felvértezve érkezett Júdea földjére. Már rögtön a Jeruzsálembe történt bevonulása alkalmával sikerült felkorbácsolnia az indulatokat, amikor a római főhatalom erejének fitogtatásaként elrendelte, hogy állítsák fel a hadi jelvényeket az Antonius-bástya előtt. A zsidókat mélyen felháborította, hogy az új prokurátor ilyen kihívó módon akarja előttük demonstrálni Róma hatalmát, ezért tüntetni kezdtek. 

Júdás a csókjával árulja el Jézust, Caravaggio festménye     Fotó: Wikimedia Commons

A napokig eltartó és egyre nagyobb tömeget megmozgató tüntetés már-már nyílt lázadással fenyegetett, ezért Pilatus kénytelen volt meghátrálni a zendülő tömeg elől, mivel jól tudta, hogy Tiberius mennyire kényes a béke fenntartására. Nem sokkal az incidens után azonban ismét sikerült kivívnia a zsidók haragját, mert elrendelte, hogy a Szentély városában, Jeruzsálemben is állítsák fel a császár ezüstözött szobrait annak ellenére, hogy a zsidó vallás kifejezetten tiltotta a "faragott képeket". 

Pilátusnak a legfőbb zsidó vallási elöljárókat tömörítő Nagytanáccsal, a Szanhedrinnel sem volt felhőtlen a kapcsolata, 

a Nagytanács vezetőjével, Kajafás főpappal pedig kifejezetten hűvös viszonyt ápolt. Róma, amely általános türelmet tanúsított a birodalom népeinek vallásaival szemben, a Nagytanácsnak is teljesen szabad kezet hagyott a vallási törvényeken alapuló ítélkezésben egyetlen megszorítással; a Szanhedrinn által kiszabott halálbüntetés csak a prokurátor jóváhagyásával emelkedhetett jogerőre és válhatott végrehajthatóvá.

Kajafás indítványára Jézust istenkáromlás vádjával a Nagytanács halálra ítélte     Fotó: Gelovenleren

Pilátus prokurátorsága idején egy új tanító bukkant fel Júdeában, a názáreti Jézus, aki a szeretet erejéről és a lelkekben lakozó isten országáról prédikált.

A názáreti tanításának és csodatételeinek híre viharos gyorsasággal terjedt szerte a tartományban, akit egyre nagyobb tömeg követett azt hirdetve, hogy ő az Emberfia, a Messiás. A Nagytanács főpapjait növekvő aggodalommal töltötte el Jézus megjelenés, akiben a saját hatalmukat, illetve a befolyásukat fenyegető veszélyes felforgatót láttak. Éppen ezért amikor Jézus virágvasárnap a követőivel együtt bevonult Jeruzsálembe a Szanhedrinn elhatározta, hogy elfogják és a Nagytanács elé állítják istenkáromlás vádjával. 

Virágvasárnapkor Jézus és tantíványai bevonultak Jetruzsálembe      Fotó: YouTube

Nagycsütörtök napján az áruló tanítvány, iskarióti Júdás segítségével rajta is ütöttek a getsemáni kertben, ahonnan a Szanhedrinn elé hurcolták. Miután Kajafás kérdésére, miszerint ő-e Isten fia Jézus igennel válaszolt, a főpap megtépte ruháját, az indítványára pedig a Nagytanács - Annás főpap egyetlen ellenszavazatával-, istenkáromlás miatt halálra ítélte.

Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába

A kiszabott halálos ítélet miatt azonban a Nagytanácsnak a római prokurátorhoz, Quintus Pontius Pilatushoz kellett fordulnia a verdikt megerősítéséért. Ezért másnap, Nagypénteken a fogoly Jézust a helytartói palotába vitték és azt követelték a prokurátortól, hogy hagyja helyben a Szanhedrinn ítéletét. 

Pilátus Jézus kikérdezése után azonban arra jutott, hogy mindenben ártatlan az elé állított fogoly, ezért közölte Kajafással, hogy nem hajlandó jóváhagyni a Nagytanács halálos ítéletét. 

Még Jézus kihallgatása közben küldönc érkezett sietve Pilátushoz és átnyújtotta neki felesége rövid írásos üzenetét. Máté evangéliuma szerint ez állt a prokurátor feleségének üzenetében: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába" (Mt. 27,19). Kajafást és a főpapokat felháborította, hogy a prokurátor Jézust ártatlannak minősítve megtagadta a halálos ítélet jogerőre emelését. 

Jézus a szeretet és a lelkekben élő Isten országáról prédikált    Fotó: Wikimedia Commons

A helytartó ezért úgy próbálta megmenteni Jézus életét, hogy felajánlotta a rablógyilkosságért elítélt Barabás halálos verdiktjének megerősítését, Jézus szabadságáért cserébe. A helytartói palota előtt összeverbuválódott és felheccelt tömeg lármázását kihasználva ekkor Kajafás félreérthetetlenül megfenyegette a prokurátort: "Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja" (János evangéliuma, Jn. 19,12). E fenyegetés és a tömeg lázongó hangulatának hatására Quintus Pontius Pilatus - aki meg volt győződve Jézus ártatlanságáról-, a nyomásnak engedve helybenhagyta a názáreti halálos ítéletét. Máté evangéliuma minderről így ír:  "Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!" (Mt. 27,24) Az újszövetségi  kanonizált evangéliumok kivétel nélkül azt sugallják, hogy a prokurátor Jézust a jobb meggyőződése ellenére, politikai okokból, illetve a főpapok és a lázongó tömeg nyomására ítélte "Ibis ad curcem", vagyis kereszthalálra.

Száműzetésben végezte Júdea ötödik prokurátora

Pilatus későbbi sorsáról is csak kevés forrás maradt fenn. Az újszövetségi evangéliumokon kívül a júdeai prokurátorról a romanizált zsidó történetíró, Josephus Flavius ugyanúgy megemlékezik mint a római Cornelius Tacitus, valamint Alexandiai Philón görög historikus. Tacitus híres Annales című történeti munkájának XV. könyvében ekként örökíti meg Pilatus emlékét: "Krisztust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette." 

Jézus Krisztus a Golgotán (Munkácsy Mihály festménye)       Fotó: Elter Tamás

Kr. u. 36-ban egy népámító önjelölt látnok elhitette a szamaritánusokkal, hogy Garizim hegyén megtalálhatják azokat a szent edényeket, amiket annak idején még Mózes rejtett el ott. Az álpróféta hírétől felajzott szamaritánusok nagy tömegben indultak a hegyhez, akik közül többen is fegyvert viseltek. A vonuló szamaritánusok híre a helytartói palotába is eljutott, a prokurátor pedig lázadástól tartva a legionáriusaival kíméletlenül szétverette az ellenséges szándék nélkül gyülekező tömeget. 

A sok áldozat, köztük ártatlan nők és gyermekek halála miatt a szamaritánusok elöljárói panaszt nyújtottak be Pilatus közvetlen feletteséhez, 

Lucius Vitellius szíriai prokonzulhoz. Mivel már ezt megelőzően is több panasz érkezett a júdeai prokurátorra, Vitellius az egyik legátusát, Marcellust küldte Júdeába az eset alapos kivizsgálására. Marcellus jelentése alapján a szíriai prokonzul azt tanácsolta Pilátusnak, hogy menjen Rómába, és személyesen tisztázza magát a császár előtt.

Pilátus és Jézus     Fotó: Wikimedia Commons

 A bukott júdeai prokurátornak azonban már nem adatott meg a lehetőség tettei kimagyarázására, mivel a Rómába vezető hajóútja alatt Tiberius meghalt. Arról már nem szól a fáma, hogy a császári trónon  Tiberiust követő hírhedt új princeps, Gaius, vagy közismert nevén Caligula tett-e bármit is Pilatus ügyében, ami viszont történelmi tény, hogy két évvel később, Kr. u. 38-ban Quintus Pontius Pilatus Júdea  ötödik volt római prokurátora galliai száműzetésben hunyta le örökre szemét. Pilatus sorsa és személye számos művészt megihletett, köztük Mikhail Bulgakov orosz írót is, akinek világhírű "A Mester és Margarita" című regénye azzal fejeződik be, hogy a prokurátor Jézussal diskurál odafenn, az örökkévalóság halhatatlanságában.

Quintus Pontius Pilatus római prokurátor:

• Júdea provincia ötödik helytartója volt,
• helytartósága idején szenvedett kereszthalált Jézus Krisztus,
• Kr. u. 36-ban elmozdították hivatalából és száműzetésben halt meg.