Aba Sámuel és Árpád-házi uralkodóink belső-ázsiai gyökerekkel rendelkeznek a legújabb kutatási eredmények szerint. Így a genetikai rokonság a belső-ázsiai hunokig vezethető vissza.

Aba Sámuel csontjai épségben megmaradtak
Abasáron Aba Sámuel 1044-ben bencés monostort alapított és oda is temetkezett. Leszármazottai egészen 1522-ig szintén ide temetkeztek. Az Abasáron előkerült csontleletek vizsgálatának új eredményei a régészet és az archeogenetika együttműködésének köszönhetők. Már Kézai Simon krónikásunk is Attila leszármazottjának tekintette Aba Sámuelt, így különösen izgalmas, hogy ez az állítás most a tudomány módszerével beigazolódni látszik.

Mivel Szent István fia, Szent Imre herceg 1031-ben vadászbalesetben meghalt, így államalapító királyunknak gondoskodnia kellett az utódlásról. Két elv között választhatott: a szeniorátus szerint az Árpád-ház legidősebb tagja követte volna, aki Vazul volt. Szent István viszont joggal tartott attól, hogy Vazul visszatéríti az országot a pogányság útjára. Ma már nem egységes a történészek véleménye abban, hogy István vakíttatta-e meg Vazult és ő öntetett-e forró ólmot a fülébe, vagy pedig összeesküvők. Mindenesetre a merénylet megtörtént, és Vazul fiai – András, Béla, Levent– külföldre menekültek. Így végül Szent István lánytestvérének fiát, Orseolo Pétert választotta utódjául.
Orseolo Péter nem tudott beilleszkedni
Péter Velencében nőtt fel, így amikor 1038-ban Magyarországra került, idegen volt számára a környezet. „Fecske módra csacsogó olaszokkal és vadállati módra üvöltő németekkel” vette magát körül – írta Orseolo Péterről a Képes Krónika. Mivel a magyarok érdekeit nem vette figyelembe és idegen érdekeket szolgált, ezért fellázadtak ellene és elűzték őt az országból. Ezt követően 1041-ben Aba Sámuelt választották meg királynak, akinek felesége Szent István leánytestvére volt. 990 körül született és 1010 körül már törzsfő volt. Miután megkoronázták, gyűlést tartott, amelyen Péter király rendeleteit visszavonta.

Orseoló Péter nem törődött bele bukásába és a németekhez fordult segítségért. III. Henrik többször is megtámadta az országot, és váltakozó sikerrel folytak a hadműveletek. Aba Sámuel hadserege az őt támogató közszabadokból állt, ütőképes, korszerű serege volt. Fennmaradt olyan történet is, hogy nagyon megbecsülte a katonáit, velük étkezett és lovagolt, nem nézte le őket.