Aba Sámuel és Árpád-házi uralkodóink belső-ázsiai gyökerekkel rendelkeznek a legújabb kutatási eredmények szerint. Így a genetikai rokonság a belső-ázsiai hunokig vezethető vissza.

Aba Sámuel csontjai épségben megmaradtak
Abasáron Aba Sámuel 1044-ben bencés monostort alapított és oda is temetkezett. Leszármazottai egészen 1522-ig szintén ide temetkeztek. Az Abasáron előkerült csontleletek vizsgálatának új eredményei a régészet és az archeogenetika együttműködésének köszönhetőek. Már Kézai Simon krónikásunk is Attila leszármazottjának tekintette Aba Sámuelt, így különösen izgalmas, hogy ez az állítás most a tudomány módszerével beigazolódni látszik.

Mivel Szent István fia, Szent Imre herceg 1031-ben vadászbalesetben meghalt, így államalapító királyunknak gondoskodnia kellett az utódlásról. Két elv között választhatott: a szeniorátus szerint az Árpád-ház legidősebb tagja követte volna, aki Vazul volt. Szent István viszont joggal tartott attól, hogy Vazul visszatéríti az országot a pogányság útjára. Ma már nem egységes a történészek véleménye abban, hogy István vakíttatta-e meg Vazult és ő öntetett-e forró ólmot a fülébe, vagy pedig összeesküvők. Mindenesetre a merénylet megtörtént és Vazul fiai- András, Béla, Levente- külföldre menekültek. Így végül Szent István lánytestvérének fiát, Orseolo Pétert választotta utódjául.
Orseolo Péter nem tudott beilleszkedni
Péter Velencében nőtt fel, így mikor 1038-ban Magyarországra került, idegen volt számára a környezet. „Fecske módra csacsogó olaszokkal és vadállati módra üvöltő németekkel” vette magát körü l-írta Orseolo Péterről a Képes Krónika. Mivel a magyarok érdekeit nem vette figyelembe, és idegen érdekeket szolgált, ezért fellázadtak ellene és elűzték őt az országból. Ezt követően 1041-ben Aba Sámuelt választoták meg királynak, azt a magyar előkelőt , akinek felesége Szent István leánytestvére volt. 990 körül született és 1010 körül már törzsfő volt. Miután megkoronázták gyűlést tartott, amelyen Péter király rendelteit visszavonta.