Az ítélet és a kivégzés
A halálos ítéletet 1826. március 20-án mondták ki. Eszerint „akasztás és elégetés” várt rá, vagyonelkobzással. A rituális égetést festett lángokkal helyettesítették: a holttestet egy lángokkal díszített hordóba tették.

Ripoll nem kapott védelmet, ügyvédet, sem felülvizsgálati lehetőséget. Még az apostoli nuncius is XII. Leó pápához fordult, hangsúlyozva: a vádak írástudatlan szomszédoktól származnak, miközben a tanítóról számos jó tanúságtétel létezett.

Ripoll 1826. július 31-én egy szamár hátán vonult a vesztőhelyre.
A tömeg szidalmazta és kövekkel dobálta.
A kivégzés után testét a festett hordóban a folyóba dobták, majd profán helyen temették el. Ripoll mindössze 48 éves volt. A kivégzés óriási felháborodást váltott ki Európában. VII. Ferdinánd király dühös volt, mert a törvény szerint az ő jóváhagyása kellett volna az ítélethez, de a végrehajtás enélkül történt. A hivatalos spanyol lapok nem számoltak be az esetről, ám a közvélemény tiltakozása erős volt.

Ripoll halála után Spanyolországban soha többé nem végeztek ki senkit vallási okokból. A Juntas de Fét 1834-ben megszüntették.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!