A vallási üldöztetés utolsó áldozata
„A vallási és politikai őrjöngés áldozata” – így jellemezte a La Iberia 1864-ben Cayetano Ripollt, a tanítót és a függetlenségi háború veteránját. Negyven évvel korábban vallási nézetei miatt akasztották fel Valenciában. Ő volt az utolsó ember Spanyolország történetében, akit eretnekség miatt kivégeztek, akkor, amikor az inkvizíció hivatalosan már megszűnt.
A lap három oldalon bírálta az ítéletet, megjegyezve: „Senki sem értette, hogyan lehet egy becsületes ember életét elvenni vallásról szóló szavak miatt, amikor bűnözők, tolvajok és gyilkosok szabadon káromkodnak.” Az inkvizíciót többször is eltörölték, először 1812-ben a cádizi Cortesben, majd 1820-ban a Liberális Triennium idején. Az abszolutizmus 1823-as visszatérésével azonban újra erősödött a vallási elnyomás.
A megszüntetett inkvizíció helyét a Juntas de Fe vette át – látszólag modern intézmény, valójában ugyanazt a szerepet töltötte be.
Ezért tekintik Ripollt gyakran még mindig az inkvizíció utolsó áldozatának,
noha helyesebb: ő volt az utolsó, akit vallási bűncselekmény miatt halálra ítéltek.
A tanító letartóztatása
Ripoll gyermekként és fiatalon hűséges katolikus volt Solsonában (Lérida). A függetlenségi háborúban gyalogos katonaként szolgált, Franciaországban fogságba is esett. Ott találkozott a kvékerekkel és a protestantizmussal, később a deizmushoz csatlakozott. 1824-ben Ruzafában, ahol tanítóként dolgozott, egy nő feljelentette: nem vitte tanítványait misére, nem térdelt le a szentség előtt, és óráin az „Ave María purísima” helyett a „Dicsértessék az Isten” kifejezést használta. Ez elegendő ok volt a letartóztatására.
A börtönben két évig raboskodott. Teológusok és katekéták sorra próbálták visszatéríteni a katolikus hithez – fenyegetésekkel is –, de Ripoll hajthatatlan maradt. Saját nyilatkozatai alapján bűnösnek találták eretnekségben.
A La Iberia később így emlékezett rá: „Szelídsége és gondossága a tanításban rendkívüli volt. A parasztgyermekeket ingyen tanította, és életét az emberiség szolgálatának szentelte.” Börtönben is segítette rabtársait: megosztotta velük a saját ételét, ruháját, és mindenki tisztelte jóságáért.
