1486-ban Kolumbusz tervét még elutasították.
Deza azonban kitartott mellette, és a salamancai vitákban a tudomány és a hit oldaláról is védte az elképzelést.
A domonkos közvetítése révén Kolumbusz ismét kapcsolatba kerülhetett a királyi udvarral. Granada 1492-es eleste után – amikor a katolikus uralkodók végre figyelmet fordíthattak az új vállalkozásokra – Deza már elvetette a magot. Hatása nélkül nem született volna meg a Santa Fe-i kapituláció, amely engedélyezte az Atlanti-óceáni expedíciót. (A Santa Fe-i kapituláció: Kolumbusz és a spanyol korona szerződése 1492-ben, amely engedélyezte és finanszírozta Kolumbusz nyugati expedícióját.)
Az elfeledett hős öröksége
A 16. század elején és a későbbi évszázadokban több történész – köztük Antonio de Remesal és Washington Irving – újra felfedezte Diego de Deza döntő szerepét. Remesal 1619-ben így írt róla: „A San Esteban-i szerzetesek közül Diego de Deza volt az, aki a leghatározottabban támogatta Kolumbuszt a király és a királyné előtt.” Kolumbusz pedig haláláig hálás maradt barátjának.
1492 áprilisában, a Santa Fe-i szerződés aláírásával minden készen állt. Kolumbusz hajói – a Niña, a Pinta és a Santa María – kifutottak, és megváltoztatták a történelem menetét. De a háttérben ott állt egy néma hős, Diego de Deza, a domonkos, aki hitt a lehetetlenben – és ezzel elindította a világ új korszakát.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!