Alternatív magyarázat a „nagy csendre”
A Drake-egyenlettel – a Tejútrendszerben található rádiójelek sugárzására képes civilizációk számát becslő képlettel – végzett számítások arra utalnak, hogy jó néhány fejlett idegen életformának léteznie kell. Ráadásul, az asztrofizikusok azt feltételezték, hogy csillagászati mércével számítva viszonylag rövid idő alatt el is terjednek a fejlett civilizációk az egész galaxisban.
Ha így lenne, az emberiségnek már régen érzékelnie kellett volna a létezésüket.
A tudósok számos különböző hipotézist állítottak fel, hogy megmagyarázzák a „nagy csendet”. Talán az intelligens földönkívüliek túl fejlettek ahhoz, hogy az emberiség észlelje őket, vagy úgy döntöttek, hogy távol maradnak a Földtől? Netán mégiscsak egyedül vagyunk a galaxisban? Vagy pesszimistán: minden kellően fejlett civilizáció végül elpusztítja magát?
Robin Corbet számára ezek a lehetőségek szélsőségesnek tűntek, ezért úgy döntött, hogy más kérdést tesz fel. Mi van, ha a civilizációknak van természetes technológiai korlátjuk, ami megakadályozza őket abban, hogy kimutatható jeleket hozzanak létre, vagy hogy minket észleljenek?
A galaxis unalmasabb, mint gondolnánk
Hipotézise szerint az emberiség a technológiai fejlődés felső határának közelében lehet. Az idegen civilizációk pedig szintén csak hasonló szintre juthatnak, azaz soha nem érhetnek elég magasra ahhoz, hogy könnyen észlelhessenek másokat vagy kapcsolatba léphessenek velük.
Azt sugallja, hogy az idegen társadalmak nem hatalmas űrstruktúrákat építenek, és nem is utaznak fénysebességgel. Ehelyett valószínűleg nagyon is hasonlítanak ránk – és ugyanolyan korlátozottak a lehetőségeik, hogy másokra találjanak a galaxisban. És így is maradnak, egy ponton túl elveszítve érdeklődésüket a kozmosz felfedezése iránt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!