Hol vannak az idegenek? A Földön ragadtak, mint mi

Egy asztrofizikus érdekes választ adott a kérdésre, hogy az emberiség miért nem bukkant eddig földönkívüli civilizációk nyomára.

Forrás: Shutterstock

1950-ben a híres asztrofizikus, Enrico Fermi, egy kötetlen ebéd során mélyreható kérdést tett fel kollégáinak: „Hol van mindenki?” (Where is everybody?). Azaz, hol vannak a világegyetem többi lakói? Más szóval, ha rendkívül nagy a valószínűsége, hogy sok fejlett földönkívüli civilizáció létezik, miért nem találtunk bizonyítékot rá?

A Fermi-paradoxon szerint – tekintettel az univerzum óriási méretére és korára, valamint a csillagok és bolygók hatalmas számára, és feltételezve, hogy az élet kialakulása és az intelligens civilizációk felemelkedése nem egyedi esemény a Földön – minden statisztikai becslés szerint a világegyetemben számos fejlett földönkívüli civilizációnak kell léteznie. Ilyen civilizációk pedig képesek galaktikus léptékű kommunikációra, és ezt az idők folyamán már meg is kellett volna tenniük.

Mégsem tették. Semmiféle meggyőző bizonyítékot nem találunk – sem látogatás, sem kommunikáció, sem érzékelhető technológiák formájában – fejlett idegen civilizációk létezésére.

A földönkívüli intelligencia (Search for Extraterrestrial Intelligence, SETI) utáni kutatás a „technoszignatúrák” felderítésére összpontosít. A fejlett civilizációk nagy teljesítményű lézerjeladók építésével hirdetnék létezésüket, amelyeket a miénkhez hasonló távoli bolygókról is észre lehetne venni. Robotszondákat küldenének a galaxisba, vagy hatalmas építményeket építhetnének az űrben, hogy felhasználják csillaguk energiáját. Akár más bolygókat is meglátogathatnának, vagy különféle tárgyakat szórhatnának szét a galaxisban. Mindezekkel láthatóvá tehetnék magukat.

Fotó: Shutterstock

A Fermi-paradoxon megfejthetetlen rejtélyként foglalkoztatja a kutatókat. Új tanulmányában figyelemre méltó választ ad a kérdésre Robin Cordet asztrofizikus, a Marylandi Egyetem és a NASA Goddard Űrközpont vezető kutatója. Cordet – saját fogalmazása szerint – „radikálisan hétköznapian” magyarázza az „univerzum hallgatását”.

Azt állítja, a galaxisban bizonyára él kis számú idegen civilizáció, amelyek azonban nem sokkal lehetnek fejlettebbek a miénknél. Mivel technológiájuk szintén korlátozott, egyik civilizáció sem képes érzékelni a másikat.

Véleményem szerint talán fejlettebbek, de nem sokkal jobban, mint mi. Akkora a különbség, mintha egy iPhone 42-esünk lenne az idei iPhone 17-es helyett

– mondja a The Guardiannek.

Alternatív magyarázat a „nagy csendre”

A Drake-egyenlettel – a Tejútrendszerben található rádiójelek sugárzására képes civilizációk számát becslő képlettel – végzett számítások arra utalnak, hogy jó néhány fejlett idegen életformának léteznie kell. Ráadásul, az asztrofizikusok azt feltételezték, hogy csillagászati mércével számítva viszonylag rövid idő alatt el is terjednek a fejlett civilizációk az egész galaxisban.

Ha így lenne, az emberiségnek már régen érzékelnie kellett volna a létezésüket.

A tudósok számos különböző hipotézist állítottak fel, hogy megmagyarázzák a „nagy csendet”. Talán az intelligens földönkívüliek túl fejlettek ahhoz, hogy az emberiség észlelje őket, vagy úgy döntöttek, hogy távol maradnak a Földtől? Netán mégiscsak egyedül vagyunk a galaxisban? Vagy pesszimistán: minden kellően fejlett civilizáció végül elpusztítja magát?

Robin Corbet számára ezek a lehetőségek szélsőségesnek tűntek, ezért úgy döntött, hogy más kérdést tesz fel. Mi van, ha a civilizációknak van természetes technológiai korlátjuk, ami megakadályozza őket abban, hogy kimutatható jeleket hozzanak létre, vagy hogy minket észleljenek?

A galaxis unalmasabb, mint gondolnánk

Hipotézise szerint az emberiség a technológiai fejlődés felső határának közelében lehet. Az idegen civilizációk pedig szintén csak hasonló szintre juthatnak, azaz soha nem érhetnek elég magasra ahhoz, hogy könnyen észlelhessenek másokat vagy kapcsolatba léphessenek velük.

Azt sugallja, hogy az idegen társadalmak nem hatalmas űrstruktúrákat építenek, és nem is utaznak fénysebességgel. Ehelyett valószínűleg nagyon is hasonlítanak ránk – és ugyanolyan korlátozottak a lehetőségeik, hogy másokra találjanak a galaxisban. És így is maradnak, egy ponton túl elveszítve érdeklődésüket a kozmosz felfedezése iránt.

Ez nem jelenti azt, hogy soha nem fogunk földönkívüli civilizációra utaló bizonyítékokat találni. Tanulmányában Corbet kifejti, hogy talán egy ilyen felfedezés „nem lehet túl messze”, ha a rádióteleszkópjaink tovább fejlődnek.