Azok a civilek, akik nem ugrottak, sokszor kényszerrel haltak meg: házaikba zárták őket, majd gránátokat dobtak közéjük. A japán hadsereg a „becsület” nevében szinte a teljes lakosságot elpusztította.
A japán katonai vezetők utolsó napjai
A japán parancsnokok is sorra követték a bushido elvét: Nagumo admirális július 6-án, Saito Josicugu altábornagy négy nappal később vetett véget életének.
A katonákhoz intézett utolsó szavaik a halálra buzdították a túlélőket, miközben a szövetségesek már átvették az uralmat a sziget fölött.
Guy Gabaldon amerikai tengerészgyalogos azonban más utat választott: japánul beszélt, és több mint ezer civilt győzött meg arról, hogy az amerikaiak nem ellenségek. Embermentő tettei miatt később „Saipan hőse” néven emlegették.
Saipan öröksége
A saipani hadművelet 1944. július 9-én zárult le, amikor teljesen az amerikaiak birtokába került a szigetet. A harcokban mintegy 30 ezer japán vesztette életét, közülük több mint kilencezer civil öngyilkosságot követett el. A Marpi Point és a Banzai-szikla azóta is emlékhely, ahol a látogatók csendben hajtanak fejet az áldozatok emléke előtt.
A hadművelet után Guam és Tinian is amerikai kézre került. Utóbbi szigeten épült az a repülőtér, ahonnan felszálltak a Hirosimát és Nagaszakit elpusztító B–29-es bombázók. A Saipan feletti győzelem így közvetlenül vezetett a háború lezárásához és Japán kapitulációjához.
A saipani partra szállás nemcsak katonai diadal volt, hanem a háború egyik legsötétebb fejezete is. A civil lakosság tömeges halála a propaganda, a félelem és a becsületkódex torz örökségének tragikus következménye lett. A történelem e fejezetét ma is ritkán idézik fel – pedig a csendes-óceáni háború valódi arcát talán itt láthatjuk a legközvetlenebbül.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!