Taksony fejedelem 931 körül született és 973 körül hunyt el. Nagyapjához, Árpádhoz képest rövid élet jutott osztályrészéül, bár ez abban a korban átlagosan hosszú életnek számított.
Taksony dús oroszlánsörényű fejedelem volt
Taksony szép, nagy szemű, fekete hajú, kemény kötésű férfi volt, haja dús, mint az oroszlán sörénye – írta róla Horváth Mihály történész a Magyarország történelme 1. kötetében. Édesapja, Zolta még életében átadta neki a fejedelmi trónt. A korabeli források gyakrabban a kalandozó hadvezéreket említik, ritkábban a fejedelmet, ez arra utalhat, hogy átmenetileg meggyengült a fejedelmi hatalom.
Egy fontos forrás, Liutprand cremonai püspök tudósít Taksony sikeres hadjáratáról 947-ben, amikor Berengár királyt arra kényszerítette, hogy tíz mérő aranypénz hadisarcot fizessen neki.
A király a sarcot úgy teremtette elő, hogy az egyháziaktól és a szegényektől összegyűjtött pénzt adta Taksonynak. 948-ban Henriktől Bajoroszágban vereséget szenvedett. Henrik akkor átlépte a magyar határt és magyar előkelőket is foglyul ejtett.
Taksony nem volt ott Augsburgnál
A következő években Taksony nem vett részt a kalandozásokban, Bulcsú és Lehel vezette a seregeket. Ez abból a szempontból szerencsés döntés volt, hogy így nem vett részt az Augsburg melletti, Lech mezei csatában sem 955-ben.
Így a katasztrofális vereség után is a magyarok eszes és talpraesett vezetője maradhatott.
Taksony úgy próbálta orvosolni a kialakult válságos helyzetet mivel a kalandozások kora véget ért, és az országnak megfelelő katonai erőre és védelemre volt szüksége, hogy besenyőket és bolgárokat telepített le. E vállalkozások közül a bolgárok betelepítése és részbeni beolvasztása volt sikeresebb. Bille és Bakocsa bolgár testvéreknek adta Pest városát azzal a feltétellel, hogy a letelepedett nép kétharmadának várjobbágyként kell védenie Pestet. Tehát támadás esetén akár életüket is kötelesek voltak feláldozni a terület védelméért. A másik bolgár csoportot Hetény vezette és ők a temesi tartományban telepedtek le.
