San José: mesés kincseket rejt a hajóroncsok Szent Grálja

Több mint háromszáz évvel a felbecsülhetetlen értékű kincsekkel mélybe süllyedt spanyol vitorlás hajótörése után elkezdték a felszínre emelni a világtenger mindeddig ismert legjelentősebb aranyleletét. A hajótörések Szent Gráljaként is emlegetett San José roncsát már régóta keresték a kincsvadászok, sokáig eredménytelenül; csak 2015-ben sikerült pontosan beazonosítani a 18. század elején bekövetkezett hajótörés helyszínét. A becslések szerint egykor– mai árfolyamon számítva - csaknem 17 milliárd dollár értékű aranyat szállító vitorlás roncsának feltárását azonban komolyan megnehezítette, hogy a San José maradványai a hagyományos búvártechnikával elérhetetlen mélységben, 600 méter mélyen fekszenek a Karib-tenger hullámsírjában.

Mesés kincseket rejthet a mélybe süllyedt spanyol vitorlás roncsa Fotó: War History Online

A San José vitorlás 1708-ban a kolumbiai kikötőváros, Cartagena partjai közelében süllyedt a mélybe egy tengeri rajtaütés során, miközben Spanyolország felé hajózott. Sokáig tűnt úgy, hogy a spanyol „kincses gálya” a fedélzetén szállított elképesztő értékű kincsekkel együtt örökre elveszett.

A San José pusztulása egy korabeli festményen  Fotó: Samuel Scott / Wikimedia Commons

San José: a roncskutató kincsvadászok misztikus Szent Grálja

A tengeri leletmentések izgalmas történetében új fejezetet nyit a hajótörések Szent Gráljának, a San José első leleteinek több mint háromszáz év elteltével való felszínre emelése. A hajóról eddig előkerült kincsek között aranypénzek, finom porcelándarabok és egy hatalmas ágyú is található, amely úgy néz ki, mintha egyenesen egy kalózmeséből lépett volna elő – írja a nemrég elkezdett leletmentésről az Ilf Science tudományos hírportál. A felbecsülhetetlen értékű leleteket egy kalandos kutatási projekt során fedezték fel a San José, a spanyol haditengerészet 1708-ban elsüllyedt óriási gályájának roncsában. 

A San José a spanyol örökösödési háború idején süllyedt el, amikor rajtaütöttek a brit haditengerészet egységei  Fotó: The Times

A vitorlás maradványai a Karib-tenger 600 méteres mélységében fekszenek, nem messze Kolumbia partjaitól. 

A pontos helyszín állítólag szigorúan őrzött titok – mégpedig jó okkal –, mivel egyes szakértők megközelítőleg 17 milliárd dollár értékűre becsülik a San José aranyból, ezüstből és smaragdból álló egykori rakományának értékét. Amikor hosszas kutatómunka eredményeként 2015-ben sikerült azonosítani a San José roncsát, több ország, így köztük Kolumbia, Spanyolország, egyes őslakos indián csoportok és tengeri leletmentő vállalkozások egyaránt bejelentették igényüket a rendkívül nagy értékű rakomány tulajdonjogának megszerzésére. E viták lezárása után a kolumbiai kormány 2024-ben elkezdte a hajóroncs teljes körű feltárását a „San José szíve felé” elnevezésű projekt keretében .

Spanyol aranydukátok  Fotó: The Jeweller Blog

Tudósokkal és tengeri régészekkel együttműködve távirányítású tengeralattjárókat küldtek a víz alatti helyszínre, a kutatás pedig megerősítette a legendás aranykincs létezését; a távirányítású merülőeszközökkel készített felvételeken ugyanis rengeteg, a tengeraljzaton fekvő arany pénzérme látszik.

A kutatás elkezdődött, de az illetékesek egyelőre hallgatnak a mesés kincsről

A projekt második fázisa is elkezdődött, amelyben a komoly régészeti értéket jelentő tárgyak feltárását és közvetlen elemzését fogják elvégezni. A csapat bejelentette, hogy eddig öt tárgyat sikerült kiemelni a nagy mélységben fekvő roncsból: egy nagy ágyút, egy gyönyörűen díszített porceláncsészét és három macuquinát (a spanyol Amerikában használt pénzérmét). A kutatók alaposan tanulmányozni fogják ezeket a tárgyakat, különféle technikákat alkalmazva, hogy felfedjék, hogyan és mikor készültek. Remélik, hogy ebből információkat kapnak a korabeli gyártási technológiákról és az amerikai spanyol gyarmatosítás idején használt kereskedelmi útvonalakról is. 

A San José orra 600 méteres mélységben  Fotó: Colombian Army

A kutatás azt is feltárhatja, hogyan és miért süllyedt el a San José. Az köztudott, hogy a San Josét a brit haditengerészet egyik köteléke támadta meg a spanyol örökösödési háború idején. Egy régóta fennálló elmélet szerint egy brit ágyúgolyó telibe találta a San José lőportárát, és az emiatt bekövetkezett robbanás végzett a hajóval, de ezt eddig még nem sikerült kategorikusan bizonyítani. „E történelmi esemény jól illusztrálja a kolumbiai állam technikai, szakmai és technológiai képességeinek megerősödését a víz alatti kulturális örökség védelme érdekében, ami a kolumbiai identitás és történelem fontos része” – kommentálta a San José most elkezdődött feltárását Yannai Kadamani Fonrodona, Kolumbia kulturális, művészeti és tudásügyi minisztere. 

A San José feltárását jelentősen megnehezíti a nagy mélység     Fotó: HANDOUT/Colombian General Maritime Directorate

A sok milliárd dollárt érő kincsekről egyelőre még sem a miniszter, sem pedig a kutatócsoport tagjai nem nyilatkoztak. 

Mivel gőzerővel folyik a leletmentés, a következő hónapokban remélhetően további híreket hallunk a San Joséról. A hatalmas értékű arany-, ezüst- és drágakőrakomány leletmentése azonban számos jogi kérdést is felvethet.

Kit illet meg egy régen elsüllyedt kincses gálya rakományának a tulajdonjoga?

Az úgynevezett hajómentési jognak többfajta értelmezése létezik. Az általánosan irányadó ökölszabály szerint ha az elsüllyedt hajó tulajdonosa a hajótörés időpontjától, illetve az arról való hivatalos tudomásszerzésétől számított tíz éven belül nem tesz semmit a roncs, illetve a rakomány felszínre emeléséért, tíz év eltelte után a roncs úgynevezett uratlan dologgá válik és a tulajdonjog a hajóroncs megtalálójára száll át. E viszonylag egyszerűnek látszó szabály azonban számos  jogi bonyodalmat okozó kérdést vethet fel. 

Ritka az olyan eset, amikor a hajónak és a rakománynak is ugyanaz a személy a tulajdonosa. 

A kereskedelmi hajókon szállított rakomány ugyanis jellemzően több, nemegyszer igen nagy számú tulajdonosé. A modern polgári időktől kezdve, amikor megjelentek az első nagy biztosítótársaságok, és a hajózási társaságoknál általánossá vált a rakomány biztosítása, hajótörés esetén, ha a biztosító megtérítette a kárt, ettől kezdve őt illette  a hajómentési jog is. 

Aranydukátok a San José roncsában   Fotó:  Ariza et al/ARC-DIMAR 

Amennyiben nem nemzetközi vizeken süllyed el egy hajó, a hajómentésre annak az országnak a jogszabályai az irányadók, amelynek felségvizén a jármű elsüllyedt. 

De az sem egyszerűen eldönthető egyes esetekben, hogy a hajótörés nemzetközi vagy egy adott állam felségvizein történt-e. 

A nemzetközi jog általánosságban 12,5 tengeri mérföldben határozza meg a nemzeti felségvizek parttól számított határát, ám vannak országok, amelyek ezt a szabályt mellőzve jóval távolabbra tolják ki a saját felségvizeik határát.

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 2001-ben alkotta meg a víz alatti kulturális örökségről szóló nemzetközi egyezményt, ami három generális alapelvre épül. Először is, az egyezmény a hajóroncsokat elhagyott dologként (res derelictus) definiálja, hogy mellőzhetőek legyenek a tulajdonjogi kérdésekkel kapcsolatos viták. Másodszor a parti állam joghatóságát 200 tengeri mérföldre terjeszti ki, de kizárólag csak a víz alatti kulturális örökség védelmével kapcsolatban. Harmadszor pedig kimondja, hogy az államoknak tartózkodniuk kell a zsákmányolás jogának alkalmazásától a hajóroncsokkal kapcsolatban felmerülő jogvitáik során.

De akad olyan jogértelmezés, ami egyenesen megkérdőjelezi a hajómentési jog általános szabályának érvényességét arra a régi, a római jogból ismert és a modern polgári törvénykönyvekben is szereplő szabályra hivatkozva, miszerint a tulajdonjogi igények nem évülnek el, ezért a tulajdonjog időkorlát nélkül érvényesíthető.

Voltak, akik pórul jártak, és voltak, akik milliárdosok lettek

Ez utóbbi értelmezés érvényességére már született bírósági precedens is, egy amerikai roncskutató társaság, valamint a spanyol állam közötti perben. A kincsvadászok hosszas kutatómunka eredményeként Florida közelében felfedeztek egy még a 16. században elsüllyedt spanyol gályát, amelyről – mai árfolyamon számítva – 500 millió dollár értékű arany- és ezüstkincset hoztak a felszínre. 

A tenger mélye rengeteg kincset rejt   Fotó: lovemoney.com

Az amerikai magáncéget Spanyolország perelte be arra hivatkozva, hogy a gálya, illetve az elsüllyedt rakomány a Spanyol Királyság tulajdona, 

amelynek állami jogfolytonossága nem szűnt meg, így a tulajdonjog elévülhetetlensége miatt a felszínre hozott rakomány a spanyol államot illeti meg, a kincsvadász cég ezért csak a költségei megtérítésére és legfeljebb méltányos találói díjra tarthat igényt. A floridai kerületi bíróság a spanyol állam keresetének helyt adva precedensjelleggel ki is mondta, hogy a tulajdonjogi igények elévülhetetlensége miatt a felperesi kereset megalapozott. A professzionális roncskutatók a hajómentési joggal kapcsolatos eltérő jogértelmezések miatt éppen ezért követik azt a gyakorlatot, hogy még az érdemi kutatás megkezdése előtt koncessziós szerződést kötnek a jogutódokkal. 

A San José egyesek szerint a hajóroncsok Szent Grálja   Fotó: Live Science

E koncessziós szerződésekben előre lefektetik, hogy amennyiben sikerrel jár a roncskutató expedíció, milyen arányú részesedés illeti meg a kincsvadász céget, illetve a jogutódokat. A leghíresebb ilyen koncessziós megállapodáson alapuló kincsvadász vállalkozás a második világháború idején, 1942-ben a Barents-tengeren elsüllyedt brit cirkáló, a HMS Edinburgh leletmentése volt. A hadihajó 4,5 tonna összsúlyú színaranyat szállított titkos rakományként Murmanszk kikötőjéből Angliába, a Szovjetuniónak nyújtott brit hadianyag szállítások ellenértékeként. 

Az „aranycirkáló”, a HMS Edinburgh   Fotó: Royal Navy/Wikimedia Commons

A cirkálót a Medve-sziget térségében német rombolók támadták meg, ami az összecsapásban olyan súlyosan megsérült, hogy a rakományával együtt a mélybe süllyedt. Mielőtt Keith Jessop, a híres angol kincsvadász cége felfedezte volna a HMS Edinburgh roncsát, kétoldalú szerződést kötött a brit és a szovjet kormány képviselőivel, amelyben megállapodtak, hogy Jessop cége kizárólag a saját költségére és kockázatára végezheti a kutatást, siker esetében azonban a megtalált aranykincs 60 százalék a Jessop Marine Ltd.-t, 20-20 százaléka pedig a brit, illetve a szovjet kormányt illeti meg. 

A sikeres kincsvadász, Keith Jessop  Sztálin megtalált aranyával  Fotó: Wikimedia Commons

Keit Jessop és búvárcsapata 1982 szeptemberében 34 kilogramm híján  szinte az egész, több mint négytonnányi aranyrakományt a felszínre hozta.

A San José vitorlás:

• egy 1708-ban elsüllyedt spanyol gálya volt,
• amelynek roncsán a becslések szerint 17 milliárd dollár értékű aranykincs rejtőzik,
• a roncsot 2015-ben fedezték fel a Karib-tengeren 600 méteres mélységben,
• és most kezdték el a leletmentést.