A mérnökök folyamatos javításokra kényszerültek, de a problémák nem szűntek meg. Minél mélyebbre ástak, annál gyorsabban vált világossá, hogy a jég nem passzív közeg, hanem aktív ellenfél. A természet lassú, de következetes mozgása felülírta a katonai terveket.
Csendes kudarc
1966-ra a hadsereg belátta, hogy a Jégféreg projekt nem megvalósítható. A programot hivatalosan leállították, a Camp Centuryt elhagyták. A kivonulás gyors volt.
A reaktort leszerelték, de jelentős mennyiségű radioaktív hűtővíz, vegyi anyag és szennyvíz maradt a jég alatt.
Akkoriban úgy gondolták, hogy a jégtakaró örök, és mindent biztonságosan eltemet. Ez a feltételezés mára végzetesnek bizonyult.
Örökség a jég alatt
A globális felmelegedés hatására a grönlandi jégtakaró gyorsuló ütemben olvad. A Camp Centuryben hátrahagyott anyagok előbb-utóbb elérhetik a környezetet. A múlt titkos döntései így a jelen problémáivá váltak. A Jégféreg projekt ma már nem katonai tervként, hanem intő példaként él tovább: annak bizonyítékaként, hogy a technológiai fölénybe vetett hit nem helyettesítheti a természeti rendszerek megértését.
A Jégféreg projekt nem a Szovjetunió miatt bukott el. Nem politikai ellenállás, nem kémkedés és nem diplomáciai nyomás állította meg. A projektet a jég győzte le. Ez teszi a történetét különösen tanulságossá a 21. században, amikor egyre világosabbá válik, hogy a természet nem háttér, hanem aktív szereplője a történelemnek.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!