Ágyútűzben született a mentőszolgálat

A 18. század végének európai csatamezőin a sebesültek gyakran hosszú órákig, akár napokig ellátás nélkül maradtak, mert a hadseregeknek nem volt szervezett, azonnali sebesültszállító kapacitásuk, és az ellátást többnyire a harc után kezdték csak meg. Dominique Jean Larrey francia katonaorvos ezen változtatott, amikor a mentőszolgálat előképét jelentő rendszert kialakította, és a sürgősséget az ellátás központi szempontjai közé emelte.

A modern metőszolgálatok szervezeti alapjai a napóleoni háborúk idején alakultak ki Fotó: François Gérard Forrás: Wikimedia Commons

A sebesült, akinek minden perc számít

A korszak tapasztalata azt mutatta, hogy sok katona nem a sérülés súlyossága miatt halt meg, hanem azért, mert túl későn jutott ellátáshoz. A segítség időzítése esetleges volt, a sebesültszállítás pedig alkalmi megoldásokra épült. A gyors beavatkozás nem számított rendszerelvnek.

Dominique Jean Larrey francia katonaorvos egykorú  portréja   Fotó: Wikimedia Commons

Ebben a közegben dolgozott Dominique Jean Larrey, aki a francia forradalom és Napóleon hadjáratai során ugyanazzal a problémával találkozott újra és újra. A veszteségek jelentős része elkerülhető lett volna, ha a sebesültek hamarabb kapnak segítséget. Larrey felismerte, hogy ezen nem egyéni erőfeszítéssel, hanem a rendszer átalakításával lehet változtatni.

Mentőszolgálat a harc közben

Larrey nem várta meg a csata végét. Megszervezte a sebesültek elszállítását már az ütközet idején. Létrehozta az ambulance volante rendszerét, vagyis a mozgó mentőegységeket. Ezek a könnyű, gyors, lóvontatású járművek képesek voltak a sebesülteket a front mögé juttatni, miközben a harc még zajlott.

A változás lényege a gondolkodásmódban rejlett. 

Larrey működő rendszert épített, melyben kijelölt személyzet végezte a mentést, akiknek állandó felszerelésük volt. Az ellátás előre meghatározott rend szerint zajlott, a sebesültek sorrendjét a sürgősség határozta meg. 

Larrey volt az első, aki a sebesültek ellátásánál a sürgősségi beavatkozás elvét tette meg a legfőbb prioritásnak   Fotó: Robert Alexander Hillingford/Wikimedia Commons

Előnyt élveztek azok, akik azonnali beavatkozás nélkül meghaltak volna, de kezeléssel jó eséllyel megmenthetők; hátrébb kerülnek azok, akik stabil állapotban voltak, vagy akiknél a beavatkozás nem változtatott volna a kimenetelen. Ez a gyakorlat addig szokatlan volt a hadseregekben, ahol az ellátás sorrendjét a rang és a beosztás határozta meg.

Mentőszolgálat emberi alapon

Larrey az ellátás során nem tett különbséget saját és ellenséges katonák között. A sérülés súlyossága döntött. Ez elsősorban szakmai megfontolás volt, amely a túlélési esélyeket követte, nem politikai vagy katonai hovatartozást. Ezzel a gyakorlattal a mélyen humanista Larrey az orvosi etika olyan elveit alkalmazta a csatatéren, amelyek később a hadiorvoslás alapvetésévé váltak.

Wellington herceg, a waterloo-i győztes   Fotó:  Thomas Lawrence/Wikimedia Commons

Bár történeti tény nem támasztja alá, állítólag Waterloo-nál Wellington hercege parancsba adta, hogy ne lőjenek Larrey-re és mentőcsapataira, amikor látta őket dolgozni, és tisztelgés gyanánt levetette a kalapját.

I. Napóleon támogatása

I. Napóleon támogatta Larrey rendszerét, mert az kézzelfogható eredményeket hozott. A katonák tudták, hogy sebesülten nem maradnak ellátás nélkül. Ez csökkentette a bizonytalanságot és erősítette a hadsereg működőképességét és a lojalitást.

Napóleon megszemléli a gránátosait Jénánál   Fotó:  Horace Vernet/Wikimedia Commons

Larrey gyakorlata bebizonyította, hogy a gyors életmentés nem akadályozza a hadsereget, hanem hozzájárul a veszteségek mérsékléséhez.

A modern sürgősségi ellátás alapelvei

A csatatéren kialakított rendszer több alapelvet rögzített. Az ellátás a helyszínen kezdődik. A gyors szállítással időt nyernek. A sebesültek ellátási sorrendje a sürgősségi szempontokat követi, és azokat részesíti előnyben, akiknél az azonnali beavatkozás életet menthet. Ezek az elvek a 19. századi polgári mentés és a városi sürgősségi rendszerek kialakulására is hatással voltak, és máig meghatározzák a sürgősségi mentés logikáját.

A Grand Armée visszavonulása Moszkva alól   Fotó: Adolph Northen / Wikimedia Commons

Larrey neve ma kevéssé ismert, de az általa kialakított szemlélet tovább él a sürgősségi ellátás gyakorlatában. A modern mentőszolgálat nem egyetlen ember alkotása, de Larrey döntései kijelölték azt az irányt, amely mentén az életmentés szervezett feladattá vált.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.