Később Paul Duranddal együttműködve megalkotta a Durand–Sparrow-vakcinát.
A készítményt egészségügyi vészhelyzetekben alkalmazták, és emberek ezreit immunizálták vele. A Rickettsia nemzetségbe tartozó baktériumok tenyésztésében szerzett tapasztalatai hozzájárultak a törzsek izolálásához és a megelőzés fejlesztéséhez.
Hélène Sparrow Tunéziában és a háború árnyékában
Francia állampolgárként a tuniszi Pasteur Intézet laboratóriumát vezette. Vakcinákat fejlesztett, részt vett a BCG-oltás bevezetésében a tuberkulózis ellen, és kutatta az Afrikában előforduló visszatérő lázat.
A második világháború alatt Tunéziát bombázások érték. Sparrow háza menedéket adott lengyel dezertőröknek és a francia ellenállás tagjainak. Vendégei között szerepelt André Gide is. A veszély ellenére folytatta kutatásait és segítette a menekülőket.
A háború után európai és amerikai bakteriológusok tucatjait képezte. Tunéziában oltási programokat szervezett tuberkulózis és tífusz ellen. Még hatvanas éveiben is együttműködött az Egészségügyi Világszervezettel Etiópiában, ahol a tetvek és kullancsok által terjesztett lázas megbetegedéseket vizsgálta.
Hélène Sparrow öröksége
1961-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, de tudományos munkáját tovább folytatta. Második férje letartóztatása után Korzikára költözött. 1970-ben hunyt el. Százhat publikációt és több évtizedes kutatói pályát hagyott maga után. Nevét ma egyre többen ismerik.
Az Eiffel-toronyra felvésendő női tudósok között is felmerült a neve.
A gesztus túlmutat a szimbolikán. Hélène Sparrow a legsebezhetőbbek szolgálatába állította tudását, és ezzel életek ezreit mentette meg.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!