Friss kutatások egyes Nazca-vonalakat még régebbre kelteznek

A dél-perui Nazca és Palpa térségében a kutatók az elmúlt időszakban pontosabb radiokarbon-időrendet állítottak fel. Nem magukat a talajba rajzolt alakzatokat datálták, hanem a környezetükből származó szerves maradványokat. Karókat, faszenet, növényi maradványokat, temetkezések és települések rétegeit vizsgálták. Az eredmények alapján a Nazca-vonalakat nem egyetlen időszakban hozták létre, hanem egy hosszabb kulturális folyamat részei.

A Nazca-vonalak rejtélye már régóta foglalkoztatja a tudósokat Fotó: Paul Williams Forrás: Wikimedia Commons

Miért nehéz keltezni a Nazca-vonalakat?

A Nazca-vonalak a felszíni kövek eltávolításával készültek. A sötétebb kavicsréteg alól világosabb altalaj bukkant elő. A módszer tartós, de nem hagy maga után közvetlenül keltezhető anyagot. A radiokarbon-vizsgálat szerves maradványt igényel. A kutatók ezért a vonalakhoz kapcsolódó környezetet elemzik.

A legújabb kutatások szerinta Nazca-vonalak keletkezése sok évszázados periódust ölel fel   Fotó: Brattarb / Wikimedia Commons

A terepen talált fakarók, rituális helyszínek apró maradványai, közeli települések tűzhelyei és temetkezések szolgáltatják az adatokat. Ezekből lehet időablakot nyitni a Nazca-vonalak történetére.

Új radiokarbon-kép a Nazca-vonalak hátteréről

A legújabb radiokarbon-adatok alapján a rituális tájhasználat a dél-perui sivatagban már Kr. e. 400 körül megkezdődött a Paracas-kultúra hegyoldali, kisebb figuráival, majd a folyamat a klasszikus Nazca-korban, Kr. e. 100 és Kr. u. 400 között érte el csúcspontját a híres, síksági monumentális állatalakok és geometriai vonalak elkészítésével. 

A képen a „kezek” ábra és más egyéb vonalak láthatók   Fotó: Wikimedia Commons

Bár az új alakzatok létrehozása a Nazca-társadalom válságával, Kr. u. 650 körül gyakorlatilag lezárult, a meglévő helyszínek rituális látogatása és tisztelete egészen Kr. u. 1000-ig, a Wari-korszak végéig kimutatható maradt, 

így a geoglifák története egy több mint másfél évezredet átívelő, folyamatosan változó kulturális hagyományt tükröz.

Az új eredmények nem egyetlen szenzációs dátumot hoztak. Inkább sűrűbb mérési hálót eredményeztek a területen. Számos lelőhely mintái kerültek közös rendszerbe. Ez pontosítja a korábbi, főként kerámiastílusokra épülő kronológiát. 

                  Még most sem világos, hogy pontosan milyen célból születtek az óriási geoglifák                                      Fotó: Wikimedia Commons

A finomabb időrend azt jelzi, hogy a tér rituális használata már a klasszikus Nazca-kor előtt elkezdődhetett. 

A hegyoldalak kisebb figurái és jelei nem ugyanabba a történeti fázisba illeszkednek, mint a síkság monumentális vonalai. A radiokarbon-adatok alapján a különböző geoglifa-típusok nem egyszerre jelennek meg, és nem azonos funkcióval működnek. Egy fokozatos átmenet rajzolódik ki. A korábbi közösségek képi hagyományai lassan nagy léptékű tájrajzokká alakulnak. A Nazca-vonalak így egy hosszabb fejlődési ív csúcspontjaként értelmezhetők.

Mit változtat ez a Nazca-vonalak értelmezésén?

A pontosabb keltezés új kérdéseket vet fel. Nem az a fő kérdés, ki találta fel a vonalakat. Inkább az, kik használták és alakították át őket generációkon át. 

A korábbi magyarázatok gyakran egyetlen funkció köré épültek.

Naptár, csillagászati térkép, vízrituálé vagy zarándokút. Az új időrend óvatosságra int. A tájhasználat hosszú ideig tartott, és a társadalom közben változott. Egy korai hegyoldali jel más célt szolgálhatott, mint egy későbbi, síkságon futó kompozíció.

A kolibrinak elnevezett ábra   Fotó: Martin St-Amant  / Wikimedia Commons

A radiokarbon-adatok nem a jelentést mondják meg. Azt mutatják meg, mikor és milyen társadalmi környezetben létezett a rituális gyakorlat. Ez már elegendő ahhoz, hogy a Nazca-vonalakat többfunkciós, változó szerepű rendszerként lássuk.

Nazca-vonalak és az új felfedezések szerepe

Az utóbbi időszakban a kutatók számos új geoglifát azonosítottak a térségben. Ezek gyakran kisebbek és halványabbak. A terepen könnyű átsiklani felettük. Az új felfedezések bővítik a keltezhető környezet mintaszámát is.

A „pók” geoglifa   Fotó: Wikimedia Commons

Minél több a dokumentált helyszín, annál pontosabban lehet összevetni, melyik típus mikor és hol jelenik meg. Az új radiokarbon-időrend stabil keretet ad. A terepkutatás pedig részletekkel tölti meg ezt a keretet.

Mi következik a Nazca-vonalak kutatásában?

A következő lépés nem egy új, mindent megmagyarázó elmélet. A kutatók további célzott mintavételeket terveznek. Pontosabb térképezést végeznek. Összekapcsolják a keltezési adatokat a táj adottságaival és a régészeti leletanyaggal.

Az űrhajósként emlegetett furcsa ábra   Fotó: Wikimedia Commons/The Gimp

Ha ez a munka folytatódik, a Nazca-vonalak története egyre kevésbé misztikus és egyre inkább emberi lesz. Döntések, rítusok, ismétlések és változások rajzolódnak ki a sivatag felszínén.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.