Marcus Aurelius császár a Kárpát-medencében

Marcus Aurelius az öt jó császár egyike volt a történelmi hagyomány szerint. A filozófus császár uralkodásának idejében dúlt a véres markomann–szarmata háború a Duna mentén, Kr. u. 166 és 180 között.

Marcus Aurelius írja az Elmélkedéseket a Duna mentén

Marcus Aurelius a majdnem két évtizedig tartó küzdelemben, melyet a markomannok, kvádok és szarmaták ellen folytattak, gyakran tartózkodott Pannónia provincia területén.

Marcus Aurelius 

Marcus Aurelius, a kiváló uralkodó

Marcus Aurelius kiemelkedő az ókori római történelem császárnak számít: a Római Birodalmat stabilan, igazságosan és hatékonyan vezette Kr. u. 161 és 180 között. Uralkodása idején nemcsak a Duna menti háborúk dúltak, hanem az úgynevezett antoninusi pestis is. A filozófus császár  különlegessége, hogy nemcsak a birodalmat vezette, hanem megírta Elmélkedéseket is. 

Őszintén írt erkölcsről, önfegyelemről, emberségről. Kötelességtudó, fegyelmezett császár volt, aki nem élt vissza hatalmával és a közjóért munkálkodott. Igazán figyelemre méltó, hogy egy komoly felkészültséget igénylő, sztoikus filozófiai művet a hadi táborban, harcok közben írt meg, pedig ez a környezet nem volt alkalmas az elmélyült gondolkodásra. 

Szenzációs dunaszekcsői lelet

1974-ben Pécsett állították ki Marcus Aurelius bronzportréját, mely szenzációs leletnek számított akkoriban. A dunaszekcsői lelet épen maradt fenn. Dunaszekcső latin neve Lugio volt, és fontos szerepet töltött be a római határ, a limes védelmében. A római erődítményből figyelték a legionáriusok a Dunától keletre élő barbárok mozgását. Ezt az erődöt erősítette meg Marcus Aurelius, és valószínű ekkor keletkezhetett a szobor is – számolt be minderről a Tolna Megyei Néplap. 

A markomann–szarmata háború

A markomann–szarmata háború felemás eredménnyel zárult. A nagy markomann–szarmata háborúk Marcus Aurelius uralkodása alatt a Római Birodalom egyik legsúlyosabb válságát jelentették: a Duna-vidéken egyszerre több germán és szarmata nép indított pusztító támadásokat Pannonia és Dacia ellen, miközben járvány és belső gondok gyengítették Rómát. A harcok óriási emberveszteséggel jártak, a szarmaták – különösen a jazigok – kulcsszereplővé váltak, a térség népességmozgása felgyorsult, és bár Marcus Aurelius végül döntő győzelmeket aratott, sőt új provinciák (Marcomannia, Sarmatia) létrehozását tervezte, a háborúkat csak kényszerű békék zárták le. 

Marcus Aurelius harc közben

Halála előtt – amely feltehetően 180. március 17-én, Sirmium városában következett be – a császár azon gondolkodott, hogy a barbár népektől elfoglalt alföldi és felvidéki területeket új római provinciákká szervezi Sarmatia és Marcomannia néven. 

Ezzel azt akarta elérni, hogy a Római Birodalom uralma az egész Kárpát-medencére kiterjedjen – nyilatkozta 1999-ben Lőrincz Barnabás történész a Magyar Nemzetben. Ez a császár halála miatt sajnos már nem valósult meg. Fia, Commodus nem lett méltó utódja az apjának. 

Marcus Aurelius : Elmélkedések

Marcus Aurelius Elmélkedések (eredetileg Ad se ipsum – Önmagához) című műve a római császár személyes, sztoikus filozófiai naplója. A mű a belső nyugalom, az erényes élet, a kötelességtudat, a halandóság elfogadása és a racionális gondolkodás fontosságáról szól, tanácsokat adva önmagának a mindennapi kihívások kezelésére. Kötete ma is időszerű, útmutató a tartalmas emberi élethez. 

Részlet Marcus Aurelius Elmélkedések című művéből:

„Most ide figyelj! Ne izgasd magad! Légy egyszerű! Vétkezik valaki? Maga ellen vétkezik! Történt veled valami? Nem baj! Minden, ami ér, a mindenség törvénye szerint kezdettől fogva elvégeztetett, elhatároztatott számodra! Minek a sok szó? Rövid az élet. Használd ki a jelent okosan, igazsággal.”

Marcus Aurelius jelentősége:

1. Filozófus császár volt: sztoikus gondolkodása és az Elmélkedések révén a belső erény, bölcsesség és önfegyelem példaképe, miközben a hatalom élén állt.

2. Sikeres katonai vezető: uralkodása alatt eredményesen vezette a római hadsereget a markomann–szarmata háborúkban, védve a birodalom Duna menti határait és megakadályozva a germán és szarmata népek behatolását.

3. Bár tervezett új provinciákat (Marcomannia, Sarmatia), tervei részben félbemaradtak, de uralkodása hozzájárult a birodalom stabilitásához és a következő generációk biztonságához.