Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát,
igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban,
sem könyvben ne kövessetek el.”
(Gyurcsány Ferenc)

Debreczeni József, aki „útközben” Gyurcsány monográfusa lett, a 168 Óra meg a Vasárnapi Hírek után a szocibulvár Népszavában is Orbán Viktor, a Gonosz XXI. századi megtestesülése ellen agitált. (Legközelebb már a kormányfői blogba ír valami szépet és igazat.) A nagy múltú, hajdan szociáldemokrata szellemiségű lapban Debreczeni, a Magyar Nemzet hajdani főmunkatársa úgy vélekedett: „Nem új támogatók szerzése, hanem a meglévők mozgósítása volt az elsődleges célja azoknak a demonstrációknak, amelyeket a hét végén tartott az MSZP és a Fidesz, és ebből a szempontból a szocialisták nyertek többet a nagygyűléssel.” Az MTI költségvetéséből, azaz közpénzből finanszírozott, aktív politológus felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen gyűlések kétélű fegyvert is jelenthetnek, hiszen az ellentábort is mozgósíthatják, ha valami riasztót látnak. Ez utóbbira szerinte az ellenzéki párt rendezvényén lehetett nagyobb esély; a szocialisták rendezvénye ugyanis derűs, mosolygós és optimista hangulatban telt. (Itt az ember picit megáll az olvasásban, és fogadásokat köt magával: képes lesz-e vajon leírni az udvari monográfus, hogy a Fidesz rendezvénye borús, vicsorgó és pesszimista hangulatban telt?) Ám Debreczeni megy előre, mint a szovjet tank a Rákóczi úton: szerinte a Fidesz ezzel szemben komorabb rendezvénnyel és Orbán Viktor pártelnök is drámaibb mondanivalóval jelent meg. (Már amennyire a kommunisták új cégtábla alatti restaurációja komor és drámai mondanivaló.) Így a közvetítéseken keresztül minden bizonnyal a szocialista párt tudott több bizonytalant megszólítani – tette hozzá a Gyurcsányban államférfit látó hajdani Antall- és Orbán-rajongó a Népszava nyilvánvalóan mély, őszinte megdöbbenésére. De legalább fölsejlett, hogy a specialista se az Andrássy úton, se a Kossuth téren nem tette tiszteletét: a jeles szakértő a tévé előtt sörözgetve tanulmányozta a jelenkor történelmét. (Az éjjel arra riadtam fel, hogy egyszer kezet fogtam ezzel az emberrel. Mindenkinek vannak az életében olyan momentumok, amelyeket szeretne meg nem történtté tenni. Nyilván ő ugyanígy van ezzel.) De van tovább is. Debreczeni szerint „önmagukhoz képest mindenképpen győzelem az MSZP rendezvénye, hiszen a szocialisták a rendszerváltás óta nem tudtak hasonló méretű tömegmegmozdulást összehívni”. Itt a kulcsmotívum. Az MSZP önmagához képest győzött. (Ezt vasárnapra is megszavazom nekik.) Csúnya dolog szerintük utcára vinni a politikát (ebből már ’56-ban is mennyi kalamajka származott), de tizenhat év alatt sikerült összeszedni magukat, s mégiscsak utcára vitték. Büszke és bátor párt ez: fogukat összeszorítva legyőzték a terrortól való rettegésüket is, amit ők hoztak létre a semmiből. Afelől meg nincs kétségem, hogy Debreczeni a pálfordulásával többet nyert, mint amit egy vacak gyurcsányi kitüntetéssel járó bélelt boríték rejthet. Egyszer talán majd azon is elgondolkodik, hogy mit veszített.

A rendszerváltás örökségét ma nem a Fidesz, hanem az SZDSZ képviseli – áll az Orbán Viktornak írt nyílt levélben. Az aláírók: Hodosán Róza, Demszky Gábor, Magyar Bálint, Pető Iván, Rajk László és Fodor Gábor. Azt sérelmezik, hogy Kossuth téri beszédében Orbán „olyan látszatot igyekezett kelteni, mintha a rendszerváltás eszméit ma csak a Fidesz képviselné”. A látszatkeltés olyan dolog, ami nehezen bizonyítható, ezért aki ezzel vádol, az a ráció nyugodt vizeiről óhatatlanul az indulatok tajtékzó tengerére evez. Orbán ráadásul nem is az SZDSZ-ről, hanem az MSZP-ről beszélt, amely a diktatúra utódpártjaként, gyakorló kommunistákkal megtűzdelve próbál másoknak leckét adni demokráciából. Nem létezik, hogy az aláírók ezt ne értenék. Azzal vádolják Orbánt, hogy „látszólag” ki akarja őket rekeszteni a rendszerváltásból (ami hamis vád); ezért aztán rögtön ki is rekesztik a rendszerváltás örökségéből a rendszerváltó Fideszt. Csak ők a rendszerváltók. (Figyelem: az MSZP sem! Ezzel gyakorlatilag igazat adnak Orbánnak: a kígyó a saját farkába harapott.) A közlemény szerzői felidézik, hogy a rendszerváltáskor a demokratikus ellenzék tagjai három dologért szálltak síkra: nemet mondtak a kommunizmusra, igent a szabadságra és a piacgazdaságra. Szerintük a Fidesz programja nemet mond a szabadságra és a piacgazdaságra – ami olyan nyilvánvaló ostobaság, hogy még a legaulikusabb politológusok sem szívesen vennék a védelmükbe. Az pedig, hogy a Fidesz nemet mondana az antikommunizmusra, végképp a nonszensz kategóriája. Ám lehet, hogy rosszul mondanak nemet. Az SZDSZ-es rendszerváltó örökség szerint úgy kell nemet mondani a kommunistákra, hogy velük kormányzunk. Cserébe lesz államilag megtámogatott villa, adriai nyaraló, terepjáró, akváriumfal a miniszteri dolgozószobába. Leginkább Hodosán Rózát, a valóban hős asszonyt sajnálom: azokkal kell egy tálból cseresznyéznie, akik azelőtt a hasán ugráltak…
OSSZIÁN